- Ön vonzza az ilyen eseteket, hiszen kacifántos a kispesti sztorija is.
- Most ott tartok, ha a Honvéd kifizeti a nekem járó harmincmillió forintot plusz a kamatokat, akkor azzal még mindig mínuszban leszek. Sajnálom, hogy Kispesten így alakult a sorsom. Akkor kerültem a korábbi tizenháromszoros bajnokhoz, amikor a csapatnak sehogyan sem ment, évről évre a kiesés ellen küzdött. Nekem valahogy sikerült hangot találnom a fiúkkal, a szurkolókkal, így megnőtt a nézőszám, és nem is szerepeltünk rosszul. Csakhogy volt ott egy ember, akit a saját hasznán kívül semmi sem érdekelt. Az illetőt Koncz Lászlónak hívják, akivel kapcsolatban megjegyezném, hogy Veszprémben büntetőügyben jártak el vele szemben. Szóval, Koncz László Vida László és Kiss Zsolt társaságában irányította a Honvédot, és azt gondolta, a pénzéért cserébe bármit megtehet. Nekem kerek perec a képembe vágta, szeretne beleszólni a csapat összeállításába, mert jönnek menedzserek, ügynökök, és ha nem lép pályára az általa eladásra szánt labdarúgó, akkor annak rossz vége lesz. Soha nem felejtem el, Debrecenben játszottunk bajnokit, nyertünk négy kettőre, és a tévériporter megkérdezte tőlem: elégedett vagyok-e? Én meg mondtam neki, nem, nem vagyok elégedett, és egyáltalán nem érzem magam jól a bőrömben. Két nappal később kirúgtak Kispestről.
A kirúgásának az volt az indoklása, hogy nem jelent meg minden edzésen. Ez pedig akár szerződésszegés is lehetett - vagy nem?
- Az lenne, ha igaz lenne. Csakhogy soha nem fordult elő, hogy hiányoztam volna valamelyik tréningről. Koncz László hamis tanúkat citált elő, és megpróbált lejáratni, meghurcolni. Csakhogy a puska fordítva sült el. Az ügyből bírósági tárgyalás lett, és miután 2001-ben kirúgtak, három évvel később, 2004. január 23-án a Fővárosi Ítélőtábla egyértelműen nekem adott igazat, és kimondta, nem követtem el szerződésszegést. Ugyanakkor a kispesti klubot harmincmillió forint plusz perköltség, plusz a kamatok kifizetésére kötelezte.
- Nem akarom Koncz Lászlót védeni, de ő azóta is a magyar futballban dolgozik.
- Hát éppen ez az! Ezért is mondom, elképesztő ez a magyar labdarúgás. Az a Koncz László, aki gyakorlatilag cserbenhagyta a Honvédot, bejelentkezett Kaposvárra, Diósgyőrbe, Kecskemétre, és ma is sportvezetőként dolgozhat. Kövy Zoltán, Rónai Kálmán, Koncz László… Ôk mind-mind ámokfutók… Igen, igen… Ôk a magyar futball ámokfutói. De maradjunk a kispesti történetnél, amikor a bíróság nekem adott igazat, bementem a ligához, és jeleztem Szieben Lászlónak, hogy ez és ez a helyzet, kértem, vegyenek fel jegyzőkönyvet, hogy a Honvéd tartozik nekem, erről jogerős ítélet született. Mit gondol, mi történt?
- Szerencsére a Honvéd él és létezik.
- Azzal nincs semmi bajom, hogy a Honvéd él és létezik, csakhogy több mint egy éve jogosulatlanul szerepel! Hiába van a kezemben a - hangsúlyozom - jogerős bírósági végzés, a liga és elsősorban Szieben László - aki amúgy jogász végzettséggel rendelkezik - egyszerűen semmibe veszi mindezt. Kérdem én, Szieben László honnan veszi a bátorságot, hogy pozíciójánál fogva emberi sorsokkal szórakozzon, és önhatalmúlag döntsön ilyen fontos kérdésekben. Ne féljen, néhány hete, a sokat emlegetett tatai edzőkonferencián százhúsz edzőkolléga előtt felszólaltam, és megkérdeztem a liga elnökét: akkor most hogy van ez?! Az MTK-tól már pontot vontak le, amiért tartozik Egervári Sándornak, ugyanakkor ott van Csank János, Pintér Attila és én, minket mintha elfelejtettek volna. Szieben László Tatán kijelentette, Mészöly Kálmánt bízza meg azzal, hogy foglalkozzon az edzők és a klubok közötti vitás kérdésekkel. Aztán nem hiszi el, mi történt: Mészöly Kálmán kezéből kivették az ügyet, és állítólag Sallói Istvánt bízták meg. Nálam betelt a pohár, engem már nem érdekel, mit mond Szieben László, az sem tart vissza, ha közellenségnek kiáltanak ki. Mi folyik itt?! A liga figyelmen kívül hagyja a polgári bíróság által hozott döntéseket. De Szieben László megteheti, mert a magyar futballban mindenki be van ijedve, van, aki az állását, van, aki a pozícióját félti, van, akit egyszerűen megvesznek. Lassan olyan ez az egész, mint a maffia, körbefonja, behálózza a közeget.
- Mit akar elérni, azt, hogy zárják ki a Kispestet, földbe tiporná Puskás Ferenc, Bozsik József, Tichy Lajos egykori klubját csak azért, mert egy üzletemberrel pénzügyi vitája van?
- Atyavilág! Ne vigye félre ezt a beszélgetést, én a saját jussomat követelem, és a törvénytelenségek ellen lépek fel! Ugyanúgy, mint ahogyan azt megteszi Csank János, Egervári Sándor vagy éppen Pintér Attila. Tudja, mit mondott Furulyás János Pintér Attilának a Fradival szembeni követelésével kapcsolatban? Azt, hogy forduljon nyugodtan a bírósághoz, az úgyis évekig tart majd. És itt lenne is rögtön egy megjegyzésem. Mezey György mindig a magyar edzők nevében beszél. Beszedik tőlünk a másfél millió forintot a pro-licences tanfolyamra, gyakorlatilag belekényszerítenek bennünket ebbe az egészbe, mondván, hogy a TF-diploma nem lesz elég, ugyanakkor nem képes senki az edzők érdekeit képviselni. Miért nem szólalnak fel az érdekünkben az edzőképző központ vezetői?
Szieben László: Egyébként Tornyi Barnabás tévúton jár, és azt gondolom, túlértékeli a ligaelnök pozícióját, mert nem én döntök a magyar futball minden vitás kérdésében egy személyben. Ami a konkrét követelését illeti - és itt most a Honvédra gondolok -: közel sem annyira egyértelmű a helyzet, mint ahogyan Tornyi Barnabás állítja. Tudtommal a kispesti klub büntetőeljárást kezdeményezett vele szemben, okirat-hamisítás miatt. A liga amúgy sem bíróság."
Koncz László: "Jó, hogy ilyen régi ügyekkel kell foglalkoznom, de hát Tornyi Barnabás már csak ilyen, szeret szerepelni. Pedig jól indult a munkakapcsolatunk annak idején, hogy aztán meglehetősen gyorsan ellenségeskedésbe, sőt gyűlöletbe forduljon. Emlékszem, Marius Sasut az ő külön kérésére igazoltuk le, nem kevés pénzért, aztán a román csatár egyszer megsértette őt, és attól kezdve a kispadra ültette. Tornyi Barnabás lépten-nyomon azt hangoztatta, ha valami nem tetszik vele kapcsolatban, akkor rúgjuk ki. Kiderült, négyszer nem jött le edzésre, nem tartotta meg a tréninget, hanem Miskolcon intézte a hitelügyeit. Akkor azt javasoltuk neki, közös megegyezéssel búcsúzzunk el egymástól, kap háromhavi pénzt, váljunk el békében. Erre ő azt mondta, nekünk majd mélyen a gatyánk zsebébe kell nyúlni, ezt nem ússzuk meg ennyivel. Azóta húzódik az ügy… Kérdem én, ha egy postás négyszer nem megy be a munkahelyére, azt nem rúgják ki?"
www.nso.hu
| |
|
|
