Akkor megpróbálok szájbarágósabb lenni. Filmrendezőt és írót is elsősorban a munkásságáról illendő megítélni, nem arról, hogy milyen viszonyban van az anyósával, vagy mennyit iszik szombatonként. Ha pedig vitatott mű kerül ki a kezeiből, vagy vitatott dolgokat nyilatkozik egy interjúban, lehet, hogy sokaknak nem lesz a szíve csücske, vagy a bizonyos "elitből" kirekesztik, ugyanakkor ettől még nem írja ki magát az adott művészi irányzatból. Abban új kapukat nyithat, új irányt tűzhet ki. Majd a további közönsége és a történelem megítéli.
Ellenkultúra? Jól lenne ezt először definiálni. Én az underground zenei életnek vagyok szereplője, ami igen sokrétű, és azt kell mondjam, ebben a formában még meg sem állnak a konkrét világnézeti ellentétre vonatkozó megjegyzéseitek. Hogy hozzátok és a színvonala miatt általam régen hanyagolt "punk színtér" krémjéhez képest társadalmi kérdésekben jóval kollektivistább vagyok, az tény, de ez nem zárja ki, hogy az élet legalapvetőbb dolgaihoz emberközpontúan álljak. Hülyén is hangzik olyan emberektől, akik azért ismernek valamennyire.
A zenekaraimmal kapcsolatban pedig szívesen veszem a kritikát, de nem igazán vág a topic témájába.
Pokolgép úr részéről pedig igazán dicső, hogy aggódik az elesettek iránt, de rengeteg harcosan baloldali ismerősöm és rokonom van. Ennek ellenére - mert most nagyrészt innen indult a vita - nem tudok szó nélkül elsiklani Pumukli azon megjegyzései fölött, melyekben a történelmi Magyarországot hányásfolthoz hasonlítva annak viselését "háborús bűnnek" nevezi, az ország szétszabdalásának felelősét pedig zászlójára tűzi. És ha már az ETA szóba jött egy bevágott cikkel, azért érdemes már csak a hagyomány miatt vizsgálat alá venni, hogy a magyar punk akkori szereplői mennyire voltak megrögzött balosok és mennyire azok ma.
| |
|
|
