Szóval 9kor a Gellért téren épp a Süsi felé kezdtem venni az irányt, amikor jött a telefon, hogy 10-re a Kultiban kell lennem, így már nem sok értelme volt átvágnom a városon, elnéztem hát a ZPbe. Itt pont a Sun Workshop játszott. Hát a zenével, meg a technikai tudással nem volt semmi baj, sőt voltak tök jó, különleges ötletek is (bár, amikor pár éve láttam őket és még volt külön perkás/kütyüs és a szaxofon egy kicsit jobban előtérben volt, akkor jobban tetszett). DE egyszerűen elviselhetetlenek voltak az összekötő szövegek... Pityesz színpadi mozgása is kilógott a többiek közül, de ez még tolerálható lett volna, azonban - mint azt mondta is -, elhatározta, hogy egy perc csendet sem fog hagyni a számok között. Ez akkor sem jön ki szerintem jól, ha valaki ezt nagyon jól csinálja, így viszont - amikor az iskolazenekar rossz humorú, ambár annál arcba mászóbb magamutogató frontemberét játssza - katasztrófális hatást keltett. Nem beszélve arról, hogy rendre bemondta, ha valmit elrontottak, de még az olyanokat is, amit tök jól korrigáltak - pl.: egyszer feldőlt a saxer/gitáros mikrofonállványa, erre abban a pillanatban ott termett a roadjuk (aki egyébként, ha jól láttam, akkor a Buttholes basszerja) és helyre is állította a dolgokat, erre az énekes a szám közben beiktatott egy hatalmas bocsánatkérést... Az elején azt gondoltam, hogy na, hát ez nem volt szép, dehát bárkinek becsúszhat ilyen, aztán meg azt, hogy na jó, de ennél már biztos nem fog szarabbat mondani... Sajnos tévedtem... Minden egyes mondata mélyebbre süllyesztette a szintet.
Tulajdonképpen ilyen még sosem történt velem, mint azon az estén. Ez volt talán az első olyan alkalom, amikor amiatt hagytam ott egy viszonylag jó és zeneileg rendben levő produkciót, mert nem bírtam tovább elviselni a frontember összekötő szövegeit...
Ez most nem egy beszólás, nem személyi támadás, hanem egy tanács: ha nem érzi magát kényelmesen ebben a szerepben (mert szerintem csak ez lehet az oka az ilyen fokú kényszeredettség érzetnek,ami lejön), akkor egyáltalán nem kell erőltetni. Számtalan olyan zenekar koncertjén voltam már, ahol kb. két mondatot beszéltek összesen a zenészek és mégis óriási volt. Nem ezen múlik a hangulat. Meg kéne találni a helyes arányt, ráadásul szerintem ehhez a zenéhez nem is illik annyira a "sok dumával eladjuk" hangulat, nyugodtan lehet ezt lazábban, kevesebb szöveggel kezelni.
Az is biztos, hogy ez nem csak engem zavart, hanem a mellettem és mögöttem állókat is, akik még hallatták is a hangjukat. Mindenesetre egyet biztosan tudok, ha nincs ez, akkor nyugodtan végignézem a teljes műsort és nem megyek el annál a mondatnál, hogy: " van egy rossz hírem. Még 25 percet kell kibírnotok velünk."
Csináljatok valamit, mert ez egy tök jó zenekar lenne... | |
|
|
