Ismét a köztudat. MEgint egy társadalmi betegség.
Mert az emberek a metrón tolerálják, az ostoba primitív diszkópicstá magassarkúba, s az orcáján annyi festékkel, hogy Monalisa is irigyli. De a csóró gondolkozó punkok ellenségek, rájuk fintorogni kell meg ilyenek.
Pedig szerény véleményem szeritn előbbi bélfakasztóan ocsmány. és ha közelebbről nézed a fajét úgy csak rosszabb lesz. Ocsmány, világ szégyene, de elfogadott, mert a média, mert a globalizmus, mert a stb.
Pedig ez az igazi fertő, az osotbaság, az ALACSONY SZÍNVONAL, a diszkóból kiömlő drogfolyam, benne úszva a díerek áradatával, s mellettük a kuncsaftok szoros függésével, pórázon. Ez az undoríító, ez az elítélni való, ez a népellenség, ez a jövő?
És akkor indul a mertó. Hátul állok, csak annyit hallok, " a telcsim, a napszemcsim, a kocsim, a műkörmöm".
Istentelen amit éreztem. Ember az ilyen, vagy csak biohumanoid?
Élő genetikai program?
A következő kép amire emlékszem, hogy megáll a vonat, kiszállok, és megyek fel a nyugatniál. Megin' a sor. A pályaudvar bal szárnya előtt. Tisztára mintha gépsor lenne. Itt gyártják őket?!
Furcsa ez a világ, nagyon furcsa, és ha javasolhatom vedd le a szemüveged!
Úgy talán nem lóg ki a szemét.
...
|
