Sziasztok!
Fábián-Hajek Péter vagyok a Nesze zenekar énekese. Aki szereti a zenekart nyilván szeretné tudni, hogy miért nem szoktunk mostanában sűrűbben fellépni. Nos 2005. január 3-án egy mellkasi tumort diagnosztizáltak nálam, ami végülis egy rosszindulatú daganatnak bizonyult. Ahhoz, hogy egyátalán kiderüljön, hogy mi a bajom elég sok kellemetlen vizsgálaton kellett átesnem és január végefele egy mellkasi biopsziát is végrehajtottak rajtam, hogy szövetmintához jussanak. Ez tulajdonképpen egy műtét volt, aminek a hegét máig magamon viselem. Ezután jött két hét idegtépő várakozás, míg kiderült a fent említett diagnózis, akkor még azt hittük hogy ún. Hodgkin lymphomám van, ez a könnyebben gyógyítható nyirokdaganatok közé tartozik, állítólag (nem vagyok orvos, de ezt mondta egy orvos ismerősöm) fél év és három hetente van két infúzió. Nekem természetesen non-Hodgkin lymphomám van, ún. prekurzív T-sejtes lymphoblastos lymphomám. A nyirokrák olyan betegség, ami lehet hogy tumor formájában csak egy helyen van jelen, ha van tumor, de attól még az egész nyirokrendszert érinti, ezért a rendszerbetegségek közé tartozik. Még bennem voltak a varratok, de elvégeztek még egy fájdalmas vizsgálatot is, hogy megtudják, hogy a káros sejtek megtalálhatók-e a csontvelőmben is, mivel a mellkasomon műtöttek, ezért csak a csípőmből tudtak anyaghoz jutni, ez az ún Crysta biopszia.
A teljes diagnózis felállítása után, február 10-én elkezdték a kemoterápiás kezelést Hoelzer protokoll szerint. Az első fázisban már több cuccot nyomtak belém, mintha Hodgkinom lett volna. Megutáltam bizonyos szagokat pl a friss zsemléjét, de ez a rész még jól ment. A második fázis már durvább volt, itt kezdtek egy infúzióval majd egy nap pihenő négy nap infúzió, három nap pihi, négy nap infi és ez az egész kétszer. Mondanom sem kell hogy nem négy hét volt, kicsit ki is borultam a közepe felé, mert két hetet kellett a kórházban töltenem összezárva más emberekkel, olyan állapotban amikor egyedül is sokan lettem volna. Más szagát elviselni ilyenkor nagyon nehéz, küzdesz a lázzal a hányingerrel, alig bírsz lábraállni, enni-inni nincs kedved stb. Eközben persze kaptam gerincinjekciókat is, mert ez a betegség hajlamos visszahúzódni a központi idegrendszerbe is, és oda nem jut el az infúzió. Ebből eddig négyet kaptam. Ezután jött a sugárkezelés. Mikor azt hiszed rosszabb már nem jöhet, akkor még mindig van szarabb. Ekkor tudtunk először próbálni, mert a sugár és a kemo között volt két hét és már nemigen bírtam tovább zenélés nélkül. A sugár egy alattomos dög, egész nap lappang benned a hányinger meg a fejfájás, aztán a végén még a torkom is begyulladt, mert nekem a tumor miatt a mellkasomat is kellett sugarazni és a nyelőcső is a környéken van.
A sugár után egy nagy bizonytalanság állt be, az orvosok nem mondanak soha semmi konkrétat, ezért nem tudtam, hogy mikor kell visszamenni kezelésre, így öröm az ürömben, le tudtam menni Tokajra bulizni, itthon tudtam megülni a szülinapomat, tudtam enni nyers borsót és ami nagyon jó volt, tudtam próbálni a zenekarral. A legnagyobb meg az volt, hogy, ugyan ideges voltam, mert még mindig nem kezdődött el a kurva kezelés, de mégis le tudtam menni a Rocktogonos bulira énekelni, aztán meg Várpalotára is. Szerintem nagyon jól sikerültek ezek a bulik annak ellenére, hogy én csak 4-szer tudtam próbálni a fiúkkal dec23-óta. A Várpalotai buli külön tetszett, és nem értek egyet azzal, hogy gáz, hogy többször jöttünk vissza, holott egyszer sem én mondtam, hogy menjünk vissza, ugyanis a normál progi végén már fel akart robbanni a fejem. Ez is a kezelés mellékhatása. Most elérkeztünk a jelenhez, túl vagyok egy új fázis felén, a kemos cuccokat már megkaptam, ez volt négy nap, most várjuk a hatást aztán újabb pár nap még ráncba szednek.
A fent felsorolt dolgok azok, amik nagyon nehéz helyzetbe hozták a zenekart, mert a fiúknak nélkülem kellett próbálniuk és a fellépési lehetőségek is erősen megcsappantak. Egy zenekarnak meg az kell hogy játszon, nekem is az kéne, hogy felléphessek, de nem mindig tudom azt csinálni, amit legszívesebben szeretnék. Ha választhatnék elég sok dolgot fel tudnék sorolni, amit ehelyett a szar helyett csinálnék, amin most keresztül megyek.
A Szigeti koncertet is miattam kellett lemondani, mert - bár korántsem volt biztos, hogy fel tudunk lépni a kezelésem kiszámíthatatlansága miatt - az egyik rokonomnak esküvője lesz pont aznap, és bizony ezt még nem tudtam, amikor elvállaltuk. Azt sem tudtam mondjuk, hogy melyik napon lesz a koncert, ugyanis tőlem senki nem kérdezte, hogy Peti, jó lesz neked augusztus 13.. Valószínűleg akkor is azt mondtam volna, hogy igen, mert addig nem tudtam, hogy lesz ez az esküvő. Viszont úgy gondolom, hogy ha ez a rokon már megtisztelt azzal, hogy eljött az esküvőmre, akkor én is meg tudom tenni ezt érte, kötelességem ezt megtenni érte.
Köszönöm a kitartást mindenkinek, aki végigolvasta, ezt csak azért írtam hogy mindenki, akit érdekel tudja, hogy miért nincs ott a Nesze mostanában minden neves és elismert rock 'n roll szaklap címlapján. Nem lazsálunk. Én küzdök, a fiúk meg dolgoznak.
üdv | |
|
|
