Punk, punk... mindig ezzel jöttök...
Egy bizonyos Gróf úr feltett nekem néhány kérdést a készülő PICSA-könyv kapcsán (mert már ilyen is lesz ugyebár). Mivel interjúk ügyében remekelni szoktam, megosztom a T. punk-közönséggel.
Mikor hallottál először a Picsa zenekarról?
- Hm. Olyan 91-92 táján lehetett. Egy hölgyismerősöm, bizonyos Apáti Anna Zita hozta a kazettát, kinek közeli fiúismerősét Leiszter "Mileszha mamlasz" Attilát a Lanongrud nevű bűnrossz sajtótermék elkövetéséért Kondorosi Árpád fanzinos kollégám majdnem megkéselte azon az ominózus 1992-es szegedi fanzintalálkozón. Emlékszem, eme közérdekű akció sajnálatos elmaradásáért kolumnás cikkben fejeztem ki rosszallásomat a Genyó Szívó Disztroly 4. számában. A kazetta mellesleg a Vakáció a Balkánon címet viselte. Nem tetszett.
Mennyire ismered a 15 év alatt felhalmozódott anyagaikat?(demók, albumok stb.)
- Felületesen. Egypár klasszikus ostobaságot (Csurka, Torgyán stb.), az imént említett Vakáció a Balkánon demót, meg a Dollár, hatalom, pornó c. mulatságos kis lemezt, amelyről anno kritikát is írtam a Wanted magazinba - Megyeri elvtárs személyes felkérésére! -, meg ami úgy kézen-közön eljutott hozzám. Ja, és kétszer voltam koncertjükön is. Természetesen potyán.
- Köztudott, hogy konfliktusba keveredtél a zenekarral, illetve leginkább Megyeri Ferivel, azt viszont kevesen tudják, hogy ennek mi is volt az alapja. Te hogy emlékszel vissza a történtekre? Mi történt szerinted?
- Tudja a rosseb! Kiment a fejemből. Rémlik, hogy valami Metal Hammer interjú kapcsán tört ki köztünk némi üzenetváltás. Meg hát amúgy is annyira ellentétes a nézetrendszerünk, meg a munkásságunk, hogy a dolgok természetéből adódóan elkerülhetetlen lett egy idő után a konfliktus. Valami kis dalfélét is összeeszkábáltak a srácok a tiszteletemre. De tényleg nem emlékszem már a pontosan. Meg nem is lényeges mindez ma már. Mellesleg azóta normalizálódott a viszonyunk. Nem buta gyerek a Megyeri Feri. Rájött ő is, hogy teljesen hülyét csinálni úgysem vagyunk képesek egymásból. Ahhoz túl erős egyéniségek vagyunk mind a ketten. Akkor meg mit háborúzzunk? Úgyhogy azóta egész jól eltudunk diskurálni ha összefutunk valahol. De annak a számnak a megírását igazán rám bízhatták volna. Sokkal többet ki tudtam volna hozni a témából.
- Mi a véleményed arról, hogy 1997-ben és 2002-ben is feljelentették a zenekart "közösség elleni izgatás" vádjával?
- Felesleges dolog ezen sápítozni. Ezek egy politikai adok-kapok játszma részei. A SZADESZ valami szorongásos tolerancia-felelőse feljelenti mondjuk az Egészséges Fejbőrt, válaszul valami honmentő szittya szervezet bemószerolja a HétköznaPICSAlódások zenekart. A történet kb. ennyi. A kultúrához nem sok köze van.
- Mi a véleményed arról, hogy korai dalszövegeikben Antall József néhai miniszterelnök, Csurka István, de még maga a katolikus egyházfő is megkapta a magáét?
- Nem hiszem, hogy joga lenne bárkinek is beleszólni abba, hogy egy punk-zenekar miről énekel. Ellenben tiltakozom a kettős mérce alkalmazása ellen. Magyarul támogatom, hogy bárki azt mondhassa: "Köpjük le a pápát!", de akkor mondhassa azt is bárki: "Köpjük le a rabbit!". Csak míg előbbi ma "jó poén", utóbbiért börtön jár. Ma ugyanúgy diktatúra van, mint eddig, csak mások a tabuk. Száz éve az un. polgári erkölcs, ötven éve a Marxizmus-Leninizmus, ma pedig a politikailag korrektség és a tolerancia nevében cenzúráznak.
Szerinted meddig mehet el egy punk-zenekar a szabadszájúság terén?
- Bármeddig. Hisz végül is ez lenne a punk lényege. De ezzel kapcsolatban nem árt tisztázni, mit is értünk voltaképp szabadszájúság alatt? Trágár kifejezéseket alkalmazni, és gyalázni olyan értékeket, amiket korunkban „illik” gyalázni, nos nem hiszem, hogy erre a „szabadszájúság” a legtalálóbb kifejezés. Én inkább a média és a korszellem kiszolgálásának, ostobaságnak, illetve éretlen kis hülye-gyerekeknek való megfelelésnek hívnám. A közösülésre utaló kifejezések alkalmazásához, illetve politikusok szidalmazásához ma már nem sok bátorságra van szükség. Ezt megteszi bármelyik valóságshow szereplője.
- Feljelentőik "szélsőbaloldalinak" titulálták a HétköznaPICSAlódásokat. Szerinted érvényes-e ez a minősítés erre az együttesre vagy bármely más zenekarra?
- Hogyne. A teljes hazai „underground” mozgalom – kivéve a Tekintetes Úrt, meg azt a néhány csapatot, mely az én munkásságom hatására jött létre – szélsőbaloldali. Ma az underground kiszolgálja a fennálló hatalmat. A mai punknak titulált csapatok nem támadják a korszellemet, hanem képviselik. Az úgynevezett liberális, vagy szabadelvű voltaképp ugyanúgy szélsőbaloldali, csak aknamunkáját ravaszabbul csinálja. Aki nem ilyen értékeket vall, magyarul nem bal-liberális kötődésű, az ma egész egyszerűen száműzi magát a közéletből. Azzal nem jelenik meg interjú, nem játsszák a klipjét, bizonyos helyeken nem léphet fel stb. Ja, hogy ezt a PICSA, az Anima Sound System, a Kispál, vagy az a rengeteg bigott, militáns és gyűlölködő hardcore zenekar nem ismeri el? Anno Bródyék se ismerték el, hogy Aczélék tenyeréből esznek, s a rendszer szekerét tolják. Érdemes elgondolkozni mellesleg azon az apró kis tényen, miért van az, hogy míg a lázadás-ipari elárusító helyeken (butikok) hegyekben állnak a Marx, Lenin, Che Guevara pólók, a mindenféle vörös csillagos bigyuszok - tiltott önkényuralmi jelkép -, addig egy horogkeresztes pólóért - tiltott önkényuralmi jelkép - azonnal lecsukják az embert, s teljes mértékben elképzelhetetlen egy Mussolini, Salazar, vagy Héjjas Iván arcképével díszített ruhadarab forgalmazása.
- A telefonban említetted, hogy ma már lezártnak tekinted a punk-múltadat. ezzel kapcsolatban örülnék, ha bővebben kifejtenéd nekem, hogy miről is van szó pontosan.
- Nem tartom lezártnak, mindössze életemben már nem a rock' n roll az elsődleges. Teljesen lezárni valószínűleg soha nem leszek képes. Szeretek a színpadon lenni. Ezt be kell valljam. Meg hát jól is csinálom ugyebár. Mellesleg pont most jelent meg a Tekintetes Úr legfrissebb lemeze, az Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam!, melyről a címadó szám refrénjét úgy érzem kötelességem idepingálni, mert - ellentétben a PICSA és társainak korszellembarát ostobaságaival -, tökéletesen kifejezi azt a kort, amelyben élünk: "Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam / Csak az az egy, hogy Imre Kertészt egyszer szájon vágjam!"
| |
|
|
