'94-ben voltunk egy cimbivel a próbájukon. A számírás úgy ment - persze nem biztos, hogy mindig így volt, de akkor egyszer tuti -, hogy Füleki Sanyi hozott egy gitártémát, azt lenyomta, és akkor mindenki nézett kerek szemmel, Guppi meg kérdezte, hogy erre most mégis mit játsszon. Füleki beült a dob mögé, és ütött vmi őrületet, lehetetlen volt lejátszani. Akkor Guppi visszaült, sarkított a dolgon "egy cseppet", és lassan kész is volt a téma.
Ahogy a Slayer azt a 4 embert jelenti, akit tudunk, hogy jelent, igaz ez a Leukémiára is. Ezt az egészet ők tudják lenyomni úgy, ahogy kell. Nem véletlen, hogy nem hallottunk Leukémia tribute zenekarról.:))) (Illetve hallottunk, csak én nem hiszek benne.)
Na és persze Füleki az arcjáékával eladta a zenét, amit senki nem tud oly viccesen, mint ő.:)) |