Beszarásosan jó volt, természetesen a RH (+) autentikus pub hangzása megidézte, hogy mitől is volt jó zenekar a Stranglers - élőben hallani még sokkal izgalmasabb, mint lemezről az eredetit - a basszus dühöngése köré font zeneburok, amiből akkor Hugh Cornwell emelkedett ki, mint egy hangtorony, s most itt hazánk hitelpunkja fintorogja - kínlódja újra, rágja át magát a textúrán, elhatárolódva magától JJ Burnell szentimentalizmusától is - s mennyire igaz megjegyzés, elég meghallgatni a lányszívű karatemester Cup of the Grace (?) albumán elkövetett könyzacskózását - persze ez a francia lélek, brutálisan favágó kislány kecs. No de odébb a kiválóan prezentált Stranglerstől, mert a java csak ez után érkezett, tiszta punkjam, nem halottam még ilyet, nagyon tetszett, ahogy forgott a színpad, tejesen azt éreztem, ez tiszta jazz, ott vannak a standardek - alibi számok, hogy kitomboldjon aztán rá, aki akar.
A basszus dob páros lenyűgöző volt, szerencse a szerencsétlenségben, hogy az erősítő bekrepált. Csak így tovább tisztelt társaság - rendkívül szórakoztató este volt! | |
|
|
