Szigeti szösszenet
Öreg vagyok. Idén már semmi nem ment úgy mint tavaly, vagy mint előtte illetve annakelőtte. Már semmisem a régi. Én sem. A 0. napon még úgy éreztem én vagyok a császár mikoris megannyi 50-es korabeli személyen rágtam magam keresztül, de a többi napon már egyértelműen kitűnt, hogy ez egyáltalán nem így van és bizony már eljárt felettem az idő. Nem volt egy olyan éjszakai tivornyaparty sem, amit végig bírtam csinálni. Le kéne állnom a piáról és le kéne jönnöm a szerről. Akkor talán menne.
Rossz élmények:
0. nap.
Előszöris szembesülnöm kellett a megújult pénztári rendszerrel, amelyen már minden birka ugyanabba a karámba volt kénytelen-kelletlen menni, így szemfülesség ide vagy oda már elég nehéz volt időt takarítani a bejutással, holott tudvalevő a magyar ember siet. Persze át lehetett slisszolni a kerítés és a betonfal között, dehát az csalás én meg olyat sose tennék, inkább csak magamban szitkozódtam a tömegben, mert a népes külföldi delegáció csak együtt volt hajlandó végigvánszorogni úgy, hogy magukkal cígölték a felszerelésüket is, ami annyira nehéz volt, hogy állandóan letették és így jelentős idők mentek el azzal, hogy újra felmálházták magukat majd pár lépés után újra állj. Ilyenkor azért, ha tehettem előztem. Aztán bementünk sátrat állítani majd ki Jutkába. Este gondoltam egy nagyot, hogy megnézem az Illést ha már ki lett fizetve, de a 8-as rajtommal a hídig se jutottam olyan gigászi tömeg volt. A háromgyerekes babakocsis anyukák apukák körében természetesen ekkor már kialakult a lincshangulat, hisz a jegy ki lett fizetve. Szóval már a kordon leverését tervezgették. "Hát én ebből nem kérek", gondoltam és visszafordultam. Ekkor a korábban oly gyűlölt nem hazánkfiait már sajnáltam, hisz mentek volna be jól megrakott reklámszatyrukkal, de a tervük lehetetlennek bizonyult. 9-kor újra megpróbáltam a bejutást, ami ekkor már zökkenőmentesen sikerült is. Az Illés egy nagy rakás szar volt. Ha engem kérdeztek azt ajánlom semmiképpense vegyetek Illés cédét mert egyszerűen nem éri meg. Két akkordos förmedvény. Láttam. Igazából nem értem, hogy az öregek mit komálnak ezen. A fiatalokat akik betéve tudták a szövegeket meg pláne nem. Emlékszem gimnázium vége fele hirtelen nálunk is eluralkodott az Illéshullám ezzel is idomulva a tanáraink által sugárzott felnőttképhez, de már akkorse értettem, hogy ha 17 éves koromig rá se bagóztam erre a fosra, akkor 18 éves koromba mér kéne bárkinek is beszólnom, hogy mit gondol a sárga rózsa virágzási szokásairól? Ennek már 9 éve és most ugyanezt látom. Örülök, hogy feloszlik a banda. Aztán a koncert után akartam venni kitűzőt a merchstandon. Gondolom mondanom se kell, hogy nem lehetett kapni. Az est hátralevő részét az Arany Ászok sátorban töltöttük, mivel a Bahia elől eltűnt a jól megszokott kocsma. És a Gerendainak még volt pofája azt mondani, hogy semmin se változtattak. Hát én valahogy minden újítást megtaláltam. Már ezen a napon kiderült, hogy idén rengeteg a buzi. Engem hála az ég messze elkerültek, más nem volt ilyen szerencsés.
A többi nap ömlesztve
Sean Paulból két számot bírtam megnézni, annyira unalmas volt. Még a táncos csajok seggrázása sem tudott ott tartani. Persze ők se adtak bele apait-anyait. Juliette Lewisba igazából nem csalódtam, hisz pont arra számítottam, hogy szar lesz az ének. A ruhája gány volt, a bugyogója meg nem hatott meg. Az Animában az új csaj jól néz ki viszont semmi hangja nincs. Belenéztem a Szex Actionba is, hátha látok igazi bulákat, de csak egy vén fasz onanizálását néztem végül végig 20 percen keresztül, aztán úgy döntöttem nem várok tovább. Elmentem. Ska-P-n múltkorába bele tudtam vetni magam a tömegbe, most nem volt ehhez erőm. Az én hibám. De nem baj, mert így legalább láttam a 3 éve nem figyelt showműsort. Már amennyit a keverőpult mellől lehetett mert a hang csak ott volt kábé jó. Kicsit belehallgattam a Müller Petyába is akiről megtudtam, hogy szeretne hülye lenni, cigány lenni, zsidó lenni, öreg lenni, kicsi lenni. Nameg megannyi más, de ez engem nagyon nem érdekelt. Kábé feléig se telt meg a Nagyszínpad előtti rész. Amit még nagyon utáltam az a Bahiánál a gép ami csak egyszer szólalt meg de akkor zörgött, meg csattogott, de ami legjobban felbaszott idegileg az az utolsó napi esőzés, holott ez volt időjárásilag a legjobb sziget.
Ami tetszett:
Yellow Spots (előtte a toi-toi-ban hallgattam amint valaki a színpadon arról prédikált, hogy a nap 24 órájából 23.30-at bulizzunk és a maradék fél órában gondolkodjunk, mert így meg lehet váltani a világot. szórakoztató volt ez is); Tudósok (bár most ez is unalmasabb volt, mint tavaly), Brain of morbius (ebbe kellemeset csalódtam, mivel tavaly azt hittem hogy szar de idén rájöttem, hogy egyáltalán nem), Toy Dollz (bár ez a csináljunk egy kurvanagy szivet dolog kicsit rányomta a bélyegét a koncertre. gyk.: a Müller kitalálta, hogy legyen egy Guiness rekord abból, hogy minél több ember alkosson egy óriási szivet és ezt a koncert előtt szervezték meg. Namost szerintem ez nagyon hippis),
Mindezen események mellett még a következő dolgok történtek velem:
Megismerkedtem a Neurodisney' 82 zenekar több tagjával valamint egy lány elmondta nekem hogy előző este úgy berúgott, hogy arra ébredt, hogy basszák és van füve is. Ezen kívül voltam még Beatricén meg PUF-on, ja és persze Kispálon (ami szintén jó volt), meg Csók és könnyön (ami nem annyira). | |
|
|
