Már nagyon régen vártam, hogy megtekinthessem barátaim fellépését, örültem is nagyon, mikor megtudtam, hogy Szegeden Krumpliczukor konczert lesz. A rendezvény helyszíne sajnos messze esett a lakhelyemtől, de ez nem vette el a kedvem, úgy döntöttem, hogy ez az esemény megér annyit, hogy akár egyedül is útnak induljak. Este 9-re értem Szegedre, ahol a pályaudvartól nem messze hosszas keresgélés után megtaláltam a járművet, amivel a Rock Klub közelébe juthattam. Mikor leszálltam a villamosról, kicsit bosszankodtam, mert féltem, hogy nem találom meg a helyet, de szerencsére a csapatösztönző ceremóniamester (és minden) Goyo kijött elém. Meglátogattuk a Stefánia teret, ahol utoljára nyáron voltam kissé vízszintes állapotban. A Rock Klubba érve találkozhattam azokkal a kedves emberekkel, akiket már hónapok óta nem láttam, megismerhettem Rékát személyesen, aki Tidzsi barátnője. Ezt azért kell tudni, mert szeretik prezentálni összetartozásukat, így semmiképpen sem hagyhattam ki ezt a tényt a beszámolóból. :)
A KCz előtti fellépőket nem állt módomban megtekinteni, mivel későn érkeztem valamint elment az idő a beszélgetéssel.
Amikor elkezdődött a konczert, elvánszorogtam az első sorig, s jól megfigyeltem a tagokat. Pár szót ejtenék a zenekar énekeséről és basszerosáról, Limpekről, aki az egész fellépést végigugrálta, s ez a mozgáskultúra az egész műsornak energikus benyomást kölcsönzött. Veszett volt. Meg kell említenem, hogy a KCz billentyűse, Tidzsi egész végig szinte mozdulatlanul állt a kis szintetizátor mellett, és Rékával szemezett. Nagy a szerelem. Külön érdekesség volt Tidzsi saját tervezésű pólója, amin egy kék lányka éppen orálisan kielégít egy kék fiút. Sajátos. A dobos Lacó a hajszolt imázst képviselte, olyan beleéléssel és energiával, mondhatni őserővel dobolt, mintha nem is ezen a világon lett volna. (Mondjuk én se.) A szemüvege néha le akart mászni a szeméről, de őt ez sem zavarta. Nemcsak dobol, hanem énekel is a csapatban. Krit sajnos nem nagyon láthattam, mert a látószögemen kívül esett, de mikor odakukucskáltam, mindig férfiasan szaggatta a húrokat. Jól nyomják a srácok. Ezt a zenekart látni kell. A konczert nagyon remek volt, kár, hogy a szövegekből csak ritkán érthettem valamit. Két momentumát emelném ki a műsornak, az egyik az, amikor Limpeknek elszakadt a húrja. Pár perc tanácskozás után folytatták az előadást, és addig is szórakoztatták a népeket, amíg Limpek megszerelte a gitárt. Remekült feltalálták magukat. Az estém másik kedvenc élménye a Balkán című szám előadásmódja volt, mely mély nyomokat hagyott bennem, annyira hatásos volt. A lassú zenedarabot úgy adták elő, hogy négyen a színpad elejére álltak, és übervagányan prezentálták e keserédes, rendkívül stílusos, méltán közönségkedvenc dalt. Kri hangja nagyon illik ehhez a számhoz.
A közönség végig lelkes volt, élvezték az műsort, s bár nem kevesen voltak, a légkör harmonikus, már-már családias volt.
A konczert után még üldögéltünk egy darabig az öltözőben, aztán Tidzsivel és Rékával leléptünk egy korcsmába, ahol beszélgettünk. (Tidzsi bebaszott.) Boldogan néztem végig, ahogy az egyik kedvenc dalomra tánczolnak. (Eagles - Hotel California ;D) Később kikísértek a buszhoz, ami kb. 4kor indult. A sofőr ízes szögedi tájszólással előadta a haverjának, hogy mennyire rosszak a kommunisták, meg hogy mennyire jó a jobboldal. Ilyenek ezek. :)
Reggel 7-re értem vissza Pestre. Nagyon jól éreztem magam, és megérte elutazni olyan messzire. Rajongó lettem, és ismételten szeretném felhívni a zenekartagok figyelmét, hogy mielőbb vegyék fel a számokat, hogy itthon is tudjam őket hallgatni. Köszönöm. | |
|
|
