Nekem is van egy bűnöm. Az imént elfogyasztottam egy lejárt szavatosságú hússalátát. De a promléma legfőképpen az, hogy kellemetlen volt az íze. Ma mindenkit feloldozok, mert nem bizonyos, hogy megélem a holnapot.
Egy másik alapfilmet is csak tegnap sikerült megnéznem, mégpedig Monty Python: Az élet értelme. Na, abban a leginkább a zabálós-okádós úr nyerte meg a tetszésem, aki egyfolytában rókázott az étteremben, végén pedig szétrobbant az utolsó falattól.
Mestermű!!!!!!
Atyám, hajnalban gyanúsan mozdulatlanul térdre ejtett fejjel tartózkodtál sokáig egy helyben, míg mi körbetáncoltunk párszor... nyilvánvalóan imádkoztál, ugye jól sejtem? :) Én viszont ma nem gyónok.....