2004. február 21.
Az állapotom semmitsem javult az előző napokhoz képest, de ezen egy csöppetsem csodálkozom, hisz a jótékony pihenés az utóbbi időben nem tartozik a fő tevékenységi profilomhoz. Ám 17 óra tájban megfordult a fejemben, hogy lehet ma mégis jobb lenne, ha az otthon maradást választanám. Igen ám! Csakhogy megígértem Tomának, hogy leviszem a koncertjére a basszusgitárom használat céljából, és ahogy a mondás is tarja "az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó" mit volt mit tennem fél 19 magasságában útrakeltem. Az Oktogonnál szembe találkoztam a zebrán egy lánnyal akit szerintem Csillának hívnak (emlékeimben így él, uszkve mésfél éve nem láttam), mondtunk is egy hellót egymásnak majd ment mindenki a maga útjára. mivel az úttest közepe - mégha az ember a gyalogátkelőhely igénybevételéve tartózkodik is ott - nem alkalmas a hosszabb diskurzusra. Ezen rövid bevezető után térjünk rá a tárgyra. Vagy még konkrétan ne?
7 után érkeztem a Rocktogonba ám még nem kezdődött el a koncert. Ez a csúszás előrevetítte, hogy az utsó előadóból bizony le kell majd csippenteni. Gitárral a hátamon ugyan bemehettem volna ingyen ám becsületességem (vagy lúzerságom) ezt nem engedhette meg nekem. Itt volt Kutya. Gondoltam biztosan a SKA érában jelenleg még háttérben sunnyogó Club Tequila-ra jött ám ez nem így volt. A barátnője osztálytársai közül keveredtek ki a Descados tagjai. Itt volt Erdő is Gergő megtekintése céljából, majd ő ment tovább.
Olyan fél 8 tájékában a Descados belekezdett. Volt nem egy olyan szám amiben rendesen ment a mosh. Nem vettem részt benne. Meg lehetett ugrálni is. Már aki akart. Erdő közölte velem, hogy a basszusgitárosnál csak egy bénábbat ismer és az én vagyok. De ezt megcáfoltam, mert rengeteget fejlődtem az utóbbi időben. A srácról is vissza kellett szívni a dolgot, mert azért szépen muzsikált. Csak az unott arcú beállása volt az, ami nem szimpatikus. Gergőről nem tudok rosszat mondani, jó hangja van, artikulálva gesztikulál, élvezi amit csinál. Saját és idegen számot egyaránt játszik a banda egyébként. Felállás egy basszus, két gitár egy dob. A http://descados.hdd.hu oldalról első demójuk letölthető, ha valakit érdekel, hogy milyen zenét játszanak konkrétan. Bár az ottani pár szám minden csak nem átfogó. Rajongótáborukat leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy nem használnak ruhatárat. Ha ezen hozzáálláson nem változtatnak akkor egy esetleges Vörös Yukas koncerten jelentősen megcsappanhat a nézősereg.
A Descados után jött a Vér és arany. Bőrnaciban. Azt hittem sikongatós metált játszanak de szerencsére ez nem így volt. Inkább a blues felé tendáltatnám a dolgot. Ezt abból gondolom, mert azt szeretem meg ez is tetszett. Rendkívül aktuális számaik vannak, mint például nóta Császár Elődről ugyanakkor a csapat szembenáll a trenddel és ennek fényében minden második számuk drogellenes, így aztán elkezdtem rajtuk inni. Ebből csak nem lehet baj. Néha léptem előre és hátra tetszésemet kimutatva. Szimpatikus volt a zenekar basszusjátéktól, gitárszólóktól, mindenestül. A gitárosoknak volt vagy 5 torzítója fejenként. Sorbakötve. Úgy keveredtek egyébként ide, hogy a CT hívta meg mert közösen koncerteztek Biatorbágyon. Felállás: két gitár, egy basszus, egy dob, egy ének.
Vagy a Vér és arany előtt vagy után befutott egy arc akivel a Real Mckenziesen beszéltem pár szót. daYnának valami spanja bár minden bizonnyal engem is ismer. De ha mindenkinek tudnám a nevét aki az enyémet tudja akkor már rég kidurrant volna az agyam a túlterheltségtől azt meg senki sem akarhatja. Úgy éreztem ezt fontos megemlítenem.
Fél 10 tájékában kezdett a Club Tequila megannyi No doubt feldolgozással plusz két Green Day-jel meg egy Guns 'n Rosessal. Végül ne feledkezzünk meg a saját számokról. Úgy terveztem, hogy írok egy ledegradáló jellemzést róluk, de nem tehetem meg. Még tavaly októberben láttam őket először ugyanitt és akkor nem tetszett. Egyrészt nem volt akkor még annyira összeszedett (szerintem), mint most. De a fő indok minden bizonnyal inkább az volt, hogy a K.O.C. nem sokkal előtte oszlott fel ami meglehetősen megviselt. A C.T.-ben játszik ugyanis a K.O.C. ex basszus majd gitárosa Toma. Na akkor nevesítsünk. Van még egy Tamás aki alapvetően gitár, de a végén basszus (értelemszerűen Toma fordítva). Van egy Kokó aki mindvégig dob. Meg egy Kati aki inkább ének de két szám erejéig vokál (amiben Tamás énekel (Green Day rész)). A nóták tetszettek. Mind. többre beindult a lábam is de rendesen és így bemutathattam a skanking alapjait ám ez nem nyert el osztatlan sikert, így a többség maradt a pogónál. A Green Day Bascetcase-ére beszálltam én is. A Don't speaknél Kati kijött a közönséghez énekeltetni. Tetszett. Amit ennek eredményeképp hallottam már nem annyira. Sajnos a csúszás miatt hamarabb kellett befejezniük így egy szám kimaradt és a Spiderwebbel zártak. Holott a szettlista szerint még egy visszatapsolás kellett volna, hogy jöjjön az Oi! to the world amit én szerettem volna de a tulaj nem. Aztán koncert után Kati osztott autogrammot. Hát ezen majdnem beszartam. Ebbéli szándékomban csak az fogott vissza, hogy hát mégiscsak közösségi ember vagyok. Lent volt O. G. is, aki rávilágított, hogy a saját számok központi témája egy bizonyos dongó. Na ezt a gyenge poént természetesen nem mondta, csak most jött ki belőlem. Szóval "Don't go", ha valaki nem értené a tréfát.
Aztán hazavittem a basszusgitárt majd indultam volna a Yukba ám már nem ment arra metró. Hívtam taxit Szöszi személyében, aki készségesen el is vitt. Belépőt nem kellett fizetnem hál' Isten. Bent találkoztam Ritával, Danóval (épp mentek) Szaffival, Whave-vel, Tónyóval, Aberrálttal, Rákkal, Keksz-szel, Gontarral, Robittal, Schlekivel. Ha ezen emberek számát megszorozzuk 3-mal és hozzáadunk 5-öt megkapjuk, hogy körülbelül hányan voltak lent. Meg is jegyeztem Keksznek, hogy elég takony a felhozatal már megint, úgyhogy ma se tartok ismerkedési estet. Ehelyett csináltattam magamról egy képet, amint a sarokban vagyok egyedül. Ebből készülni fog egy sorozat. Bár a mostani képen nem volt ital a kezemben. Eleinte csocsóztunk de nagyon nem ment. Ekkorra már meglehetősen rekedt voltam, ami eleinte teszett de aztán kezdett felettébb idegesíteni. Hangom még van. Más nem számít. Bent a Whizz Bang játszott akiről azt hittem nem magyarok. Pedig azok. Jó volt. Be is indult a rongylábam. Mint megtudtam a Yellow Spot meg Aberrált és Schleki külön projectja jó szövegekkel, ocsmány előadásmóddal.
A Whizz Bang végeztével hívtam újfent Szöszit, hogy vigye el a megmaradt pereputtyot Szaffiékhoz. Az volt a terv, hogy rendelünk pizzát. Szaffi és Aberrált tartotta is ehhez magát. Én inkább elaludtam. Egyszer fölébredtem. Épp ettek. Majd aludtam tovább. Fél hétkor elsőként ébredtem. Kimentem a konyhába. Diszkréten elkezdtem köhögni, hogy nehogy valaki fölébredjen, majd hébe hóba sétáltam keveset vigyázva a többiek nyugodt álmát. Ténykedésemet hamarosan siker koronázta, hisz Rák fölébredt és vele kiengedtettem magam. Jó szarul volt.
Bementem ugyan a Lehel Piacra hogy veszek valamit magamnak de a vásárlás váratott magára a klinikáki kisközértig. Ónos eső esik, úgyhogy kurvára csúszósak az utak. Kis híján el is zakóztam olykor.
Itthon Tesz-vesz város egyszerű lakóinak mindennapi életéből látthattam egy kivonatot amit Fakopács Berci egy meglehetősen izgalmasnak mondható kalandja követett. | |
|
|
