2004. május 29.
A kezdeti tervem az volt, hogy megnézem a Varga Zsuzsát a ZP-ben, de minekután eleredt az eső így ettől teljesen elment a kedvem. Miközben itthon múlattam az időt úgy voltam vele, hogy talán mégse kéne mennem sehova. Jó lesz nekem az alvás is. De nem. Muszáj volt mennem, mert megígértem magamnak, így 10 óra magasságában nyakamba is vettem a várost és elmentem a Cha-cha-cha-ba. Abból indultam ki, hogy mivel szar az idő és szombat van. Muszáj, hogy az emberek menjenek valahova és miért ne lehetne a hely az ahova én is baktatok. Mint később kiderült útjaink nem keresztezték egymást. Értsd kevesen voltak. Egy ideig nem tettem mást, mint támasztottam a bárpultot, majd találtam magamnak egy asztalt. Leültem. Elkezdtem vizsgálgatni az automatákat mert az is van. Ha már nézem őket szórjak is bele, gondoltam és eképp is tettem. Meg kell állapítsam ezek a gépek gonoszak. Nem is játszok velük többet. Jobb elfoglaltságot találtam. Néztem, hogy hogy igyekszik becsajozni egy ipse. Meglehetősen szarul csinálta. Hiányzott belőle a lehengerlés mindennemű képessége egy egy mondatát percnyi csend és üres nézés követte. De hihetetlen szerencsés helyen ült, másnak lehetőséget sem adva ezáltal a lánynak muszáj volt hogy bejöjjön. Rémisztő. Néha táncoltam keveset, de alapjában véve nem engedtam nagyon el magam. Fenemód Kevesen voltunk. Aztán jött pár ember. Vagy 10 fickó, ezzel tovább rombolva az amúgyis csapnivaló ivararányt. Nekem innen mennem kell, gondoltam és irány a Zöld. Kálvintól Ferenc körútig éjszakai majd két megálló gyalog, végül újabb busz. Ezt a távot nem egyedül tettem meg. A ZP-ben rendkívül kevesen voltak, csak a nagy tánctér működött. Itt még annyira se éreztem, hogy maradnom kéne, mint a Csacsiban. Meg kell néznem annak a szabadtéri verzióját a Margit szigeten. Az biztos jó lesz nekem. Hazafutottam, itthon fújtattam rendesen.
A kedvenc csatornámon épp egy kádjelenet ment. A fürdő kétszer akkora volt mint az enyém ennélfogva kényelmesen elfért benn a páros. Fölül a szőke lány alul a barna hím, a lehetőségek tárháza látszólag helyhiány miatt nem tárult eléjük, csupán az egymásnak háttal történő lovaglóülés, de hopp! Szőkesége oldalirányba vette a figurát majd hirtelenn szembe fordult az ipsével. Forró aktusuknak a víz csobogása adta meg a kellő alaphangot, miközben a lány (nevezzük Nórának) érzéki sóhajokkal nyugtázta az eseményt. A víz alatti szopás meglehetősen nehézkes így végső stádium gyanánt Nóra inkább a szimpla faszverést választotta. Meglehet mindezt rendezői utasításra. | |
|
|
