Április 23. Hengelo, Holandia – Justice,Rise And Fall, The Promise, Champion
Röpke 17 órás kocsikázás után érkeztünk meg a városba, ami amolyan igazi kis ékszer doboz – szerűség volt. Viszonylag hamar megtaláltuk a koncerttermet és egyből láttuk, hogy ez nem semmi buli lesz. A hely kb. akkora volt mint a Marco Polo csak egy kicsit szélesebb, a színpad meg még annál is kisebb. Az első bandáról lemaradtunk, csak az utolsó számukat hallhattuk ( Back on track ) a kocsiból. A második fellépő volt a Justice. Amolyan Slapshot/Right Brigade-féle zenét játszottak nagyon jól. A közönség már az első számnál megvadult. A következő zenekar a Belga Rise And Fall volt akik igazi clevo hardcoret nyomtak. Csak egy pár számnál volt rájuk mozgás, de amúgy nekem nagyon tetszettek. Következett a The Promise. Kemények voltak mint az állat, de elég lelketlenül nyomták. A közönség őket szerette a legjobban, főleg a Raw Deal meg az Integrity feldolgozást.
És végül napjaink egyik legnagyszerűbb zenekara a CHAMPION. Viszonylag keveset játszottak ( talán 8 számot ), de hatalmas élmény volt. Furcsának találtam, hogy a Promiset többen szerették mint a Championt. Eljátszottak két zseniális feldolgozás amire mindenki egymás fejét taposta, de persze a saját számaikat is nagyon szerette mindenki. Mivel a színpad kb. 20 cm magas volt a helyi betyárok a bejárati ajtóról másztak mindenki fejére.
Koncert után kimentünk a városból az autópályára és az első parkolóban tértünk nyugóvóra. Ágnes meg én a sátrat, Judit meg BG a kocsit választotta. Soha életemben nem fáztam még ennyire, hajnal háromkor már úgy éreztem hogy ezt nem ússzuk meg egy komolyabb tüdőgyulladás nélkül, de regellre minden jóra fordult.
Április 24. Meerhout, Belgium – Goezrock fesztivál
A fesztivál egy kis falu határán volt megrendezve, a parkolóban voltak birkák is. Nem nagyon vagyok hozzászokva az ilyen volumenű dolgokhoz, de azért fasza volt. Volt egy nagy sátor ahol lehetett mindenféle lemezt meg ilyesmiket kapni. Voltak egészen hihetetlen lemezek is. Két színpad volt, mindkettő sátorban. Jó sok zenekar lépett fel, de minket csak egy pár érdekelt.
Rise And Fall – Sokkal jobbak voltak mint tegnap, igazán remek volt.
The Promise – Ők is jobbak voltak mint az előző nap, lelkesen nyomták. Minden úgy szólt ahogy a lemezen. Jó sok ember nyomta a karatét meg a szövegeket.
Champion – Óriási koncert volt! Persze őket itt is kevesebben szerették mint a Promiset. A koncert vége felé már egészen meg voltam hatódva :). Viszont itt kevesebbet játszottak mint az előző nap. A halálpontos játék mellet, hihetetlen színpadi mozgást produkáltak.
Madball – Tanító koncert volt nagyon. Hihetetlenül jól szóltak. Amint belekezdtek az első számba rögvest akkora verekedés kezdődött amilyet még nem is láttam. Minden lemezükről játszottak egy pár számot.
Strertch Arm Strong – Nem nagyon hallgatom őket, de a koncertjük nagyon tetszett. Több száz ember nyomta rájuk a karatét, meg a szövegeket. Konfetti, végig stage dive, minden volt ami csak kellett. Utolsónak játszották a For the record című számokat ahol a közönség majdnem hangosabb volt mint a zenekar.
Sick Of It All – Ők viszont harmatgyengék voltak. 5 régi számot játszottak csak, a legtöbb szám az ilyen szemét fesztiválra való ózos szám volt. Persze lehet hogy a fáradtság beszélt belőlünk. A koncertet nem is néztük végig.
Bele-bele pillantottnuk még a Strung Out-ba ami nem volt valami meggyőző, meg a Millencolinba akik az est fő fellépői lehettek. Persze ezeket csak a sátor bejáratától figyeltük. A Millencolin kurva szar volt és szarul is szóltak.
A holland és belga lányok hihetetlenül csúnyák, unalmas perceinkben BG egy 10-es skálán pontoztuk őket. Az eredmény siralmas volt: az egész fesztivál alatt egy 5-öst és 6-ost osztottunk ki, azt is nagy jóindulattal, a nagyja nullást kapott, jó esetben egy hármast.
A buli végén ki az autópályára. Az előző estéből tanulva mindannyian a kocsiban aludtunk, ami egy swift sedannál nem valami kényelmes de legalább nem fáztunk.
| |
|
|
