LEGELTETÉS A HÁROM SÁRKÁNY PUSZTÁJÁN
Volt a világon egy szegény ember, annak volt egy fia. Nagyon szegények voltak, beállt a gyerek egy öregemberhez meg egy öregasszonyhoz. Mind a kettő vak volt. A tizenkét fejű sárkány vette ki a szemüket, amiért a pusztáján legeltettek.
Volt ennek az öregembernek két lova, a gyerek kihajtotta őket legelni a hétfejű sárkány pusztájára. Délfelé már meleg volt, lefeküdt a gyerek a pusztán, s kis vesszőjével csapkolódott. Odament a hétfejű sárkány, s azt mondja neki:
-Hogy mertél te idejönni, ahol még a madár se jár? Mindjárt véged lesz!
-Nem bánom, ha bírsz, agyonüthetsz! - mondta a gyerek. Kis vesszőjével csapkodott a sárkány feje felé, és mind a hetet leütötte.
Este, mikor ment hazafelé, egy fejet felszúrt a fesszőre, otthon felvetette a padlásra. Mikor hazaért, a két ló megellett.
Másnap négy lovat hajtott ki a tífejű sárkány pusztájára. Délfelé jött a tízfejű sárkány, akkor is csapkodott a gyerek a kis vesszővel, s a sárkánynak mind a tíz fejét levágta.
Este, mikor ment hazafelé, egy fejet megint felszúrt a kis vesszőre, felvetette a padlásra. Mikor hazaért, ez a négy ló is megellett, így nyolc lova lett.
Harmadik nap kihajtotta a nyolc lovat, akkor már a tizenkétfejű srákány pusztájára. Délfelé jön a tizenkétfejű sárkány fenyegeti a gyereket, hogy kiveszi a szemét, ha nem látja, ki pusztája ez, vagy kétfelé szaggatja, ha el nem megy mindjárt!
Összeverekedtek, a gyerek levágta nyolc fejét, ahogy csapkolódott, megint levágott kettőt, akkor azt mondja a sárkány:
-Hagyd meg a két fejemet, cserébe visszaadom az öregember meg az öregasszony szemét. Látod-e azt a pincét? Ott van a selyemkendőben.
A sárkány azt akarta, hogy a fiú menjen előre.
-Eredj te! - mondta a gyerek.
Úgy is lett, odaadta a szemeket, s azt mondta:
-Ha hazaviszed, csak tedd a szemük gödrébe!
Mikor már megtudta, hogyan kell helyretenni, levágta a sárákánynak az utolsó két fejét is.
Este, hazafelé menet rászúrt a botjára megint egy fejet, akkor már tizenhet ló lett, a sárkányfejet meg felhajította a padlásra.
Vacsora után megkérdezi a gyerek:
-Szeretné-e öregapó meg öreganyó, ha meglátana engemet?
-Bizony szeretnénk! - mondták egyszerre.
Előbb az öreganyó szemét tette a helyére, mondta is azonnal:
-Jaj de szép vagy, fiam!
Helyretette az öregapóét is, de csak az egyiket, mert a másikat ellopta a macska. Megfogta a gyerek a macskát, kivette egyik szemét, azt tette azöregapó szeme helyére.
Este üldögéltek a padkán, azt mondja az öregapó:
- Az én szemem, az egyik nagyon egerész! (Mert macskaszem volt, nem emberszem.)
Kifizették aztán a gyereket, adtak neki egy acélt meg egy kovát, az az acél meg kova olyan volt, hogy ha megütötte, egy kis asztal ugrott ki belőle, mindjárt meg is volt terítve, abból éldegélt a gyerek az apjával. | |
|
|
