Hmm... Kicsit csavaros volt a kérdés, de most már legalább értem :D
Nem azt akartam mondani, hogy valójában az egész szar, de mivel én nem tudok ellene mit tenni, ezért hagyjuk is a picsába. Éppen ellenkezőleg. Abban a felismerésben, hogy "én nem tudok mit tenni" benne van az, hogy együtt, mint osztály, igenis tudunk.
Ezért kell felvenni a kapcsolatot hasonló gondolkodásúaknak, és fejleszteni a kommunista párt eddigi gyakorlatát. Amikor pl. egy ilyen fórumon hőzöngök, akkor az nem azért van alapvetően, mert hand, imsaying..., alexportnoy meggyőzésére törekednék, sokkal inkább azért, hogy közben valaki adódjon, aki egyetért velem.
Három hozzáállás van:
1) Nem is szar a világ, a tőke boldogságot hozott a világra (valahol ez hand hozzáállása, persze csak kisarkítva)
2) Van tőke, vannak bajok, de alapvetően csak az a baj, hogy nem elég demokratikus a tőkés világ. (civil-ideálok, stb. apunk világa)
3) A kapitalizmus és a társadalom két külön világ (esetleg a korrupció ami bezavar), minden problémának a világon alapvetően az "rossz" ideológiák a gyökerei (ez meg itten alex barátom kvint-eszenciája, persze szintén sarkítva azért). Ájmszéjing szerint is valami hasonló, csak szerinte a gazdaság-társadalomra a kultúrális befolyás is érvényes, ezáltal gyakorlatilag teljes tökélyre viszi a csoport-elméleti megközelítést, miszerint az egyén milliárdnyi (érdek)csoport tagja, és ennek megfelelően a történelemben ezeknek az egyéneknek az individuális és csoport érdekeit kell figyelnünk, mert ezáltal leszünk valamennyire tisztába a cselekvésükkel. - Ez persze elnagyoltan még igaz is, csak valami még mindig hiányzik nagyon ebből a képletből, ami pontosan megfelel annak a homálynak, amivel a polgári történetírás is rendelkezik úgy általában -
Szóval ezeknek a fazonoknak a meggyőzése kilátástalannak látszik. És valóban, elméleti vita szintjén meggyőzhetetlenek az érveik. CSAKHOGY!
A történelem során a teljes társadalmakat tekintve akár teljesen más érvényesül, mint az egyes emberek saját érdekei szerinti akaratuk. Az emberek adott korszakbeli létfeltételeikből hozzák létre vágyaikat, cselekvési céljaikat, látásmódjukat, amely a legmegfelelőbb a saját létezésük szempontjából. Ezek a létfeltételek pedig sajátos termelési feltételeikből adódnak, amelyek az osztálytársadalmak történetében osztályok közötti harcok szintjén változtak meg. Nem saját akaratukból, hanem a közös létfeltételek adta osztálytudatból fakadóan. Egészen a modern polgári társadalom kialakulásáig nem beszélhetünk viszont egységes osztályról, hiszen a rabszolgák, a jobbágyok, parasztok, a céhlegények, vagy a papi osztály, az földbirtokos osztály, az antik polgárság éppen gazdasági körülményeiknek megfelelően széttagolt osztályokként léteztek. A polgári forradalmak voltak azok az első forradalmak, ahol csak, hogy egy forradalmi osztály győzedelmeskedett, de egyben megteremtette a maga és az általa kizsákmányolt osztálynak a gazdasági egységét. Olyan összekötő hidakat létesített technikailag-gazdaságilag, amely egységesíti a lokális történelmi fejlődéseket világtörténelemmé. Viszont abban a pillanatban, hogy győzedelmeskedett a feudális birtokos osztályon, úgy abban a pillanatban egy új harc kezdődött, ezúttal valami sokkal nagyobb: A világtörténelmi osztályharc. A kapitalizmus fejlődésével ugyanis egyre nagyobb mértékben felszámolva a munkásosztály széttagoltságát, a polgári társadalom terjedésével egy olyan dolgozó osztályt teremtett, amelynek történelmi ambíciói annak megfelelően, hogy mekkora méreteket ölt, egyre hevesebbek. Az árutermelés természetesen létrehozza azokat az eszközöket, amikkel a burzsoázia a megosztottság _tudatát_ erősíti, de önnön válságai rendszeresen, és egyre nagyobb méretekben visszatérően meg is semmisítik ezeket.
A hosszú levezetés után csak annyit, hogy minnél nagyobb méreteket ölt a kapitalizmus, minnél inkább kifejlődik, annál inkább felszínre jutnak belső ellentmondásai, és egyre komolyabb válságokkal kell szembenéznie. És minden válság során a munkásosztály ráébred saját léthelyzetére, és a kapitalizmus tehetetlenségére, elkezdi osztállyá, politikai osztállyá szervezni magát. Már volt rá példa több is a történelemben, hogy ez lejátszódott, de még, ahogy a példa is mutatja, a kapitalizmus nem jutott el odáig, hogy immanens ellentmondásai szétfeszítsék, és ezért a forradalmi mozgalmaknak el kellett bukniuk.
Az úriembereket itt tehát a kapitalizmus fogja előbb-utóbb meggyőzni, de addigra már nem is lesz miről. Elmélet helyett az elmélet és a gyakorlat kettőse képes csak a forradalmi cselekvésre. Én ezt művelem, és ahogy a kapitalizmus fejlődik (minnél rosszabb annál jobb elv alapján) úgy egyre több elvtárssal fogunk együtt tevékenykedni a Kommunista Pártban.
Világ proletárjai egyesüljetek! | |
|
|
