| csak most olvastam el, nem rossz interjú. joey egy őszinte fazon. gondolom az egész zenei biznisz látja ugyanazt amit ő, mások mégsem mondják ki ugyanezt, nem tudnak elvonatkoztatni a régi berögződésektől, pl. ha egy banda x ideig nem tesz semmit, akkor feloszlottnak kell tekinteni őket. holott úgyis visszatérnek ha úgy tartja a kedvük. ha meg nem, akkor feloszlási hírek nélkül el lesznek szépen felejtve... de az albumos gondolatmenete vagy a zene terjesztésének formáiról szóló véleménye is igen általános problémákra mutatnak rá, mégis tabu szinte minden bandánál. eszembe is jutott róla a legújabb zeneipari forradalmár, tom delonge és az ő modlife prodzsektje. ő is kb ugyanarra jutott, mint joey cape, csak épp nem engedi meg magának a "nem vagyok előtérben" szerepet, így minden formában csinálnia kell az önpromotálást. megöregedett a poppunk szekció (persze a többi is), a zeneipar nem életképes a régi formájában, tudják, hogy nem fognak (úgy mint egy egykori beatles tag vagy elvis jogutód) megélni a régi anyagaik jogdíjából. vagy el kell menniük dolgozni egy call centerbe, vagy keresnek egy gazdasági-szimpatikussági középutat, kiadnak havonta egy számot, amiért lehet nem sajnál az ember 1 dollárt, albumot meg inkább nem készítenek, mert nem engedhetik meg, hogy hónapok kiessenek azzal, hogy erőltetnek valamit, aztán meg úgyis mindenki letölti ingyen. a koncertezés ugyanez, ráadásul nem nem is nyugdíjas meló (kivéve uhrin benedeket). |
