leakadsz apróságokon és nem érted meg mondanivalóm magvát. ítt bukik el a dolog. bocsáss meg, amiért azt hittem, ojozol. mert ha így tennél, akkor szégyellenéd? és miért? égő lenne számodra? miért?
vagy most akármit ideírok, úgyis találsz benne valami neked nem tetszőt.
hagyjuk.
szerintem hagyjuk egymást békén, ezentúl nem mondom el a véleményem a cikkekről, hanem megtartom magamnak, mert ugye innen indult ki a mostani kis beszélgetés.
kaptál egy kis egészséges kritikát, és már azt sem tudod, hogy hol áll a fejed. miért gondolod, hogy tökéletes vagy, vagy miért akarsz az lenni? senki sem az, aki meg azt hiszi magárol, az meg mégúgysem. nem vagyok egy rosszindulatú gyerek. szerintem. én igyekszem jo ember lenni, mondd, hogy rohadt hippi. egyébként meg nincs okod játszani felettem a felsőbbrendűt, ugyanis nincs alapja. te is unalmas vagy, honapok ota ugyanaz a lemez. én viszont változtam. és ezt vagy elfogadod, vagy nem, te dolgod.
és tudom, hogy honnan indult ez az egész még anno. bocsáss meg, amiért kb 2 éve bevágtam közösbe #punkkocsmán két olyan sort a privinkből, amit nem kellett volna. csak akkor is úgy éreztem, hogy ez így igazságos. igazságszerető vagyok, ha nem baj. más vagy, mint én, valószínű sosem fogunk semmiben egyetérteni, sőt, már csak azért sem. úgyhogy én azt javaslom, hogy úgy, mint a régi szép időkben, fogadjuk meg egymásnak, hogy nem szolunk a másikhoz. én nem fogom felrúgni, ha te sem.
szia.
|
