Na, megnéztem az új Alient (romulus). Az átélhető érzések teljes spektrumának hullámvasútjára vitt el engem ez a film, voltak benne részek, elemek, amik kibaszott jók voltak, aztán a végére vett egy olyan hirtelen kanyart az egész, amitől azt éreztem, hogy a Prométeusz paródiájának egy badtrip változatát nézem épp.
Kezdjük az elején. Az első 2 Alien szerintem a horrorfilmek Mount Rushmoreján foglalnak el helyet, az első mindenképp, a második meg ugye inkább már akciófilm, mint klasszik horror, de mivel kiskoromban a kettő sokszor egybefolyt a fejemben, mert akkor még nem mindig tudtam hogy melyiket nézem, így egyként kezelem őket. Sok dolgokt fel tudnék sorolni, hogy miért imádom a mai napig ezeket a filmeket, röviden kb úgy tudnám összefoglalni hogy kurvajó a világuk, meg az atmoszférájuk, hogy bár a technológiailag fejlett jövőben járunk, az ember meghódjítja a világűrt, de egyrészt az ember még mindig egy hülye fasz, és nagyvállalati érdekek irányítják ezt a meghódítást, és ez a hódítás maga ami belevezet minket a botegyszerű kozmikus horrorba, ami maga a lecsupaszított találkozás az ismeretlennel. És ami a lényeg, hogy ez az ismeretlen (az alien faj) nem egyszerűen idegen, hanem emberi szemszögből nézve kibaszottul borzalmas, iszonyatos, a testhorroros elemek, a lovecrafti (tudom h ebben a topikban kb minden egyes filmhez amit ajnározok hozzáírom, hogy lovecrafti, de basszameg, ha valami igazán lovecrafti akkor az az Alien Space Jockeya) ember által felfoghatatlan szörnyűség megtestesülése. Kiskoromban minden kezembe kerülő alien könyvet elolvastam, imádtam rettegni ettől a világtól, és imádtam, hogy nem az a megszokott Star Trekes csilli vili scifi milliő, hanem annál egy sokkal valóságosabb, koszosabb, lepusztultabb, hétköznapibb világot tár elém, amiben nem szuper űrhajók cikáznak összevissza, hanem kb rakományokkal megrakott óriási kamionok, amiket mindig izzadó, koszos szerencsétlen munkásemberek vezetnek, akiknek az egész csak egy újabb meló.
Ezt a hangulatot az újabb alien filmek (prometheus, covenant) egyáltalán nem hozták, ezért is számomra inkább csalódások voltak, meg azért is, mert ezek a filmek elkezdték megmagyarázni azokat a nagy rejtélyeket, amiket szerintem nem kellett volna megmagyarázni ennyire konkrétan (lásd az alien faj eredetét, meg a space jockeykat nagy fehértestű izmos emberekké redukálása).
A design is szar volt, minden star trekesen csilli vili, tökre elütött nekem attól ami miatt a klasszik első 4 filmet még imádtam.
Ez a mostani film ez megpróbálja orvosolni ezt a hibát, totál visszamegy a retrón futurisztikus esztétikába, a számítógépeken újra a dos fut kb, a kijelzők max 5 pixelesek, a terek falai mocskosak. Ennek gecire tudtam örülni. Ami viszont rögtön negatív pont volt emellé a pozitív mellé a szememben, az az hogy a főszereplők csapata most nem annyira az a leharcolt, hétköznapi munkásbrigád, hanem ilyen trendi modellarcú suhancokból áll, amitől nekem rögtön kicsit ilyen modern netflix íz lesz a számban. A suta android karaktere viszont sztem top, a sztori is okén hozza a kötelező elemeket, amiket kell, a feszültség is elég jól adagolódik, megidéződik minden, amit megkell idézni, alien isolation, cameo az első filmekből (jó gagyi, star wars rogue one-t idéző cgi-jal, teszem hozzá) aztán ahogy kb a film felénél az űrállomás egyik részéből a szereplők átérnek a másikba, beindul a foszuhatag. Részletekbe nem megyek bele, de megint egy csomó fölöslegesnek ható plusz elemet próbálnak hozzátapasztani a mitológiához, ahelyett, hogy a létező, eddig is jól működő részeket kiaknáznák. Persze tudtam előre, hogy lesz valami csavar a vemhes csajjal, mert minden horrofilmben aminek az elején bemutatnak egy terhes karaktert, kötelező elemnek kell lennie hogy a végére szerencsétlen megszüljön vmi rémséget, de reméltem, hogy nem ez lesz a vége, és nem akarja majd a film ennyire összetoldozni foldozni a klasszik filmeket a prométeusz filmekkel. Hát nem a faszt nem. Összességében: nemrossz, nem is jó, meh | |
|
|
