:-((((((((((((((((
Elhunyt Bene Ferenc, klubunk legendás játékosa
Az olimpiai bajnok Góleádor az Újpest történetének egyik legeredményesebb csatára volt
Baróti Lajos decemberi halála után ma újabb tragédia érte az Újpest és a magyar futball nagy családját: ma 15 órakor, az Árpád Kórházban, 63. életévében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Bene Ferenc. Az Újpest FC vezetői, játékosai a szurkolók nevében is osztoznak a család gyászában. Az Újpest FC saját halottjának tekinti Bene Ferencet.
A magyar futball egyik legeredményesebb csatára volt…
Bene Ferenc – aki 1944. december 17-én Balatonújlakon született –, a magyar labdarúgás történetének egyik kiemelkedő képességű támadója. Dinamikus, robbanékony, fantasztikus kezdősebességű, hallatlanul gólveszélyes középcsatár – a válogatottban gyakran jobbszélső – volt. Szinte minden helyzetből érezte a kaput, lábbal-fejjel egyaránt eredményes tudott lenni. Erénye a robbanékonyság, a lendület, a villámgyors cselezés, és hogy minden idegszálával gólra tört. Lövései a legváratlanabb helyzetekből is életveszélyesek voltak.
Nyolc bajnoki és öt gólkirályi cím az Újpesttel
A Marcali MEDOSZ-ban kezdett futballozni, a Kaposvári Kinizsiből lett ifiválogatott. 1961-ben került Újpestre, ahol 17 éven keresztül szolgálta a klubot. Nyolcszoros bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970-1971, 1971-1972, 1972-1973, 1973-1974, 1974-1975, 1977/1978), ötszörös gólkirály (1963-ban 23 gól, 1968-ban 27 gól, 1972-ben 29 gól, 1973-ban 23 gól, 1975-ben 20 gól, holtversenyben) és háromszoros kupagyőztes (1970, 1971, 1975). Szerepelt a Vásárvárosok Kupája-döntős (1968/1969) és a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntős (1973/1974) csapatban.
Az Újpestben 418 bajnokin 303 gólt, 69 nemzetközi kupamérkőzésen 38 gólt ért el.
Bene Ferenc az Újpest góllövő-örökranglistáján Szusza Ferenc (392) és Zsengellér Gyula (368) mögött a harmadik. Ami viszont a bajnoki és a kupa-aranyérmek számát jelenti: a klubcsúcsot Zsengellérrel közösen tartja.
Gólkirályi cím a tokiói olimpián
A válogatottal is rendkívül sikeres: olimpiai bajnok 1964-ben és a torna gólkirálya (12 góllal). Pályafutásának legértékesebb teljesítményeit a tokiói olimpia mérkőzésein nyújtotta. Ugyanebben az esztendőben Európa-bajnoki bronzérmes. 1966-ban, az angliai világbajnokságon a 6. helyezett magyar válogatott tagja, (4 mérkőzés, 4 gól), a brazilok elleni legendás 3:1 részese. A válogatottban 1962-ben, a Népstadionban, Jugoszlávia 0:1 (0:0) ellen játszott először, s 1979-ig összesen 76 mérkőzésen 36 gólt szerzett. Háromszor szerepelt az Európa-válogatottban is (1972. május 1., Hamburg, Európa-válogatott–Hamburger SV 7-3, egy gólt rúgott, - 1972. október 3., Basel, Dél-Amerika–Európa 2-0, - 1973 október 31., Barcelona, Dél-Amerika–Európa 4-4, tizenegyesrúgásokkal 3:2). 1969-ben az év labdarúgójának választották.
Az Újpesti Dózsát követően játszott a Volán SC-ben (1978-1979 és 1983-84), a finn Sepsi 78-ban (1981-1982), a Soroksári VOSE-ban (1984) és a Kecskeméti SC-ben (1985).
Aktív játékos pályafutását követően sportvezetőként és edzőként dolgozott. Ennek főbb állomásai: Ú. Dózsa (ifiedző és technikai vezető, pályaedző 1979-1981, 1984-1988, 1989-1991, vezetőedző 1991-1992), közben a válogatott segédedzője (1988), a Vagarkameratene (norvég, 1989), a Fót edzője (1994), az olimpiai válogatott másodedzője (1995-1996), a László Kórház női labdarúgó-csapatának edzője lett. 2004 nyara óta ő irányította szövetségi kapitányként a strandlabdarúgó-válogatottat.
2005-ben Újpest díszpolgára lett
Bene Ferenc – Szusza Ferenc után a második labdarúgóként – 2005. szeptember 4-én Újpest díszpolgára lett. Mindig rendszeres látogatója volt az Újpest mérkőzéseinek, és a klubhoz az U14-es csapatot edző fia, ifj. Bene Ferenc révén ma is szorosan kötődött.
2006.02.27. 17:03 | |
|
|
