Én szokás szerint remekül szórakoztam, de ennek, lehet, hogy csak az a tény érthető oka, hogy ki sem józanodtam péntek délutántól vasárnapig. Maga a hely rokonszenves volt számomra, a faluban is fellelhető volt egy roppant vonzó kiskocsma, ahol a suttyerákok kidorbézolhatták magukat Zámbó Imre "Nézz le rám, ó Istenem..."-refrénnel ellátott slágerére. Persze mást is tartalmazott a zenegép, de azon remekműveket elnyomta a bekarmolt taréjosok zsivalya.
Apropó, kultúrlátogatók. Az egyik tréfás pánk-rokk rajongó rászórt a vizesárok mellett álomra szenderült felebarátjára egy kiló finomlisztet, aki erre válaszképp felébredt és nemi szervét előkapva sugárba kezdett vizelni felfelé. Felejthetetlen élmény volt, unokáimnak is mesélni fogom.
Az előző Új Hullámokhoz képest annyiban volt másabb a hangulat, hogy mivel idén csak két naposnak volt megrendezve, kevesebben jelentek meg és a színpad sem cirkuszsátorban volt. Tapicskoltak is az arcok a dagonyában. Olyan Magyaregregy-fíling vót. |
