Punk Portál >> Fórum >> Összes téma >> Mit álmodtál?
Bejelentkezés - Regisztráció - Elfelejtett jelszó - Segítség
álomfejtés... hehe

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 ... > Következő >> Végére

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-12-03 15:09:41 (1405)
egyik nap azt álmodtam, hogy a középiskolás volt osztálytársam, aki azóta miamiban pua lifecoach és szuperizmos gyúróbolond, elkezdett nekem arról papolni hogy én igazából nem is dolgozok olyan nagy energiabefektetéssel, mindig csak maximum félgőzzel. ettől olyan ideges lettem álmomban, hogy az asztalt, ami épp közöttünk volt, felborítottam és neki akartam menni, hogy ki a kurva anyád vagy te, hogy te megmondd nekem, hogy én mit hogyan csinálok meg kellene csinálnom de a mozdulat közben rájöttem, hogy félig igaza van ennek a kis gecinek basszameg (amúgy kajak 150 centi a csávó, szóval megértem hogy annyira napóleonná bodyshamelte magát hogy muszáj volt bedurrantani a testét). ezen elkezdtem álmomban gondolkodni, hogy tényleg amúgy elég nagy lókötő segg vagyok, mert az a melóm, hogy verekedő mesefigurákat rajzolgatok jutubozás közben, és simán csinálhatnám ezt sokkal komolyabban, ha érdekelne az hogy több pénzt keressek, vagy egyről a kettőre jussak. ezután megjelent nekem egy másik ismerősöm, aki elkezdett nekem a vallásról meg a hitről magyarázni, ekkor leesett, hogy ő igazából jézus álruhában, és megakar téríteni. kiröhögtem hogy hagyjál már bazmeg jézus, engem nem versz át ezzel hogy idejössz egy haveromnak öltözve, aztán térítesz itt, de itt is egy picit éreztem, hogy a fene nagy magabiztosságom csak egy álca, és elkezdtem félni tőle, hogy mi van, ha tényleg megkellene térnem. ezzel a fura kétellyel meg emelkedett hangulattal vegyes dühvel ébredtem utána, érdekes volt de szörnyen buzis is valahol, hogy ilyen nagy tanításokba csomagolt bullshiteket próbál nekem kommunikálni a tudatalattim.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-11-18 01:21:12 (1404)
ma azt álmodtam hogy Csömörön kirándulok néhány haverommal. minden nagyon szép volt, az időjárás kb ilyen koranyári verőfényes de még kellemesen hűvös, a fényviszonyok olyanok voltak, mint kb hajnalban amikor még minden harmatcseppen megcsillan a napfény, egy ilyen jelenet különösen megmaradt, hogy egy kertes ház előtt sétálunk, és a kertet épp locsolja slaggal az ottlakó valaki, és nézem, ahogy a slagból kifolyó víz csillog a fényben. ha jól emlékszem, jellemzően dombnak felfelé haladtunk, mintha lett volna ott arrafele valamilyen domb vagy hegycsúcs, ahova föl akarunk jutni, de nem volt nagyon konkretizálva ez, csak a vague homályos érzet, hogy megyünk felfele. ilyen random templomokat, meg múzeumokat látogattunk meg útközben, érdekes volt az is, hogy bár engem a valóságban kicsit a hideg ráz a vidéki magyarország látványaitól, a faszom kivan a falvakkal, meg a nem nagyvárosi esztétikával, a kis geci vityillóktól meg a bennük lakó emberektől a hideg ráz, gyűlölök mindent, ami nem a fővárosban történik (mondjuk azt is, ami ott, de az másfajta gyűlölet) de itt álmomban valahogy ezt az egészet tényleg tök szépnek tudtam látni. aztán egyszercsak feltűnt, hogy a kutyám nincs meg, úgyhogy szóltam a többieknek, hogy bocs, de én lemaradok, megkell keresnem ezt a kis szőrös faszt. ebben az volt a furcsa, hogy bár némileg stresszes volt ez a helyzet, de nem éreztem reménytelennek, valahogy végig meg volt a tudat, hogy ja itt most majd keresgélhetem, de nincs tragédia, meglesz, ha eleget keresem. így a neveit kurjongatva haladtam tovább az egyre vidékiesebb, skanzenesebb terepeket, továbbra is a tök csodás időjárásban. ami jobban megmaradt innen, hogy egy kis girbegurba utcán haladva a távolban meglátok egy embert, akinek mindkét karja helyén két láncfűrész van, és itt erről eszembe is jutott az, hogy ja, ebből akár lehetne egy rémálom is, de minek rémálmodjak, valahogy fölöslegesenek éreztem. ami ebben külön érdekes, hogy álmomon belül ösztönösen tisztában voltam azzal is, hogy ez egy álom, és nem kell beszarjak attól, hogy ott megy a napfényben egy láncfűrész karú paraszt, sőt, még dönteni is tudok saját szabad akaratom szerint, hogy rémálommá változtatom-e a hangulatot, vagy megmaradok ebben a kedves idilli hangulatban. van még egy olyan emlékem, hogy összeszaladok faterral meg kiskelével (akik alapból is szereplők voltak az álom elején), és kérdezgetem őket, hogy nem látták-e a kutyám, ők meg mondják, hogy nem. ekkor megláttam egy csapat játszadozó futkározó kutyát a távolban, az egyik nagyon hasonlított az enyémre, de közelebb érve láttam, hogy nem ő az. itt már elkezdtem jobban kétségbe esni, de még mindig nem volt annyira para a sztiu, mint pl amennyire az életben betudnék szarni egy ilyen helyzettől. az egyik nevét (sanyika) kurjongattam hosszan, aztán arra ébredtem fel hogy a nevét hajtogatom magamban félhangosan, a kutya meg valójában mellettem fekszik és hatalmasakat fingik az orrom alá

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-11-02 12:38:16 (1403)
Ma egy Donald Trump cosplayerrel veszekedtem, találkoztam Perezzel amerikában, óriási afrikai tücsköt és anakondát találtam a gyerekkori szobámban, felfedeztem egy új, nemlétező hamburgerező franchise-t ahol a világ legjobb burgereit árulták 420 ftért és még csajoztam is. Sokkal több minden történt, de már csak ezekre a checkpointokra emlékszem kb.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-10-30 13:46:35 (1402)
ma Uncle János Cooking showjában voltam vendégszereplő (ez egy jutub csatorna, ha valaki esetleg van annyira műveletlen, hogy nem tudná), de az álmomban nem Floridában lakott a tag, hanem Ashevilleben, ahol énis jártam idén nyáron, és Uncle János félig meddig nem is ő volt, hanem az a képregényboltos tag, aki meghívott a boltjába amikor ott jártam. Jó vájbok voltak, de tudtam, hogy érkezni fog a hurrikán, ezért lekellett lépnem onnan, és valamiért Houstonba kellett repülni repülővel. Uncle János-képregényboltos csávóból közben egy másik haverom lett, vele kellett repülőre szállni, a reptéren bolyongva a kaput keresve találtam egy tolószéket, gondoltam jó móka lesz magamat fogyatékosnak tettetnem, hogy hamarabb felszálhassak a gépre, úgyhogy beleültem a tolószékbe, a haverom meg tolt. Fel is szálltunk a gépre, de itt kiderült, hogy a fogyatékosok nem utazhatnak se nem az első, se a második, se semmilyen osztályon, nekem a kutyákkal kellett egy ilyen raktár szerű hangárban utaznom a gép hasában a haverommal. Miközben tolt befele a kis fasza kerekesszékemmel a gépbe (ami amúgy nem sima tolószék volt, hanem ilyen áramvonalas batár nagy geci, kb mint az Xmen rajzfilmben a Prof Xé), az egyik stewardess észrevette, hogy nem is vagyok fogyatékos, először azthittem hepciáskodni fog, de aztán szerencsére cinkosan rámkacsintott, hogy nyugi nem árulja el senkinek, mehetek be a gép hasába utazni. Az volt ebben a jó, hogy onnan valahogy, mintha átlátszó lenne a gép, full ki lehetett látni, és amikor felszálltunk, ilyen newyorki felhőkarcolók közt suhantunk kb pár méterre csak az épületektől, de valahogy mégis full biztonságban éreztem magam, emlékszem, hogy a haverom meg is jegyezte hogy ez a világ legkirályabb pilótája, mert épp csak súrolják a szárnyak a felhőkarcolókat, én meg néztem a város fényeit, és azt mondtam a haveromnak hogy baszdmeg ez a legdurvább látvány amit valaha láttam. Ezután valahogy teljesen helyszínt váltott az egész, egy kórházban voltam, és itt valaki közben megsúgta nekem, hogy amúgy igazából is fogyatékos vagyok, és az egész eddigi dolgokat csak képzeltem. Valahogy ez mégsem ijesztett meg, inkább ilyen nyugodtan vettem tudomásul, hogy jó hát ez van, egy kórházba zárt bolond vagyok ezek szerint akkor, de ennek ellenére ilyen faszákat tudok utazni a fejemen belül.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-10-23 14:03:44 (1401)
ma kurva para volt, elítélt a bíróság bazmeg azért mert nem vagyok fideszes, és ilyen hótt para tárgyalásokra kellett járnom vissza az egyetememre, ahol kb ilyen rizsporos parókás orbán viktor a bíró, és felsorolta az összes valaha írt (szerintem amúgy mind kurvavicces) facebookkommentemet amit ilyen véresszájú nyugdíjas nagymamáknak írtam, és azt is felrótták nekem, hogy a múltkor lefingtam az egyetem téren gulyás gergelyt (ez amúgy megtörtént a valóságban is, vagyis hát háromnegyedig kb, leakartam fingani ahogy ott ült egy kávézóban, de nem jött a puki, ezért csak odapucsítottam neki meg kiadtam egy trotty hangot és elsétáltam), a tömegben meg ott volt az összes ilyen főköcsög. két tárgyalás volt, az elsőn kiderült, hogy amúgy full igazam van, és hiába próbálnak elítélni, nem lehet, mert nálam van A Végső Igazság, ezért csináltak egy másodikat, ahol valami bürokratikus jogi habadzsaba csellel megpróbálták elérni, hogy lecsukhassanak, de asszem csak annyit sikerült elérniük, hogy kimondják, hogy szerintük én hülye vagyok, és nem kérnek tőlem bocsánatot, amiért én elkezdtem ügyvédért kiabálni, meg dühömben a földre köpni, amitől amúgy meg elszégyelltem magam, hogy mit köpködök itt mint valami útszéli barom. megsértődve otthagytam őket, meg az egyetemet, eddigre már nem volt teljesen tiszta amúgy, hogy most az egyetemi tanárkar akart engem elítélni, vagy a fidesz, kicsit össze is mosódott a kettő, pont úgy mint az életben is, hehe. utána átment az álom ilyen gecifura félig erotikus cuccba, volt valami csaj, aki mindenáron smárolni akart velem de rohadtul nem tetszett, ezért ő bosszúból behívta a szobámba (ami valamiért egy padlásszoba volt) az összes művész festő férfi ismerősét kilógó fasszal, és az egyiknek olyan volt a fasza, mint egy ilyen tobzoska, vagy tatu, vagy nemtudom, ilyen furán lógott, és így elkezdtek kopterezni a faszukkal, én meg ettől kibaszott dühös lettem hogy így bejönnek a szobámba ezek a csapzott hajú öreg művész alkeszek és így magamból kikelve üvöltöztem nekik hogy TEGYÉTEK EL A FASZOTOK ÉS TAKARODJATOK A SZOBÁMBÓL VÉN TETOVÁLT MŰVÉSZ GECIK de annyira üvöltöttem, hogy elment a hangom is. ja azért tettem hozzá hogy tetovált mert az egyiknek ilyen szar mostanában trendi teknós nonfi tetkói voltak és azokat annyira utálom és ocsmánynak tartom, hogy muszáj volt ezt is belefogalmazni a szidalmaimba. Aztán valahogy szerencsére leléptek, de én végig full zaklatott maradtam ettől a sztoritól, hogy hogy lehet valaki ennyire határátlépő pofátlan geci. Utána felkeltem, és még kicsit visszaaludtam, ezek az álmok már kurva jók voltak szerencsére, valami csontvázas motoron suhantam a sivatagba, és ilyen lassú metálzene szólt, meg ilyenek, jól megérdemelt boldogság volt ez ennyi frusztráció és intrika után.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-10-22 00:46:15 (1400)
ma azt álmodtam, hogy örököltem valahogy egy kifőzdélt, ami a boráros téri aluljáró végében volt, a dunaparthoz egészen közeli részen, ott, ahol asszem most csak üresen állnak az egykori üzlethelyiségek. a kifőzde maga amúgy tök jó volt, ettem ott egy kurvajó babfőzeléket fasírttal, ami annyira finom volt, hogy ma, amikor felkeltem, el is kellett mennem egy real kifőzdébe enni valami hasonlót (csak krumplifőzelék volt, és elég közepes, sajnos). álmomba az volt a csavar a dologban, hogy ebben a kajáldában valamiért csak hajléktalanok ehettek, becskasszáért, tehát kb lófasz bevétel nem származott az egészből, ezért az egész csődközeli állapotban volt nonstop, és nekem kellett átvennem a vezetést, de közben kiderült, hogy személyzet sincs, meg szakácsok, meg semmi, csak egy üres konyha, néhány maradék alapanyaggal, és ebből kellene nekem minden nap megetetnem egy rakás hajléktalant. tudtam, hogy a következő napra már nincs pl elég kaja, ezért megkérdeztem egy csövest, hogy most mit csináljak, ő ilyen klasszik furmányos csavaros eszű hajlesznak tűnt, mondta, hogy bízzam csak rá, de előbb ő most elmegy bebaszni. felszállt a hévre, ami álmomba nem csepel felé indult el, hanem befele a mester utca felé, ahol volt egy másik boráros tér, aminek az volt a neve, hogy boráros tér 2, más néven söráros tér (ezt a szóviccet még középiskolás koromban találtam amúgy ki, amikor suli után mindig ott söröztem a borároson), és onnan tud hozni kaját a kifőzdébe. nem nagyon bíztam a tagban, elég lepukkant kókány alaknak tűnt, mindeközben a kutyám is egyfolytában elszökött, és a hév meg villamos sínek közt kellett hajkurásznom őt, hogy ne basszák el a kocsik meg a mindenféle járművek. stresszes volt mint a szar, ezalatt meg a boráros tér 1-en csak gyűlt az egyre éhesebb hajléktalan tömeg, végül valahogy az egész áthelyeződött a jolly kocsmába, ahol amúgy egyszer voltam összesen életemben, de álmomban sokkal menőbbnek nézett ki, meg nagyobbnak, kicsit úgy is nézett ki félig, mint egy pályaudvar, ahonnan vonatok indultak minden felé. itt ilyen bürökratikus fos papírügyeket kellett intézzek a kifőzde elindításához, az egésznek volt egy olyan hangulata, hogy nekem ezt most mindenképp meg kell csinálnom, de igazából kurvára semmi kedvem meg semmi közöm ehhez a dologhoz, nem is az én felelősségem, mégis az én nyakamba szakadt az egész. végül asszem úgy oldottam meg a helyzetet, hogy ráébredtem erre a tényre, hogy hiába örököltem meg ezt a helyet, nem kötelező vele ettől még foglalkoznom vele, szóval fogtam magam, és otthagytam az éhező csöves hordát a faszba. félig meddig jó érzés is volt ez, de közben meg bűntudatom is volt, hogy most szegény hajléktalanok éhesek maradnak.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-10-20 15:03:52 (1399)
fú, ma iszonyat nagy buzulós megfejtésekbe bonyolódtam basszus. de menjünk sorjában. az álom első felében kurvajó feelgood hangulat volt, találtam valami patak vagy talán tó partot (ez képlékeny volt, összevissza változott kb), aminek egy részébe bele lehetett menni kb derékig úgy, hogy volt egy kiépített kis jakuzzi benne, kb úgy mint ahogy a dunában is van a csövesjakuzzi, csak itt álmomban nem basztak benne hajléktalanok 0-24, ezért nem kellett aggódnom azon, hogy most aidses vagy csak hepás leszek ha belemegyek. kurvajó hangulat volt, gyönyörű napfelkeltét nézegettem onnan, egy darabig egy általános iskolás volt osztálytársam volt ott mellettem, aki azóta anyuka, és azt mesélte hogy van nála rengeteg kokain. mondtam neki, hogy azt nem kérek, de ha van nála egy kis fű, akkor most szívesen beadnám az edgebreaket. előkapott egy pakkot, amibe ilyen nagyon élénkszínű kamufű hangulatú valami volt, ekkor már tudtam hogy ott hesszel mögöttem az öreg villanytoth mester, és őt kérdeztem meg, hogy szerinte ez szívható-e, mert nekem kicsit gyanús, és azt mondta hogy simán. végül visszautasítottam, és inkább csak rawdogban gyönyörködtem a hesszelésben. közben már odagyűltek faterék, csirke, meg a szokásos szopásos crew, velük ment még egy darabig a tóban fürdőzés a gyönyörű sárgás narancsos lilás vanília égbolt alatt, aztán valahogy átkerültem az árkád bevásárlóközpontba, ahol ilyen iszonyatos nagy halloween vásár volt valami kurva gagyi temu szerű gagyi bootleg termékeket árursító boltban. itt vettem észre, hogy itt nem csak sima halloween vásár megy, hanem ilyen titkos buzigyűlés is, mert csomó ember ilyen nagyon buzis ruhákban járkál, és közben merevedése is van. fú na mondom mi lesz itt öcsém, gyorsan leléptem mert éreztem hogy veszélyben van a seggem, hazamentem a régi házunkba. az a furcsa amúgy, hogy mindeközben a feelgood gyönyörű hangulatú hajnali égbolt végig konzisztensen kitartott az egész álomban jelenetről jelenetre, helyszínről helyszínre. otthon találkoztam apámmal, akivel amúgy évek óta nem beszéltem, és mondta, hogy menekülnie kell, mert jönnek a behajtók, meg be kell még mennie az árkádba is valamiért. jött is két csávó, ilyen fogatlan alkeszek, akik kérdezgettek engem, hogy hol van apám, mert tartozik nekik kurvasok pénzzel, ekkor vettem észre, hogy ez a két alak amúgy ilyen wymca-s rendőrbőrcuccban van. mondtam nekik, hogy itt bújkál az apám, nem fogom bevédeni, nyugodtan verjék agyon. az álomnak ezen a pontján furcsamód visszakanyarodott minden a tópartos részhez, ahol még csak a kokainista anyukával hesszeltem a jacuzziban, és ő itt közölte velem, hogy apám amúgy buzi. ez ott engem annyira nem lepett meg, sőt, egy kicsit logikusnak is gondoltam, mert mindig gyanús volt nekem hogy miért annyira homofób az öreg. itt megint visszakerültem az árkádba a helloweeni buzivásárra, ahol láttam, hogy ott van apám is, és épp egy ilyen latin kirakott mellkasszőrű taggal recskázik ketten egy ilyen próbafülkeszerűségben elbújva. ezen annyira elkezdtem nevetni, hogy mindenki rám nézett, és rosszallóan csóválták a fejüket, hogy miért kell gúnyolnom a buzikat, hát mondom azért mert az ott az apám és ott szopik nézzétek, és tényleg már így fel-le járt édesapám feje a latin szerető ölében ilyen robotikus gyorsasággal. úgy voltam vele, hogy najó, ennyi buzulás nekem elég mára, és itt már kicsit tudtam is, hogy álmodok, már az álmon belül is, és felébresztettem magam.

Merevedéssel ébredtem

(najó viccelek)

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-10-16 13:20:14 (1398)
ma elég durva volt, ledobták az atombombát budapestre, én meg a gyerekkori házunk nappalijának teaszáról néztem végig az egészet anyámmal és a húgommal. az élmény maga, hogy látom a gombafelhőt és érzem a lökéshullámokat, eléggé valóságos volt ahhoz, hogy ott helyben realizáljam, hogy basszameg, ez most tényleg a valóság. kiabáltam anyáméknak, hogy feküdjenek hasra, mert a lökéshullám kifogja baszni az ablakokat és a szilánkok olyanok lesznek, mint a lövedékek, így is lett, de nem csak a mi ablakunk tört ki, hanem mindenféle tárgy az épületekből a közelben, egy kurvanagy ablakkeret szerű cucc pár centire a fejünk mellett süvített el, és kivitte a mögöttünk levő szoba falát, árvíz is sodródott vele, ami tele volt szeméttel, meg hullákkal, de ez szerencsére nem jutott be a lakásba. amikor a robbanásoknak vége lett, elkezdtem a telefonommal kamerázni az eget, mert ilyen nagyon fura fényjátékok voltak a robbanástól mindenfele, de nemtudtam rögzíteni mert semmi elektromos cucc nem működött rendesen. ott álmomban valamiért úgy kalkuláltam, hogy a robbanás epicentruma valszeg a blaha lujza tér fele lehetett, de néhány kisebb atombomba darabka a rákospatak mentén is felrobbant, ezek meg sokkal közelebb voltak a házunkhoz. mondtam anyámnak, hogy ezt most hiába éltük túl, mert a sugárzás miatt úgyis meg fogunk halni max egy héten belül pokoli kínok közt, ő csak helyeselt. utána az romos, szarrá olvadt épületek közt bolyongtam valamiért, kerestem asszem valakit. úgy nézett ki minden, mint a gólya tető mögötti leégett tetőrész, ilyen fekete csoffadt váza volt csak meg mindennek, az emberek meg szakadt ruhákban botladozgattak, és itt eléggé elvesztettem az időérzékemet is, mert valszeg tök sok idő eltelt, lehet hogy hónapok vagy évek, mert valami furcsa kultuszszerűségben kezdtek hinni az emberek, kb ilyen atombomba-imádásban, mint a majmok bolygója 2 végén a mutánsok. én nem akartam részt venni ebben a dologban, de már létrejött egy ilyen rendőrség-diktatúra szerű szervezet, ami hajkurászta a túlélőket, és a nem hívőket begyűjtötte. ebben a milliőben, még mindig a romos épületek random leszakadt, félig lógó szintjei közt bolyongva próbáltam felszedni valami csajt, ez a rész amúgy tök feelgood hangulatú volt, de éreztem hogy nincs sok esélyem se a csajnál, se a túlélésre. ennek ellenére nem voltam rosszkedvű, sőt. ezután a messzi távolban lévő romos felhőkarcolók felé nézelődtem, és valami biciklitúrán vettem részt a posztapokliptikus budapest dunapartján, itt is kerestem valamit, vagy valakit, de a telefonom még mindig nem működött, csak egy ilyen felülnézetes gta szerű térképem volt, ami alapján tájékozódni tudtam. belefutottam egy vándorcirkuszba, vagy valami hasonló vurstli szerű szarba a parton, ahol vidrák aludtak a bejáratnál, ez nekem valamiért rohadtul tetszett, meg akartam simogatni a vidrákat, de a porondmester rámszólt, hogy nem szabad. ez kicsit felkúrt, miért ne simogathatnám meg a vidrákat bazmeg? utána találkoztam egy haverommal, akinek tök lelkesen elmeséltem az egész eddig álmomat, atomrobbanásostul, csajozóstul, bolyongóstul, és ő mondta, hogy haver, de hát ez nem álom volt.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-10-11 14:15:44 (1397)
ma megint amerikába utaztam álmomban, és valami miami szerű városban bolyongtam. a körülöttem levő társaság folyamatosan változott, néha a családtagjaim voltak, néha a haverjaim, néha egyedül voltam. egy idő után a tengerparton kötöttem ki, ahol olyan mélyen beúsztam a tengerbe, hogy alig láttam már a partot, és tudtam hogy rohadtul nem ér le a lábam, és azt is, hogy geci nagy bálnaméretű cápák is úszkálnak tőlem nem messze. ijesztő is volt, de csak olyan furcsán megszokott sztoikus módon, nem úgy, hogy befossak tőle a kisgatyámba, csak ilyen picit nyugtalanítóan. amikor elkezdtem kiúszni a part fele, sorban jöttek velem szemben úszva mindenféle ismerőseim, köszöntem nekik ahogy elhaladtunk egymás mellett. érdekes volt, hogy néha hajók is jöttek szembe, ezeket ki kellett kerülnöm, hogy nehogy elsodorjanak, mindet kitudtam kerülni, de mindet csak éppen az utolsó pillanatban. mire partot értem, már nem amerikába voltam, hanem talán valami mediterrán országban, olaszos-spanyolos hangulattal. egy képregényboltban nézegettem képregényeket, kurva jókat találtam, de zavart a tudat hogy haza kellett jutnom onnan. túl jól éreztem magam, és azt fontolgattam, hogy inkább lekésem a repülőt és ott maradok hajléktalannak. utána még volt valami másik szál, ami a sashalmi hévmegálló kis lepukkant fostos épületének tetején játszódott, ahova régen néha felmásztam éjjel a haverjaimmal, de ebből nem sokra emlékszek.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-30 01:03:36 (1396)
tesó én sosem állítottam, hogy ne lennék médium


(vagy hogy titokban ne követnélek néha a sötétben haza, egy komikusan bő szabású ballonkabátban)
[előzmény (1395)]

© gembe_segválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-27 13:26:58 (1395)
kicsit kripi, de egy telibevert nyomodnegyedben lakom a kőris utcában konkrétan
[előzmény (1393)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-26 14:12:16 (1394)
ma arra keltem hogy azt üvöltöm sírva hogy ÁÁÁÁ BAZMEEEEG NEEEEEEEEEE mert azt álmodtam hogy a kutyám összebalhézott két nyúllal (igen) amik széttépték és belerágták magukat a hasába. Előtte az volt, hogy a Blaha mögötti rókuskórháznál bolyongtam estefele, és felszálltam ott az urániánál egy éjszakai buszra. Észrevettem, hogy az ajtónál, ahol felszálltam, ott ül egy volt csajom, meg a haverjai, és rohadtul nem volt kedvem hozzájuk, ezért arrébb mentem egy másik ajtóhoz hogy ne kelljen velük dumálnom, de a csaj követett, mert szegény a való életben is egy ilyen elég kellemetlen arc számomra, aki nem veszi észre, hogy mikor válik túl sokká. A busz az valahogy átváltozott kocsivá, ami valamiért az én kocsim volt (nincs kocsim), és a csaj erősködni kezdett, hogy hadd vezesse ő. Mondtam neki hogy lófaszt a seggedbe öreganyám, nem te hordod a nadrágot, de erre jöttek a lepukkant drogos haverjai, akik közül egykettő régebben az én haverom is volt, és kicsit sajnáltam őket, ezért megengedtem nekik, hogy az urániától a blaháig elvezessék a kocsit. Kb 3 métert se kellett menni, amikor gecidurva dugóba keveredtünk, mert mindenhol rendőri ellenőrzés volt, elállták az utat a rendőrök kb úgy mint a gta-ba amikor már 6 csillaggal köröznek, nekem meg ekkor esett le, hogy ezeknél a faszoknál, akiknek átengedtem a kormányt, valszeg tuti van egy csomó drog is. közben a volt csajom egyfolytába faszságokat pofázott, és tökre idegesített, úgy voltam vele, hogy najó basszátok meg én kiszállok a kocsiból, ti meg mehettek vele a sittre, szarok rátok. amikor kiszálltam, már nem a szabadban voltunk, hanem kb az örsön, az ikeában, ami egy ilyen fura váróterem szerű hely volt, ahol csövesek lógtak főleg, meg ilyen hasonló perifériára szorult szerencsétlen arcok. namondom bazmeg kell nekem ezekkel a léhűtő gecikkel lógnom, itt kötök ki énis a csövesváróteremben. itt engedtem el egy percre a kutyámat, mert a volt csajom még mindig egyfolytába pofázott, és kb 1 pillanatra nem figyeltem rá, de azalatt a kutya úgy összebalhézott a két random nyúllal, hogy azok széttépték az oldalát, és berágták magukat a hasába. erre kibaszott ideges lettem és üvölteni kezdtem a lepukkant exhaveroknak meg a csajnak hogy EZ A TI HIBÁTOK TI KIBASZOTT CSÖVESEK és elkezdtem baszottul bőgni is mert éreztem ahogy haldoklik a kezeim közt a kilukadt oldalú kutyám. Geci szar volt, de nem nagyon kell álmoskönyv ehhez se, hogy megfejtsem mit jelent ez valójában

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-25 14:06:08 (1393)
ma megint veled álmodtam gembe_seg, az volt, hogy rájöttem, hogy létezik egy második nyolcadik kerület is pesten belül, ami kb egy átmenet volt pestszentlőrinc meg a népszínház vagy a kőris utca között, helyileg meg néha itt volt, néha ott. itt bolyongtam, és futottam bele a kedvenc zenebohóc rasztafáraómba, bíró marcsellóba, aki azt mondta h mutat valami fasza új villamosvonalat ebben a telibevert nyomornegyedben. mutatott is, ilyen tök értelmetlen értelmezhetetlen kalandokba keveredtünk, aztán leszálltunk a villamosról egy téren, ahol egy csapat szkinhed állt, és kórusban énekeltek, mint kb a betlehemezők. ezt rohadt viccesnek találtam. Marci itt valahogy eltűnt a faszba aztán az egész terep átalakult Londonná, ahol amúgy még sose jártam, de itt most ennek ellenére a Temze folyó partján nyomulgattam random arcokkal. Volt még vmi olyasmi hogy átkell repülnöm a folyó felett, de mindig bele esek, és full para hogy elsodor az ár, ekkora már visszaváltott Dunává a cucc, na ezt most nincs is kedvem tovább írni, mert rámjött a kakilási inger, szóval ennyi voltam mára, sziasztok

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-14 11:43:38 (1392)
Ma azt ámodtam hogy létezik egy film, aminek a címe hogy HÁROM KIS ZSIDÓ ÉS HITLER és ezt a filmet néztem, és néha én voltam az egyik kis zsidó benne. Ilyen feelgood comedy volt, ami azzal játszott, hogy annak ellenére h ilyen holokausztos témát dolgoz fel, tökre aranyos és vicces, a kalandok, amikbe keveredtem kis zsidóként is elég jók voltak. Már nem
emlékszem hogy a másik két kis zsidó ki volt, de két 8-10 év körüli barnahajú kisgyerek volt, és énis ekkora forma kis kölök lehettem.
Hitler csak ritkán került be a képbe, de amikor ott volt, ő is tök jóarc volt, kurvajó poénokat nyomott, emlékszem hogy mondtam neki hogy bazmeg kurvajó a német akcentusod, minden viccet viccesebbé tesz. Aztán volt valami olyasmi, hogy találtam egy új utcát, ami a térképen meg google street viewn nincs rajta, és elkezdtem ott felfedezgetni, és valami tócsában a földön elkezdtem rajzolni úgy, mintha a tócsa lenne a rajzlap,
vagy a digitális rajztáblám kijelzője, és még fotosopp layerek is voltak benne, tök jól lehetett benne dolgozni. Nem teljesen tiszta a timeline, de a második világháborúban is barangoltunk valami régi német városkában, de nem volt para a hangulat, inkább ilyen fesztiválszerű volt, csak néha a háttérben durrant egykét ágyú meg robbant fel egykét ház, annak ellenére, hogy tök jól elvoltunk és valami vurstliba is bekeveredtünk.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-08 15:38:10 (1391)
amugy szerintem jó döntést hoztál, jobb neutrálisan viselkedni meg nem felhívni magadra a figyelmét ezeknek a gecis kémeknek
[előzmény (1389)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-08 15:34:44 (1390)
fú nekem ma ganxsta zoleeval kapcsolatos álmom volt, valami dürerpincés koncertre mentem és odafele menet taltam vele, és elkezdte magyarázni nekem a vato loco spanyol ? szövegrészeinek fordítását, és annyira durván viccesek voltak, hogy felébredtem rá, hogy najó bazmeg, ezt mindenképp meg kell jegyeznem hogy leírhassam ide, de mostanra nyilván nem maradt meg belőle semmi, csak hogy akkor azt gondoltam h ez a világ legviccesebb dolga.
[előzmény (1389)]

© gembe_segválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-08 13:45:28 (1389)
beköltözött a házunkba a harmadik emeletre balázs pali - de csak egy balázs palinak kinéző kém volt az, akivel nem voltam jófej, de nem is konfrontálódtam

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-06 13:03:31 (1388)
ma megvolt az évenkénti egyszeri repülnitudós álmom, de nálam általába a repülős álmok sem az ilyen csodálatos jolly ass shitek, csak annyi van bennük, hogy rájövök, hogy ha felugrok, és feszítem valamelyik izmomat, vagy erősen gondolok rá, akkor néhány másodpercig a levegőben tudok maradni, és úgy siklani előre. és valamiért ez mindig ugyanazon a helyszínen játszódik le, a régi gyerekkori utcámban levő lejtő alján, gondolom azért, mert itt tanultam meg biciklizni. megint az volt, hogy erre jártam álmomban, és emlékeztem a régebbi álmaimra, hogy itt már lebegtem korábban, gondoltam kipróbálom megint, hogy megy-e, hát berosálsz dzsebedájáh, ment most is. jó volt, és furán természetesnek hatott, hogy ja, fent tudok maradni a levegőben ilyen 30 centi magasan néhány másodpercig. ezután volt még egy esemény, de arra már konkrétan nem emlékszem, csak arra, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem. meg az van meg hogy egy pontján észreveszem hogy van valahol tőlem nem messze egy walkman, aminek a fülhallgatójában a kate nash skeleton song című száma hallatszik, én meg emiatt ráébredek, a tényre (reflektálva fejben a dal dalszövegére) hogy önmagam legjobb barátja csakis én lehetek mindig. Buzis? Igen. Na és akko mivan abba

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-05 14:51:52 (1387)
ma azt álmodtam hogy redlineoffside reunion konyó van a margitszigeten, de túl későn vettem észre, kb este 8-kor és a facebook eseménynél meg 7 óra volt kiírva kezdésnek és ettől kurva frusztrált voltam, és taxit akartam hívni, hogy hátha még odaérek az utolsó számokra, ezen baszódtam egy csomót ilyen ideges gondolathurkokba. előtte valami újfajta festési technikát találtam fel ami félig fotosoppos digitális volt, félig meg tradicionális festékes, elég nagy ötletnek tűnt, de így felébredve már a világ legnagyobb ótvaros fasszopó hétmérföldes baromságának tűnik persze.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-04 12:47:21 (1386)
ma megint totál ufó őrületben égtem álmomban. volt egy olyan hogy a 16 keres szakadéknál (reformátusok tere vagy mi a fasz lett az új neve, ott ahol az a gecis fideszes kilátó is van) álltam, vagyis nem pont ott, de valami nagyon hasonló helyen, és megint észrevettem, hogy egy félig fényből álló, félig szilárdnak tűnő, repülő csészealj kering az égen úgy, hogy csak néha került be a látómezőmbe, néha meg eltűnt. egy csaj állt mellettem, és kérdeztem tőle hogy bazmeg te is látod ezt? és mondta hogy ő nem, mondom ezt nem hiszem el geci, kajak itt egy ufó, és csak én látom. elővettem a telefonom, hogy lekamerázzam, de a telefon kamerája sem látta, csak a szememmel tudtam érzékelni, és ekkor vettem észre, hogy egyre közelebb is jön, ahogy ott kering. citromsárgás halvány fénye volt, és éreztem, hogy ez egyre parább, arrébb kellene menni, mert már tuti nem csak én látom az ufót, hanem az ufó(k() is lát(nak) engem. Mondtam a csajnak hogy na lépjünk olajra erre az ufó hirtelen megállt az égen, és kieresztett magából egy zöld fénysugarat lefelé a föld felé, ami elkezdett felénk pásztázva közelíteni, rám meg rámjött a halálfélelem, de olyan, hogy fel is ébredtem egy pillanatra, aztán rögvest vissza is aludtam. innentől kezdve homályos a sztori, az van meg, hogy ilyen ősöreg ráncos alakokkal beszélgetek, akik gecifontos dolgokat mondanak el, és mindig csak azután jövök rá, hogy amit elmondtak, az kurva fontos, miután már váltott egyet az álom, és már valami más helyzetbe álmodtam magam, de ezeket a random álomhelyzeteket összekötötte az, hogy mindben jelen voltak ezek az ősöreg ráncos vékony gecik, akik valami fontosat mondanak el. És én mindig csak utólag jöttem rá, hogy bazmeg ezek valszeg ufók. Itt amúgy sokszor olyan félelem meg zaklatott düh fogott el, hogy fel fel riadtam az egészből, de mindig visszaaludtam és mindig ugyanonnan folytatódott az egész ilyen fura loopszerűségbe. ami konkrétabban megmaradt az az hogy 3-4 ilyen ufószerű sovány öreg alak sziluettjét látom, néha ilyen vöröses, mazsola szerű textúrája volt a bőrüknek, az arcukból nem sokat láttam, de azt tudtam h geci öregek. Aztán utána váltott a szett, újra a régi családi házunkban voltam, a tolószékes félhalott apámmal verekedtem, stb, csak a szokásos

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-02 23:58:07 (1385)
néha vannak olyan álmok, amikre emlékszem ugyan, de ha szavakba kell öntenem, megáll a tudomány. nem azért mert annyira fantasztikusak, vagy durvák bármilyen szempontból, hanem mert egy ilyen teljesen fura, saját, elvont logikarendszeren belül működnek és léteznek, ami totál nem azonos a hétköznapi valósággal meg az általános gondolkodással. egy kicsit ilyen volt a múltkoriban az a nagy láthatatlan lépcső abban a hangárszerű térben, és ilyen volt részben a mai is. emlékszem tök sok mindenre, de nemtudom szavakká, vagy értelmezhető narratívává dekódolni, olyan, mintha csak egy hangulat lenne az egész, de az is teljesen nem evilági, hanem egy ilyen full más univerzumbéli dili lenne az egész. Olvastam egyszer egy könyvet aminek az volt a címe hogy Suhanó álmok, amiben a főszereplő álmaiban egy idegen bolygó tájai felett suhant, de az is túl konkrét és megfogható esemény, ahhoz képest, amit ilyenkor én érzek. A másvilágiság megvan, de valahogy az egész annyira más, hogy tényleg mintha egy másik nyelvet kellene kitalálnom hozzá, full új fogalmakkal, meg gondolkodással, hogy visszatudjam adni. Amit letudok belőle írni a szánalmas, pitiáner kis emberi fogalmaimmal, az annyi, hogy valami térben voltam valami társaságban, ahol óriási csöcs és segg-entitások elől menekültem, de ezek nem egyszerű szörnyek voltak, hanem olyan istenségszerű valamik, amikre az istenek is csak istenek felett álló valamiként tudnak tekinteni, aztán meg egy transzvesztita Andy Milonakissal bolyongtam a 16 keres tanácsparkban, akiről egy ponton kiderült hogy ő valójában Nicholas Cage csak annyira durván method actingol, hogy volt egy ilyen Andy Milonakis alteregója, és az egész csak egy ilyen fura művészeti projekt volt számára, nekem ez meg elég nagy meglepetés volt, mert kiskoromban az egyik kedvenc tv műsorom volt az Andy Milonakis show.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-21 18:44:35 (1384)
változó, de nekem kb nincs hatással az álmaimra ha szívok, ugyanolyan furák akkor is, ha tolom, meg akkor is ha nem. kivéve persze akkor, amikor egy vehemensebb szakasz után beadom a stopot, mert olyankor a szokásosnál is elborultabbak és olyankor jobban is megmaradnak az emlékeimben (sajnos).

amúgy vszeg álmodsz te is minden nap, mint ahogy mindenki, csak nem emlékszel rá, legalábbis ezt szokták mondani. de ma pl nekem is zéró emlékem sincs róla h mit álmodtam
[előzmény (1383)]

© villanytothválasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-21 10:38:20 (1383)
thinkpad csikló (sfw nevén macskanyelv) sztem gecinagy.

am te szoktál cigizni lefekvés előtt? én évek óta nem álmodok kb szart se. nagyon ritkán csak :-/
[előzmény (1382)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-20 14:40:37 (1382)
a maiból tök sok mindenre emlékszem, szóval itt van mindhárom storyline, ami megmaradt:

1. valami csaj szobájába voltam, aki eleinte az egyik volt barátnőm volt, de ahogy haladt előre az álom, átváltott más csajokra, ahonnan az emlékeim szilárdabbak, ott már pl nem voltcsajom volt, hanem egy random csaj, de a lényeg, hogy egy idegen szobában voltam, és tudtam, hogy jönni fog majd ő is a szobába, de addig nekem várnom kell, várakozás közben meg a laptopján netezgettem. Az a régi kurzormegoldás volt rajta, amikor nem touchpad volt a laptopon, hanem az a kis bizgettyűs értelmetlen csiklószerű geciség, amit mindig utáltam. nem pontosan emlékszem rá, hogy mit néztem a gépen, de amikor benyitott a lány, én ijedtemben gyorsan lecsuktam a laptopot, mintha kb pornót vagy nemtommit néztem volna rajta, és tök ciki volt a helyzet. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy amúgy full hétköznapi dolgok voltak megnyitva, ő mégsem hitt nekem, és én sem értettem hogy ez most mi a fasz.

2. amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, még kajak emlékeztem rá, mi volt a kettes storyline, de mostanra basszameg elfelejtettem. kurva gyorsan kifolynak az emlékek ha nem írom le őket.

3. valami előadás szerűségre vártam egy előadóteremben. sok ismerősöm volt ott, a környezet kb átmenet volt egy színházterem és egy egyetemi előadó közt, délutáni-koraesti hangulat volt. ekkor észrevettem, hogy sok arcon P betűs baseballsapka van, na mondom mi a fasz, Ed Piskor fog itt előadni? Beletrafáltam, ő volt, a képregényekről magyarázott, meg a cancel kultúráról, én főleg csak a háttérből hallgattam, mert úgy éreztem hogy én erről sokkal többet tudok, mint a közönség, med Eddel is már kétszer találkoztam és beszélgettem életemben, szóval hagyom hogy itt inkább mások érvényesülhessenek. Néha néha beleszóltam a témába amikor úgyéreztem hogy érdekeset tudok mondani, de főleg csak kussoltam. Az előadás végén, amikor onnan kifelemenet beszélgettem valakivel (aki amúgy szintén egy volt csajom volt, és dzsointtal kínált, de én nem fogadtam el), mondtam, hogy basszameg, de hiányzik nekem a Cartoonis Keyfabe youtubecsatorna, az elmúlt 5 évben kb minden nap azt hallgattam meló mellé, és ahogy ezt mondtam, éreztem hogy elcsuklik a hangom és elkezdek kicsit sírni is, és ekkor esett le, hogy Ed Piskor bazmeg hónapok óta halott, mert áprilisban kinyírta magát. De álmomban ez az ellentmondás nem tűnt annyira lehetetlennek, de azért megkérdeztem a lányt, akivel beszélgettem, hogy akkor ezekszerint mégsem halt meg, csak új életetet kezdett és Európát járja ilyen kis noname színházi- egyetemi előadásokkal? Aztán hirtelen beugrott, hogy ez lehetetlen, mert amikor voltam most nyáron az usában, ott találkoztam az őt gyászoló rokonokkal is (ez a valóságban is megtörtént). Akkor ki a fasznak az előadását hallgattam végig? - tettem fel a kérdést, és ekkor egy ilyen márvány oszlop mögül kinézett Ed Piskor, és rögtön el is kezdett halványulni, majd teljesen eltűnni, mint kb egy star warsos force ghost. Ekkor jöttem rá hogy szellemet láttam, és ezzel a teljesen valóságosnak tűnő gondolattal ébredtem fel, hogy basszameg, kajak léteznek szellemek akkor.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-14 16:08:30 (1381)
ma bizonyos szempontból egészen absztrakt volt az álmom. valami szürke, tómeder szerű digitális mátrixtérben voltam néhány ismerősömmel, és néhány idegennel. sok minden történt, de megint kevés dologra emlékszem csak tisztán, inkább csak a hangulat maradt meg. ami tuti: ennek a térnek a belmagassága (bár a teteje asszem nyitott volt, és egy szürkés lilás égbolt volt felette) folyamatosan változott. nálam volt egy kisbaba, akire vigyáznom kellett, de egyfolytába leejtettem, és mindig kicsit beljebb repedt a tarkója, és amikor ez megtörtént a baba egyre kisebbé változott, végül már csak akkora volt, hogy elfért a tenyeremben, és vérzett a feje. emlékszem, hogy sírva mondogattam neki, hogy kisbaba, kisbaba kérlek ne halj meg. tudtam hogy még egy esést kibír, de utána már valszeg off, és ettől már ilyen kóma szerű állapotba volt szegény. ott volt a nagymamám, meg még volt ott egy idegen tag, aki egy kedélyes, távoli rokon benyomását keltette bennem, ő egyszer csak észrevette, hogy ennek a fura térnek, amiben vagyunk, az egyik sarkában, vagy oldalában, nemtudom, volt egy láthatatlan lépcsősor, ami felvezetett az égbe. elkezdett felmászni ezen a láthatatlan lépcsősoron, ami az én szemszögemből úgy nézett ki, mintha csak a levegőben mászna, (a lépcsőfokok nem normál hanem ilyen óriás méretűek voltak, ezért kellett másznia rajta). amikor felért a tetejére, valahogy újra lekerült, és mondta a csávó, hogy újra ki akarja próbálni, én meg mondtam neki hogy szerintem ez nem jó ötlet mert mi van ha ez a láthatatlan lépcső csak egy ideig óráig van ott, és hogyha újra megpróbál felmászni rajta a magasba a faszba, és hirtelen köddé válik a lépcső, lezuhanhat. nem hatottak rá az érveim, megpróbálja mégegyszer, mondta, majd elkezdett felmászni megint ezeken a láthatatlan lépcsőfokokon. én közben éreztem a tenyeremben a kisbaba szuszogását, és ekkor rájöttem, hogy az egészet nem is én álmodom, hanem ez a kisbaba, és az ő álmában vagyunk mind, én is, és azért tud csak ez a csávó ilyen őrületes dolgokat beadni h felmászik a levegőbe, mert a betört fejű kisbaba a kómájában alszik és ezt álmodja. ekkor elkezdtem vizuálisan is látni a lépcsőfokokat az égben, ilyen tejüvegszerű téglalapok voltak, kb mint egy videójátékban amikor vmi láthatatlan dolgot próbálnak vizuálisan reprezentálni. tudtam hogy fel fog ébredni a kisbaba, és baj lesz, éreztem, ahogy mocorog a kis teste a tenyeremben. amikor felnyItotta volna a szemeit, én is felébredtem.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-07 13:28:58 (1380)
ma rohadt sok minden történt álmomban, de amikor reggel felkelve megpróbáltam felgöngyölíteni a sztorit, úgy váltak köddé sorra az emlékeim az egészről. ami megmaradt, az a legvége:

vmi udvaron voltam, ami kicsit hasonlított hangulatában az állatkert régi kecskesimogató részére, ilyen döngölt poros sötét föld, lepukkant vályogházszerűségekkel a háttérben. egy baszott nagy kamionnal kellett onnan kitolatnom, az anyósülésen bírómarci ült, és rémüldözve nézte hogy mi a faszt művelek, ugyanis rohadtul nemtudok kamionnal tolatni. egyfolytába lefulladtam, aztán sikerült beraknom rükvercbe de ekkor meg elkezdett az egész kurva gyorsan menni hátrafele, és éreztem, hogy nem tudom megállítani, bele fogunk menni az árokba ami kurva nagy cink. ránéztem marcira, és mondtam neki, hogy bocs, ez full szopó lesz, nemtudok megállni, ő erre csak sztoikus, bölcs megértő mosollyal nézett rám, aztán beborultunk az árokba.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-07 00:14:18 (1379)
Ma szegény halott Robin Williamsszel lógtam álmomban, nagyon kedves volt. Próbált tanácsot adni az ideális, tökéletes öngyilkossághoz, mondtam neki hogy bár megtisztelő, hogy egy ekkora profitól kapok tipeket, én nem szeretném kinyírni magam. Erre csak sejtelmesen kacsintott a cinkos kis mosolyával, és azt mondta, hogy ne aggódjak, egy nap jól jön majd a tanács. Megköszöntem, bár sajnos a konkrét tanácsra most sem emlékszem.
Volt még a klasszik volt lakásaimban bolyongós, extra, addig nem látott szoba megtalálása is, ezekre sem emlékszem már olyan nagyon megfoghatóan. Egyik nap egy másik álmomban a halott nagyapám is megjelent, ő kb évente egyszer-kétszer jön elő, mindig vmi szürreál kontextusban, de most kibaszott valóságos volt, és tök jól nézett ki az öreg. Emlékszem hogy kitakart vmi fényforrást és először csak a sziluettje látszott aztán ahogy bejött a képbe közelebb már felismertem, hogy ő az, és örültem neki, hogy csá Papa bazzeg, de ő nem volt annyira meglepve. Valamire ő is figyelmeztetett, de - plot twist - erre sem emlékszem. Mi a fasz értelme van az álombéli túlvilági üzeneteknek ha mindig elfelejtem őket????????

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-07-20 15:10:26 (1378)
ma akkorát durrantottam álmomban hogy azonnal felriadtam belőle. ami megmaradt az a durva fülledt őserdőben bolyongás, emg a tudat hogy átkell jussak a dzsungelen mert lesz valami esemény, ahova elkéne jutnom, de már eleve full késésben vagyok. szerencsére nem gyalog mentem a dzsungelben hanem busszal de az persze lerobbant, szóval kikellett szállni és menetelni az indák meg rovarok közt térdig a szarban. utána már ilyen videojátékos cucc lett a dolog, erős tomb raider vájbokkal, volt vmi sötét azték templom beomlott kapuja, ahova nem akartam bemenni, mert tudtam hogy ott alienek vannak, innentől kicsit régi avp játék hangulat kerekedett, ami fura mert kb 15 éve nem is gondoltam arra a játékra szerintem. már vmi hegytetőn kirándulós rész volt végül amikor egy óriásit fingottam és arra keltem hogy konganak a szobám falai a púzás öblös bariton sóhajától

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-07-13 16:19:45 (1377)
tegnapi álmomban Will Smith adott nekem peptalkot valami öltözőben, és kajak tök őszintén motiváló volt, ahhoz képest is, hogy amúgy nem túl szimpatikus nekem a tag. Emlékszem hogy miközben beszélt hozzám, néztem is az arcának a textúráját és arra gondoltam hogy bazmeg ez tényleg Will Smith. Sajnos már nem emlékszem hogy konkrétan miket mondott de nagyon bölcs dolgoknak éreztem őket ott álmomban

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-07-09 13:54:12 (1376)
A mai álmomban már nem emlékszem hol voltam, csak az van meg hogy megint valami közösségi térben, nem tudom már megmondani hogy koncert volt, vagy tábor, vagy iskola, vagy melóhely, de valami hely, ahol ott voltam random emberek közt és tudtam, hogy zajlik valami esemény. a hangulat oké volt, nem éreztem magam szarul, beszélgettem is ott random arcokkal, de aztán találkoztam régi haverjaimmal, akik már nem a haverjaim, és hallottam, hogy azt suttogják a hátam mögött pusmogva, hogy nézzétek, ott megy az a pszichopata, ez totál beteg. Ezen magamban csak nevettem, nem annyira hatott meg, de aztán egyre többször hallottam, hogy ez a téma titokban, szóval egy idő után azért frusztrálóvá vált. aztán egy ablakon néztem ki, ahonnan láttam, hogy egy másik régi haverom akivel már szintén kb nem is beszélek, éppen rituális öngyilkosságot követ el, úgy hogy felgyújtja magát a 16 keres tanácsparknál levő önkormányzat tetején, és leugrik. Kibaszott sokkoló volt, próbáltam neki kiabálni, hogy nemá bazdmeg, de ő addigra már zuhant, és kurva gyorsan, egy nagy reccsenő puffanással földet is ért a betonon. Akkor kb úgy voltam vele, hogy meg is halt, de valahogy belül tudtam, hogy még él, csak gecire szenved. Itt történt valami, amire nem emlékszem, csak hogy mindig épp rohanni akartam segíteni hívni a mentőket, de amikor tárcsázni akartam a számot, a telefonom kijelzője vagy nem működött, vagy én nem tudtam rendesen gépelni, és értékes percek aztán órák teltek el így. végül kb egy örökkévalóságnyi bénázás után kijutottam a régi haverom testéhez, aki akkor ott összeégve csupa véresen törött nyakkal meg végtagokkal feltápászkodott. Emlékszem ahogy folyt a kitört fogai közt a vér. Mondtam neki hogy baszdmeg ne mozdulj mert csak mégnagyobb bajod esik, azt mondta le van szarva. Ahogy mozdult, minden egyes mozzanatnál ropogtak a csontjai, rohadt valóságosnak tűnt, mondtam neki hogy hívtam a mentőket, mindjárt itt vannak. Erre azt mondta, hogy kösz te pszichopata. Ekkor leesett hogy ő is az ellenem szervezett titkos összeesküvés része, ez a gondolat ilyen melankolikusan keserű érzelemmel töltött el, hogy lám lám, itt van ez a fasz akivel kb évek óta nem beszéltem, épp próbálom megmenteni az életét, de ő is egy gonosz fasz. Ez a keserédes hangulat valahogy hirtelen átfolyt egy tök feelgood érzésbe, és ott a parkban kalandozgattam még a kutyámmal, kurvajó eddig soha nem látott szpotokat fedeztem fel, és apró tavakban fürödtünk, amiknek kristálytiszta vize volt, és éppen jött fel a nap. Találkoztam valami alkoholista öregemberrel, akiről tudtam hogy minden nap hajnali 4kor kimegy oda a parkba meginni a piáját. A kutyám elkezdett beszökni egy családi házba, megpróbáltam kihúzni onnan, de a család már ébren volt, és kellemetlen volt, hogy na basszus most kb véletlen de betörtem a házukba a kutyámmal. Ott álltak, és csendben néztek, és én meg őket. A régi 92-es busz egyik megállójában kötöttem ki valahogy, tök izgatottan. Itt ébredtem fel.



1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 ... > Következő >> Végére