| Pénteken kora délután érkeztünk meg Brüsszelbe, miután becuccoltunk Petiékhez, következett egy kis városnézés. Külön kiemelném: óriási köszönet Petinek & Családjának, hogy elviseltek minket, valamint ételt/italt/szállást bocsátottak honfitársaiknakJ Szombat reggel elindultunk Meerhout felé, viszonylag hamar meg is érkeztünk. Szerencsére az időjárás sokkal jobb volt, mint pénteken, de azért így sem izzadtam szét magam. A szokásos mennyiségű merch, 3 színpad (idén volt egy kisszínpad, ahol mehetett a stage-diving ezerrel) és rengeteg ember látványa fogadott, én pedig rohantam, hogy le ne késsem az első engem érdeklő fellépőt. Sajnos volt egy szomorú kötelességem is: el kellett adnom Dan barátom jegyét, mivel egy biciklis baleset miatt nem tudott eljönni erre a bulira. Jobbulást neki! Nagy harcban a helyi jegymaffiával azért korrekt áron sikerült elpasszolnom a ticketet, és már húztam is. Az Outbreak zenéjét valaki vagy szereti, vagy nem. Középút nincs. Én szeretem, ezért semmiképpen sem akartam kihagyni a jónak ígérkező koncertet. Nem igazán értem, hogy miért ők nyitották a napot a Bane társaságában, ez legyen a szervezők dolga, de jónéhány utánuk érkező zenekar egy rakás szar volt. Jól sikerült a buli, ez a zene amúgyis élőben az igazi, szóval nem csalódtam. Aztán jött a Bane, akiket nemrégiben Budapesten is csekkoltam. Azért egy klubbuli ezerszer ütősebb, de azért nem sírtam, hogy újra meg kell néznem őket. Szokásos dalok, bár itt is észrevettem, hogy a legutóbbi lemezüket vágják a legtöbben. Bizony-bizony, sok a fiatal, én pedig öregszem. A korai időpont ellenére is fasza koncertet adtak. A The Flatliners-ről tavaly pont lemaradtam, így utólag azt mondom, hogy nem vesztettem sokat. Semmi különlegeset nem fedeztem fel a zenéjükben, néha ska elemekkel vegyítették a punk-rockot. Egynek elment, de nem estem hasra tőlük. Aztán következett a fesztivál egyik legjobb koncertje. A bostoni The Unseen az egyik kedvenc punkzenekarom. Évek óta remek albumokkal jelentkeznek, így érthető módon eléggé vártam már a bulijukat. Hanyagolták a korai lemezeiket, gyakorlatilag csak az Explode/State Of Discontent/Internal Salvation trióról nyomtak dalokat. Ez persze nem baj, gyakorlatilag az összes kedvenc nótám elhangzott, jól is szóltak, tökéletes koncert volt. Aztán jött a Street Dogs, akik elég szar napot fogtak ki. Lehet, hogy csak nálam, de ettől függetlenül bazi unalmas volt a bulijuk. Szar számokat szedtek össze (azért a Final Transmission előadásának örültem), Mike szerintem totál be volt baszva, mivel számok között folyamatosan csak az öklét emelgette a levegőbe, és heyezett. Sajnos a This Is A Standoff-ról lemaradtamL Jött a The Aquabats, akikért sosem rajongtam igazán, de jó kis bulit nyomtak. Viccesek is voltak, ugyanakkor kellően eredeti módon prezentálták a ska zenét. Érdekes volt látni őket, sosem gondoltam volna, hogy ez összejön. A True Colors már a kisszínpadon zúzott, és eléggé odatették magukat. Nem találom túl izgalmasnak a zenéjüket, de azért várható volt, hogy hazai pályán elég népszerűek. Jó kis buli volt, azért Pesten is megnézem majd őket. H2O helyett First Blood volt végül, nem éppen jó csere. Úgy voltam vele, hogy történjék bármi én végignézem a koncertjüket. Három számot bírtam, de szerintem ez is kisebbfajta csoda. Unalmas, mindenféle eredetiséget nélkülöző keménykedés, kb. ennyi jött le nekem. Aztán jött egy igazi legenda a nagyszínpadon. A The Vandals sem tegnap kezdte a szakmát, és bár sosem voltam nagy rajongójuk, azért nagyon örülök, hogy élőben is láthattam már őket. Azt hiszem nem érheti panasz őket, korrekt produkcióval rukkoltak elő, és még mindig igazi őrültek. A Darkest Hour hozta a szokásosat, bár a hangzás távol volt a tökéletestől, ez engem nem nagyon zavart. Nemsokára nálunk is fellépnek, a stílus szerelmeseinek abszolút kötelező buli lesz. Aztán jött a The Living End, az egyik nyomós ok utazásunk mellett. Sajnos nem szolgáltak rá a bizalmunkra, mivel elég szar bulit adtak. A set fele a White Noise-ról volt, amit még mindig nem bírtam végighallgatni. Eljammelgettek, meg szólózgatott az énekes, de ez ki a faszt érdekel? Néhány használható szám azért volt, szerencsére a nagy kedvencem (Second Solution) is elhangzott. Júniusban még kapnak egy esélyt, de nem sok bizodalmam van bennük. A Mad Sin-be kár is volt belenézni, nagyon nem az én stílusom. A ripacs énekes pedig egyenesen undorító volt, szóval azt a bulit hamar rovidre zártam. A No Fun At All jó kis bulit nyomott, bár a tavalyi sokkal jobban tetszett. A hangulat is jobb volt, ráadásul a setlist is énkompatibilisebb volt 2008-ban. Az új album azért nem veszi fel a versenyt a régiekkel, ezt szem előtt kellene tartaniuk. A Death Before Dishonor fasza volt, mint mindig. Elég rendesen odatették magukat a kisszínapon, és volt is rájuk megőrülés. Várom már az új lemezt. A Comeback Kid szerintem nem az igazi az énekesváltás óta. Ez lehet, hogy csak az én vesszőparipám, de sem a legutóbbi lemezük, sem a koncertteljesítményük nem olyan. Nem volt éppen rossz buli, de még a régi számokat sem képesek úgy eljátszani, hoyg megfogjon, pedig az első lemezük nagy kedvencem. Volt Talk Is Cheap az Outbreak énekesével. A Wake The Dead-et viszont rohadt sokan ismerték, még magam is meglepődtem. A The Get Up Kids sem a szívem csücske, de ha már játszottak, gondoltam belenézek egy kicsit. Nekem ez kb. rádiós rockzenének tűnt, de biztosan nem az. A Nations Afire ex és mostani Rise Against/Ignite/DBS tagok zenekara, dehogy miért ők voltak az egyik főfellépő a kisszínpadon számomra továbbra is rejtély. Dallamos rockzenének titulálnám, de semmi extra nem volt bennük. Az viszont feltűnt, hogy bazi jól vannak menedzselve, a PR-gépezetük félelmetes. A Bleeding Through nagyon szarul szólt, és hiába vártam a tigrisbukfenceket, szóval ez el is vette a kedvemet. A The Truth számai azért tetszettek, szerencsétlenségükre a Rise Againt is akkor játszottak, így viszonylag kevés ember volt kíváncsi rájuk. 5-6 szám után húztam is át a nagyszínpadhoz, de ennyi embert én ott még nem láttam. A Rise Against elég népszerű arrafelé, de nem gondoltam, hogy ennyire. Kb. a keverőig verekedtük előre magunkat, de onnan már nem tudtunk továbbnyomulni. Remek bulit adtak, szerencsére annyira nem erőltették az új lemezüket és egész jól is szóltak. A Backfire! volt a főzenekar a kisszínpadon, és annak ellenére, hogy az egész koncertet rögzítették (hamarosan megjelenik a 15. éves jubileumi válogatásuk), nem voltak túl sokan. Azt gondoltam (valszeg ők is), hogy a majdnem hazai pálya miatt jó sokan lesznek a bulin, de a Rise Against őket is megszívatta. Mindenesetre remek bulit adtak, a családias hangulat csak jót tett a koncertnek. A Walls Of Jericho-t bojkottáltam, sosem fogom megérteni, hogy miért ők voltak a főfellépők a hardcore színpadon. A NOFX zárta a hosszú napot, és Fat Mike igazán elemében volt. Eléggé el voltam már fáradva, de néhányszor még így is sikerült megnevettetnie. A setlist sem volt rossz (játszottak új számot), azért őket mindig érdemes megnézni. Összességében azért az elmondható, hogy a tavalyi Groezrock több érdekességgel szolgált, mint az idei, de nem vitás, hogy megérte kimenni. Útitársunknak, Szabinak köszi a türelmet! | |
|
|
