Az meberi kapcsolatok a társadalom.
Itt ez a fő! Miért? Előző rendszer ugyan nem volt rendességében Marxista úton, sőt néhol ennek megcsúfolását ius láthattuk, azért nagy többségében a társadalom - nagy áron: ÁVÓ-s nyomás - de képes volt felidézni az utópisztikát. Mivel? Utaztál a villamoson, és nem az történt mint manapság, hogy az öregnénit félrelöki a tizennégy éves diszkókölök, fején két és fél deciliter zselatinnal, hanem volt kedvesség, és leülni is segítettek neki. Nem csak öncélvezérelt programozott önzőségek mászkálltak függetlenül és gorombán. Volt kölcsönhatás ember és ember, szomszéd és szomszéd, sorbanálló és sorbanálló között. Előfordulhatott, hogy bekopogtál kiránduláson valahova, és a nénike kérésedre ingyen adott egy liter tejet például felhozva. Volt társadalmi összetartás, volt közösség, volt nép. Ma itt élek kétmillió ember között, és ha elesnék a metróban csak öt százalékuk nyújtaná a karját. (Hozzá kell tennem, hogy az előző mrendszerben ezt a kellemes hatást bizonyos állami dolgok kezdték kiválltani. Ilyen volt az ÁVÓ, hiszen az ember nem tudhatta ki ÁVÓ-s, és ha valaki gorombán bánt mondjuk egy álruhás tisztel az esetleg elmehetett Recskre bányászni agy pár évet.) A kapitalizmus beleforrasztotta az meberek gondolkozásába: csak én számítok!
A kapittalizmus, és a vasfüggöny elhúzásával beömlött új piac megtanított nekünk mindent. Azt hogy nem szabad "ingyen" semmit sem adni, azt hogy minden csak addíg számít amíg a kezünk közt van!
Ma már minden más. Elromlottak a dolgok. Ma már ötezer forint is számít, mikor a trolibuszon három diszkós kirabol két késsel. Többet ér nekik a pénzük mint a nép érdekei. Vannak akik nem gondolkoznak, és felelőtlenül cselekednek. Vannak akiknek nem számít az ország sorsa csak a saját kis jólétük. Vannak akik mindent leszarnak csak legyen mit szívnijuk. Ezekből az embrekből nem lesz semmi olyan ami a nép vagy a társadalom javára vállna.
Hiszen megtanultuk: kapitalizmus - verseny!
Megnyílnak a lehetőségk. így is mondhatjuk. Nyílt ország állandóan nyitva tartó piaccal, és kapukkal. Minde piac liberalizált, megy a nagy rivalizálás. Mi a rivalizálás célja? Az, hogy jobb legyél mint a többi te nyerd meg a pályázatot, te építsd fel a hidat pl. Milyen áron? Hogy a másik öt cég aki nem igérte ilyen olcsóra maunkát nem kap semmit, és éhenhal - csődbe megy. Mu nkatársai utcára kerülnek egy darabig. Van aki újra el tud helyezkedni, van aki tényleg utcára kerül. Feltöltjük szépen az aluljárókat.
Mert bizony munkát találni nem könnyü, hiszen ma már nem kötelező dolgozni, nem írja elő törvény. Éppen ezért kialakult az állások terén is - már ahol, met pl. nem sokan versengenek pilótai állásért - a versengés.
Ha verseny van akkor én a munkáltató szabom meg a lehetőségeket a szabályokat. Ezért lennt tudom tartani a béreimet olyan alacsonyan, hogy éppen csak megérje nekik a munka.
Ellenben a fogyasztói társadalmat meg ki tudom zsákmányolni, hiszen nekem csak egy számít, hogys több pénzt keressek. Nekem az nem célom, hogy esetleg a kedves vásárló jól is járjon ha mondjuk az én szörpömet issza. Nekem csak az a lényeg, hogy elaggyak évente húsz-millió üveggel és kész. Aztán, hogy mit teszek az üvegbe az már mindegy.
Utóbbi részt kimásoltam egyik korábbi bejegyzésemből egy másikt témából - elnézést kérek, nem szeretek írni.
| |
|
|
