Hej Balaton, hej Balaton, hej Balaton hulláma
Mért nem vagyok, mért nem vagyok Magyarország királya
Mert hova tűnt a királyi nép, ami nekem dukálna
Így hát sajnos nem lehet csak a magam királya
„Császár Ferenc Kőnig Jozef”, ő meg min iparkodna
A régi kényurakból királyi népet vajon hogyan faragna
De én rablók, kaméleonok, hunyászok ura miért lennék
A szolgájuk sem voltam soha, jól megvoltunk elmenvést
Hej Balaton, hej Balaton, magyar tenger, királyi víz
De ne legyek én az arany ura, se szolgája, csak királyvíz
Királyvíz — mely szétválogat aranyat és szemetet
Így viskóm előtt citerázva mégis király lehetek.
Hamvas Béla egy zseniális írása ihlette a dalt. Korunk népének láttán, melyet a XX. századra alaposan lezüllesztettek és manipuláltak, se Ő, se én nem vállalkozhattunk a hálátlan királyi szerepre. Barátaim körében eléggé vitatott, hogy „Császár Ferenc Kőnig Jozef” — Isten nyugosztalja — úrrá tudott-e lenni a megelőző rendszer rablóin, kaméleonjain és hunyászain.
Kitérő:
Királyról jut eszembe, hogy a királyságot és afeudális királyság elvét mind a kapitalizmus, mind a szocializmus mélyen megvetette. Feleslegesen. Ma, amikor talán egy ökologikus világrend felé haladunk, egyre világosabb, hogy a feudalizmus volt az utolsó társadalom, amely többé-kevésbé szervesen és körforgásban élt együtt a természettel és a kozmosszal. Az ezt követő ipari forradalom és liberalizmusnak szépített emberi felelőtlenség billenti ki a világot természetes kerékvágásából. Legyen elég itt egy példa: A középkori földtulajdon szerves: a föld senkié és mindenkié — a földet a királyok Istentől kapják, de felelősséggel tartoznak, a földesúr ugyanígy kapja a királytól, tőle pedig a jobbágy. A kapitalizmus abszolút magántulajdonná teszi a földet, tulajdonosa nem tartozik elszámolni még Isten felé sem. Ez jobboldali szélsőség.
A kommunizmus közprédává és gazdátlanná teszi a földet. Ez baloldali szélsőség. Ennél a feudalizmus sokkal szervesebb, így természet- és életközelibb volt. Nem tudom, milyen lesz a jövő társadalma, de egy biztos: hosszútávon csak olyan társadalom maradhat életben, amely szerves.
Ami szerves, az örökségre épít, és alkalmazkodik a környezetéhez. Nem lehet szerves ami radikálisan elveti az örökségét, és nem lehet szerves az, ami nem a környezetéhez, hanem távoli központokhoz igazodik. Korunktipikus szervetlen próbálkozásai a nagy birodalmak, szoros Uniók, a multinacionális cégek és bankok. El fognak múlni. Helyben kell döntenünk az életünkről, nem 2000 km-rel odébb. A tőkének is helyben kell képződnie, vagy a közelből származnia, különben nem a mi vidékünk érdekeit képviseli és több a kára, mint a haszna. A McDonald's-nak például kár volt idejönnie. Szegényes választékunkból kiszorította a régi budapesti önkiszolgálókat, ahol több száz (!) hagyományos ételt kínáltak. Egészséges főzelékeket, leveseket, gyümölcsöt, szárnyasokat, halakat. Volt stíriai metélt, gombóc, máglyarakás, aranygaluska, töltöttkáposzta. Ezek saját (többek között) nemzetiségi ételeink, és közvetlen környezetünk fogásai.
ÖKO-KISKÁTÉ: „Hagyd a banánt, az ananászt! Vedd, amit a vidék ad.” |
|
|