Végignéztem, megértettem. Csak a probléma ezzel az, hogy egyrészt semmi újat nem mond, illetve amit mond, azt is meglehetősen korlátosan. A jó öreg idealizmus köszön belőle vissza, hogy csak az a baj, hogy buták vagyunk, és ha jobban kinyitjuk a szemünket, akkor majd minden megváltozik. De ez csak részben igaz.
A megosztottságra apellál, de nem keresi a megosztottság konkrét alapjait. A finánctőkéseket (más ideológiában zsidónak nevesítve) olyan világösszeesküvőknek beállítani, hogy miattuk van minden háború, meglehetősen szűk történelmi látókört feltételez. Persze annak a ténynek, hogy valójában minden háborúnak közvetve, vagy közvetlenül anyagi okai vannak, természetesen igazat kell adnom. Viszont éppen az Egyesült Államok történelmének egyoldalú elemzése vezeti félre a film alkotóit. A függetlenségi háború nem egy banki elszakadásra vezethető csak vissza. Észak-Amerika sokáig nem felelt meg a tőkés termelésnek, mivel a kivándorló munkások itt gyorsan képesek lettek önállósódásra, ami a könnyű földhöz jutásnak volt köszönhető. (Hatalmas területek voltak adottak gazda nélkül - persze ezt az őslakos indiánok egy kicsit másként élték meg). Emiatt pedig nem igazán volt jövedelmező üzlet az angol polgárságnak az új világ. És ezt a deficitet adók formájában kívánta a korona kezelni. A még akkor nagyszámú farmer, viszonylag független termelővel szemben természetes módon kevésbé lehetett ezeket az adókat érvényesíteni, és ennek megfelelően ezek meg is tagadták ezeket az adókat. A pénzkibocsájtásra rót kamatok csak egy része volt ezeknek az adóknak. Hogy ne emlegessem az elhíresült bostoni teadélutánt, még számos formájában sújtották az amerikai telepeseket az angol terhek.
Innentől fogva kicsit problémássá válik az egész gondolat menet, amit végigvezet a film. Folyamatosan a pénzgazdaságra koncentrál, és megfeledkezik, teljesen kimarad az észak és dél háborúja, a rugalmas határok koncepciója, amely kevésbé mutatná heroikusnak a pénztőke és a "nép" szembenállását. Ti. az Egyesült Államok későbbi fejlődése, amely végül ipari nagyhatalommá tette, csak az által volt lehetséges, hogy nagymennyiségű bérmunkás-osztály jött létre. Ennek a bérmunkási osztálynak a képződése pedig a következően ment végbe: A megművelhető földek lassacskán elfogytak, és az új bevándorlók már nem voltak képesek a saját lábukra állni, és az ipar keretein belül nincstelenek maradtak. A déli rabszolgatartás felszámolása után a felszabadított rabszolgák gyakorlatilag semmivel nem rendelkeztek, csak saját magukkal, így tárt karokkal várta őket a bérmunka intézménye (nem csak az ipar, de a mezőgazdaság is). Hasonló sors várt azokra az indiánokra, akiknek megszűnt a törzsi autonómiájuk. Itt a kulcsa tehát annak, hogy az ipari-mezőgazdasági tőke megerősödik, és ezzel párhuzamosan a bankrendszer is. A különböző gazdag bankárdinasztiák csak úgy jöhettek létre, hogy mindezek a folyamatok végbe mentek (alkotmányos-legális-demokratikus-polgári keretek között). És azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek a hatalmas tőkés fejlődésnek köszönhetően alakulnak ki azok a hatalmas ipari tőkekoncentrációk, melyeknek már közös pénzalap szükséges az irányításához, így logikus a bankok központi szerepe a monopóliumok létezésében. A pénztőke illuziója, hogy pénzből "csak úgy" nem lehet pénzt csinálni, ezért egyszerű dolog sima rablásra visszavezetni, de lényegében a pénztőke ezen a fokon a nemzeti termelés központjába kerül, és ez a kapitalizmus fejlődésének természetes útja. A világon sok helyen megy végbe hasonló fejlődés, de az USA egyedi helyzetét környezeti, társadalmi státuszának egyedisége határozza meg. A nagy gyarmatbirodalmak korának végére erősödik meg olyan módon, hogy képes imperialista hatalomként fellépni. És itt teljesen lényegtelenné válik, hogy a nagypolgárság személyi, nomenklatúrális felépítése milyen. Teljesen lényegtelen, hogy ennek az osztálynak a fejlődéséhez szükséges törvényi alap meg van-e. Elvégre már kezdetekben is ez az osztály hozza létre a parlamentalizmust magát, de megerősődésének bizonyos fokán teljesen látszattá teszi annak működését, vagy teljesen fel is számolja azt. (Ez történik az öreg kontinensen a németeknél például).
A film teljesen megfeleledkezik arról a tényről, hogy a tőke természetéhez a konkurenciaharc is hozzátartozik, és ezért a világállam koncepciója sokkal ellentmondásosabb - habár a polgárság fejlődésének természetes iránya - mint azt itt bemutatják. Az összeesküvés-elméletekkel ugyanis az a baj, hogy feltételez valami oszthatatlan, érdekellentétektől mentes csoportot, ami képes végigvinni a történelmen saját akaratát. A valóságban sok csoport harcából emelkedik ki mindig az, amely képes ezt a feladatot elláltni az adott korszakban, az adott helyen. Sem a szabadkőműves, sem a zsidó, sem bankokrácia (bár ez utóbbinak van valós gazdasági alapja) egységes csoport nincsen. Személyileg és érdekeltségeknek megfelelően esnek szét, és alakulnak folyamatosan a polgárságon belül ilyen csoportok. Az illúzió, melyet az uralkodás egységes látszatát kelti, az a társadalom alaját képező gazdasági rendből fakad, nem pedig egy "gonosz, világuralomra törő" csoport gaz fondorlatossága. Ez pedig a tőke. Az egyes tőkés, mondjuk valamelyik Rockefeller csak a tőke megszemélyesítője, érdekei a tőkéjének érdekei. Az össztőke érdekeinek hordozója pedig a polgárság, a tőkések osztálya.
Minden illúziót, amit a munkásosztály a világ működése felé táplál a tőke, a magántulajdon világa szervezi, és ezért ennek ezeknek az illúzióknak maga a polgárság is részese. A különbség a két osztály között, hogy míg a polgárság elemi érdeke, hogy ebbe az illúzióban létezzünk, addig a munkásosztályra nézve ez egy testidegen látszatvilág, amely kifejezetten ellene irányul. A tőkések osztályának bizonyos rétegei természetes módon nagyobb rálátással rendelkeznek a tőke világának működésére, de uralni teljesen saját belső ellentmondásai miatt ők sem képesek. Csupán kihasználni tudják a felismert "tudományos" összefüggéseket. Megváltoztatni csak az az osztály képes, amelynek rovására fejlődik a kapitalizmus. Ez pedig a munkásosztály. De abban a pillanatban, hogy a tőke ellen fordul, úgy megszűnik gazdasági kategória lenni, és ezért munkás lenni, így válik proletárrá, az emberi közösség társadalmának letéteményesévé. |
