| az új (második) pókember egy szar. igen, még ahhoz képest is, hogy színes ruhákban ugráló emberekről szól. egyszerűen a tököm tele van azzal, hogy a képregényfilmeket (amikkel már szintén kicsit tele van a tököm úgy önmagukba is) nagyjából fogaik közé ceruzát szorító majmok készítik el a szintén hasonló szinten álló és elvárásokkal rendelkező közönségnek. nem akarok én túl sokat baszdmeg, nem kell nekem mély dráma, meg faszom művészkedés, csak egy film legyen már képes legalább hangulatában visszaadni, azt, amit az amúgy olyan gyermetegnek bélyegzett alapmédium közvetít. annyira örültem még a trélereknek, hogy végre egy pókember film amibe pókember jelmeze nincs elbaszva, gwen is faszán néz ki, meg az első rész is még ha szar is, legalább jobb volt mint a raimis rémálmok, meg azért helyenként kibukott belőle hogy marc webb nem full analfabétaként állt hozzá a karakterekhez. itt ennek nyoma sincs. az egész egy saját wannabí-epikussága alatt összerogyó kabaréshow, ami videoklipnek amúgy kurvajó lenne, mert tök jól néz ki, de annyira elbukik abban, amit összepróbál harácsolni, hogy megint végig fogtam a fejem a moziban, hogy mi a fasznak fizetek én még mindig be ezekre. és az a legszarabb az egészben, hogy nem egy konstans szar, hanem néha vannak benne jól eltalált pillanatok, és emiatt nem is lehet azt mondani rá úgy teljes biztossággal, hogy egy fos, na jólvan, hanem ilyen kettős sunyi geci, ami az én szemembe amúgy rosszabb a rossznál is. ez van, megint csak a picsogó fanboj szerep jut a magamfajta adoc-semic kiadványokon nevelkedett csicskának, főleg amikor a film után a vécében azt hallgatom, hogy ezek a kamugeek nonfitetkós arcok arról beszélgetnek, hogy mennyire várják hogy majd a következőben az "őrjöngő hatos" mellett feltűnjön "méreg". namindegy. lenyugodtam, csak ezt lekellett írnom. amúgy az a film igazi baja, ami minden képregényfilmnek: a célközönség tágítása érdekében megpróbálják úgy kezelni az alapanyagot, mintha nem egy infantilis fos lenne, de mivel ugye mégiscsak az egész, ezért egy ilyen katyvasz lesz belőle, amibe a görcsös-erőltetett módon megalapozott motivációjú húdehétköznapi karakterek szájából olyan mondatok fröcsögnek elő, hogy "én vagyok a rínó". és kurva kínos tehetséges színészeket nézni amikor ilyeneket csinálnak. ezt szerintem a 13 éves énem se kajálta volna be, kajak. az meg külön pluszpont hogy elektro foghíja eltűnik, amikor dr manhattan módjára áram-emberré változik. fos fos fos, gyűlölet és harag. | |
|
|
