A 60-as évek közepétől senki sem volt olyan "kemény", mint Peter Tosh, ahogy azt állítja "I'm The Toughest" c. számában. Ő volt az igazi "fűszer" az 1962-ben megalakult Wailers együttesben. Remekül egészítette ki Bob Marley és Bunny Wailer harmonikus vokáljait. Egyben ő volt az a Wailers együttesben, aki a ska időszak alatt leginkább magára öltötte a "rude boy" imaget.
Első szóló próbálkozásai az együttesen belül a "Hoot Nanny Hoot", "Shame And Scandal" és a "Maga Dog" voltak, melyeket Peter Tosh vagy Peter Touch and The Wailers néven adtak ki.
Emellett kiadott dalokat a Wailers vokáljai nélkül, illetve felvett számokat Rita Andersonnal is, aki később Bob Marley feleségeként, Rita Marley-ként vált közismertté.
1966-ban a Wailers együttes nagyon lazára vette a
figurát, szinte majdnem fel is oszlott. Bob Marley elment dolgozni Amerikába, míg Peter és Bunny Wailer együtt vagy külön próbálkoztak felvenni új dalokat. Majd Peter-t börtönbe zárták rövid időre ganja birtoklásáért.
1969-től Leslie Kong producer vette szárnyai alá a Wailers együttest. Ebben az időszakban is jutott neki frontember szerep a "Soon Come" és a "Stop That Train" c. számokban. Majd 1970 és 1971 között Lee Perry-vel dolgoztak. Itt is csak három szám erejéig kamatoztathatta ének tudását: "400 Years", "No Sympathy" és a "Downpresser", melyek a rabszolgaságról, a gettókról és az elnyomásról szólnak.
1972-ben a Wailers szerződést kötött az Island kiadóval, és hamar kiderült, hogy ők inkább Marley hűvösebb, szimpatikusabb hangját kedvelték, így neki jutott ismét a főszerep. Peter két lemez erejéig még játszott gitáron és énekelt az együttesben. Néhány számban ("400 Years", "Stop That Train" és "One Foundation") övé volt a főszerep, illetve a legendás "Get Up, Stand Up" számban Marley-val megosztották a mikrofont. De 1974-ben ő is és Bunny Wailer is kilépett az együttesből és szóló karriert kezdett.
1976-ban leszerződött a Virgin kiadóhoz, ahol két remekbe szabott lemezt adott ki. Majd Mick Jagger a saját Rolling Stones Records kiadójához csábította át 1978-ban. Tosh és Jagger fel is vett egy közös számot, egy Temptations feldolgozást, a "Don't Look Back"-et.
Az 1981-ben bekövetkezett Bob Marley halálához, csak ezek a hozzáfűzni valói voltak: "Sosem volt időm tábornokokra és temetésekre. Hadd temessék el a halottak a halottakat."
1983-tól az EMI lemezkiadónál találta magát, ahol három lemezt sikerült megjelentetnie. Ezek közül a harmadik (egyben az utolsó felvett anyaga is), a No Nuclear War, 1988-ban az év legjobb reggae lemezének járó Grammy díjat megnyerte. De ezt sajnos Peter Tosh már nem érhette meg, mert 1987. szeptember 11-én a lakásán egy betörésből kerekedett lövöldözés áldozata lett. Két golyó találta el a koponyáját. Ezzel a reggae zene egyik nagy művészét vesztette el örökre.
forrás http://dreadslukk.hu
| |
|
|
