Távirati stílusban :)
1. A verseny alapú fejlódés modell a liberális értelmezése a Darwini evolúciónak. A verseny, vegytiszta formájában csak a polgári társadalomban létezik, mert az uralkodók közötti viszálykodás a középkorban csak egy szűk érdekközösségben zajlott. Ezzel szemben a modern társadalomban a konkurencia kiterjed a bérmunkásokra, lévén áruval rendelkeznek, és piaci résztvevők. Így tehát a kapitalizmus fejlődésének alapja igazán a verseny, vagy ezek alapján annak tűnik. Ez adott alapot ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés modelljét a darwinizmushoz kössék a liberális gondolkodók.
2. Nem cáfolhatom ezt a tényt, mivel igaz, de csak részigazság. A versenyt ugyanis csak akkor látod ilyen tisztán motivációs tényezőnek, ha csak az egyes felek szemszögéből indulsz ki. De ha totalitásában nézed a gazdasági rendszert, akkor a verseny nem válik külön tényezővé, hanem egy olyan szerepet tölt be, amely megteremti a piacon a társadalmi kiegyenlítődést. Gondolok itt az egyes áruk árára, amely a piaci tényezőknek megfelelően (függvén attól nagyon erősen, hogy mekkora is az adott piac kiterjedése, hatásterülete) megmutatja az áru társadalmilag szükséges munkafelvételét. Társadalmivá teszi a termelést, megsemmisítve ezzel az egyénit. Az egyes hatalmi versengések azon alapulnak, hogy a tőkés termelési mód eleve extenzív, hiszen műköfése akkor szavatol nagyobb értéktöbbletet, ha folyamatosan forradalmasítja a termelő erőket (embert, és technológiát egymástól nem elválasztva). A bővítés közben pedig még olyan dolgokat él fel, amelyek nem tartoznak a tulajdon alá. Legyen ez egy "civilizálatlan" rész, vagy éppen egy olyan fogyasztási terület, amelyet még nem hajtottak az árutermelés alá. Ennek természetes jelensége a konkurencia, ellenben a közösségi termelésben, mint pl. az természetesen fejlődött a termelés, csak nem olyan léptékkel mint a tulajdon világában. Téves lenne viszont azt gondolni, hogy a fejlődésnek csak, és kizárólag a verseny lenne az alapja, hiszen akkor teljesen kizárnánk történelmi korokat, területeket, miközben azok később forradalmi változáson tudtak átmenni, ergó volt saját fejlődésük.
Tény viszont, hogy a kapitalizmus fejlődése, erőszakos egyenlősítési folyamat, konkurenciája olyan léptékben növelte meg az emberiség termelőerejét, mint addig semmilyen történelmi kor. Ugyanakkor ez a fejlődés megnyomorított embert, és természetet egyaránt.
3. Ez egy vicces tézis, de már korábban kifejtettem, hogy nem a tudat az, ami meghatározza valaki hova tartozását az oszályok között, hanem gazdasági cselekvése. Márpedig a tőkés az, aki az értéktöbbletből él, a munkás meg a munkaerejének eladásából. Kereshet attól még 1 millát is, akkor is csak bérmunkás. Ellenben ennek van egy nagyon fontos előfeltétele, méghozzá az, hogy kényszerüljön a munkás eladni a munkaerejét. Ez pedig azt jelenti, hogy saját létfenntartásához szükséges eszközöktől meg legyen szabadítva. Ebből következően nem igazán működik ez az átmenetes tézis, mivel azoknak a száma, akik a két osztály között lebegnek olyan módon, hogy van akkor bérük, hogy akár abból tőkét is tudnak faragni, meglehetősen csekély, ráadásul éppen a piac változásainak megfelelően az a veszély mindig ott lebeg felettük, hogy 100%osan proletarizálódnak, mert nem tudják tartani a versenyt a koncentráltabb tőkés vállalatokkal (itt is a fejlődés modellhez jutunk: a tőke fejlődése a konkurencia által éppen a koncentrálódáshoz vezet, ami monopóliummá teszi, és ezáltal kvázi fejlődésének végfoka a verseny felszámolása).
Az osztálypártok azért nem lehetségesek a parlamenten belül, merthogy maga a politika is egy kisajátított monopóliuma a tőkés osztálynak. A parlamentalizmus mai formájának egyik alapvető mozzanata a munkásosztály és a tőkések kibékítésének programjávak előálló szociáldemokrácia, amelynek jelszavait a legtöbb pártnak el kellett sajátítania az általános választójog bevezetése után. De a munkásság céljait egyetlen olyan szervezet sem viheti keresztül, amely meghajtja fejét az állam, és a tulajdon, tőkés, tehát demokratikus rendszere előtt. Már az alkotmányunk eleve tartalmazza a polgári társadalomban feszülő ellentét szentesítését is, a tulajdon védelmének feladatát, amely a polgári szabadságjogok alapja. Ez persze mindjárt megmutatja, hogy az, amit államnak nevezünk, pontosan melyik osztály központi szerve is egyben. Még akkor is, ha éppen ez az állam teszem azt fasisztoid, vagy parlamentalista. A demokrácia bármelyik formájában a kapitalizmus, tehát a tőkés osztály bábja.
5. Hát a közelmúlt eseményeit tekintve is azt kell mondanom, hogy igen. Albániában '97-ben egészen komoly forradalmi hullám tört ki, és kemény dió volt lehiggasztani a forradalmi tömeget. Még az EU is küldött katonákat, mert hogy az EU-nak is vannak ilyenjei :) De a lényeg igazából az, hogy Magyarországon is, még akkor is, ha ez "nemzeti radikalizmus" színeibe öltözött eseménysorozat volt, de az elégedetlenség öntudatlan foka itt is megjelent. Te nem látsz konflktusokat?
6. Ez ne haragudj, de kurva nagy hülyeség. A burzsoáziának saját fenntartása a célja, maga tőkés társadalom fenntartása. Az idegsejtek ismétlem, nem birtokolják a testet, még akkor sem, ha nagyobb a fogyasztásuk. A burzsoáziával nem az gond, hogy valamivel többet fogyaszt, hanem maga a birtoklás. | |
|
|
