| Én utálom a misztikus elemeket, mert ha megengeded magadnak őket, akkor gyakorlatilag bármit beleírhatsz a sorozatba. A Losttal pont az a bajom, hogy néha nagyon realisztikus akar lenni, máskor meg nagyon misztikus. És egy csomó olyan apró jelenet van, amire nemhogy nem kapunk választ, hanem nem is fogunk soha (pl. azokat utálom legjobban, amikor egy pillanatig valaki lát valakit, azán már nincs ott, pl. anno Shannon látta Waltot csuromvizesen, vagy Jack az apját még ez első részek környékén.) Vagy ne feledkezzünk meg pl. az első pár rész "szörnyeiről". Az első 3-4 részben minden éjszaka zajongott, alig mertek bemenni az erdőbe, a második évadban meg kb. egyszer bukkan fel, amúgy meg mindenki összevissza rohangál a dzsungelben. |
