tt a tavasz, itt vagyok én is,
Ha rádnézek, megremeg az ég is.
Mert olyan vagy, mint tehénnek a lepény,
Nincs e kishazában ilyen fasza legény.
Nekem a kérés nagy szégyen,
Adjál hát anélkül, hogy én kérem.
Nem kell nekem se sok, elég egy kevés is,
De ha megkérlek, legyen benne fekvés is.
És ha már fekszünk, arra kérlek téged,
Kecses kis kezeddel a husángomat mérjed.
Méregesd csak szépen a hosszát, a széltét,
Ha ügyes vagy megkapod a kerek végét.
Mivel e nap a húsvété, legyen benne öröm,
Hosszú idő után úgyis érted ég a tököm.
Most már ne cicózz, vetkőzz le vagy térdig,
Megöntözlek mim van azzal végestelen-végig...
| |
|
|
