Gondolkoztam…nesze……..
Mielőtt még valaki leugatna… igen, szoktam gondolkozni, (és mily meglepő, van agyam, aminek a segítségével űzöm ezt a foglalatosságot)! Mégpedig mindenről! Például, hogy mikor lesz végre saját autóm, saját lakásom, és saját frigóm! De azt hiszem erről felesleges, mivel ez kb. tíz, húsz év múlva sem fog bekövetkezni! Nem mintha nem lennék önellátó, és nem lennék képes fenntartani egy lakást, és fizetni a rezsit, a benzint, és nem mintha nem lenne pénzem mindennap kólára… csak, fiatal vagyok. Na jó… igaz, nem lenne pénzem, de ez most mindegy! A világbéke, és az anarchia is foglalkoztat, akárcsak az internetes játékok, a sex, a buli, és a romantikus séták, egy tóparton (ami mellesleg egy ideiglenes szemétledobó hely), az árvák segítése, az állatvédelem, az ókori csaták, a haverok, az irodalom, és a biblia! De most nem ezekről szeretnék írni. Van egy dolog, ami sokkal jobban foglalkoztat a felsoroltaknál (ja, amúgy felsorolásnál, a felsorolt tényezők közé, mindig vesszőt írunk! Lsd.: „Tanuljunk magyarul!” 35. oldal)! Mégpedig, saját magam megismerése, és elfogadása (az utóbbi könnyen megy, látván egoista megnyilvánulásaimat)! Hogy miért? Mi közöd hozzá? =) Hát azért kedves olvasó, mert sok olyan ember van, aki nem fogad el, így ahogy vagyok. Amit le is szarok az univerzum tetejéről, de sajnos vannak köztük olyan egyedek, akiknek nagyra tartom a véleményét! És az elvárásaiknak eleget kell tennem… ha törik, ha szakad! Punk tum! Kész, passz! Mindig azt hallgatom, hogy „Ivett, gondolkozz már el magadon!”! Mert nem lehet úgy minden, ahogy én akarom… sajna-bajna. Véleményük szerint, néha úgy szólok emberekhez, mintha a seggemből rántottam volna ki őket! Tényleg? Ja, sajna tényleg. De legalább belátom, ez pluszpont, nem? Csak szeretném. Na neeeee, ez így nem okés! De végül is, egy kis változás nem árt, nem? De akkor mért mondják, hogy senki nem tud mások kedvéért megváltozni? Minden idióta, sablonmaszlagot beveszek… öcsééééém! Ez hihetetlen! Nolám, íme egy rossz tulajdonság… naiv vagyok! De igazságszerit nem ezen kéne változtatni, mert nem ezzel tiprok a földbe ártatlan, sebezhető ember nevezetű lényeket! Óóóó, én hülye. Ebből is látszik, hogy mekkora láma vagyok… nem is! Na jó… összegezzük, nem beszélek csúnyán, flegmán, pofátlanul, lekezelően, bunkó modorba az embertársaimmal! Hú, ez így egyszerre kicsit sok lesz, köszi! Belátom nem szép dolog, de vannak esetek, amikor jogosan emelem fel a hangom! Erről le nem szokok senki kedvéért, ha tetszik, ha nem! Megvédem magam… elvégre ez a huszonegyedik század, apukám! Már a huligánok uralják a játszótereket. Mit fogok csinálni, ha vidám hintázgatok szerencsétlen kortársaimmal, és egyszercsak egy negyedikes nagyfiú kitépi a kezemből, a 120.-Ft-os nyalit? Eistand! Ennyi, caput, game over, nincs tovább! Mit tehetek ellene? Kérem szépen, a mai világban már nincs olyan, hogy kompromisszum, és magántulajdon! Manapság mindenki azt csinál, amit akar, és elveszi a kissebtől, a méregdrága édességet! Szóval, ha erre kerülne a sor, meg tudom védeni magam, az a nagy mocskos pofám kihúz a bajból, figyeld csak! És mi lesz, ha irodalom órán vitába keveredek egy osztálytársammal? Ráhagyom? Faszt! Inkább visszaugatok, és fennhangon ordítom a szubjektív véleményem, hogy elnyomja társam halk kiáltását! Nem? Majd hagyom hülyének nézetni magam… perszeeeeeeeee, mert úgy ismertek, vigyázz! De sajnos nem minden esetben van igazam! Olykor-olykor tényleg bunkó vagyok gyermektársaimmal. Felhozok egy, két példát, hogy értsétek, miről van szó! Van egy osztálytársam, nem nevezném nevén, tehát Ő, Farkas Bede Zoltán, egy nem átlagos 15 éves fiúgyermek. Kissé termetes a lelkem, és hát bukéja se gyenge. Ütős a gyerek, de hát mit lehet tenni, el kell viselni! De sajnos ez nem megy. Németh Ivettnek, muszáj beleszólnia… mint mindig! „Zoli, ne pofázz… inkább fürödj!” ! Körül belül így nézhet ki egy Zolival folytatott párbeszédem… de elvégre ez is valamiesfajta kommunikáció, eszmecsere, és kontaktusteremtés! Lehet, hogy nem így kéne ismerkedni! Több mint valószínű, de hát ez van, ezt kell szeretni! Elmeséltem fordulatos, izgalmas életem, most húzzatok aludni, rémálmokban gazdag éjt! Ja… és ha valakinek kifogása lenne a viselkedésem ellen, annak csak annyit, hogy íme… VÁLTOZOM! És még el is gondolkoztam a viselkedésemen, de arra a következtetésre jutottam, hogy tudjátok mit? Akinek nem vagyok így jó, az fulladjon vízbe, akadjon a torkán a szilvás gombóc magja (meg is érdemli, ha magostul zabálja… idióta) essen le a fáról, miközben orgonát lop az anyja (egy héttel ezelőtti) szülinapjára, vagy üsse el egy vonat a szerb határnál… mert az nem érdemli meg, hogy hozzászóljak! Viccelteeeeeeeeeeem! Imádok mindenkit… aki vesz ajándékot a szülinapomra, ami mellesleg két nap múlva lesz!!! El ne merjétek felejteni, mert tömegmészárlásra fogok rákényszerülni! =DDD
Na ennyi voltam… pá!
| |
|
|
