A faszparaszt:Alapvetően a faszparaszttal nem érdemes szóba állni. A faszparaszt sztereotípiák bűvöletében él, és nem képes ezektől elvonatkoztatni. A faszparaszt azonban - mivel számos sztereotípiát ismer - magát műveltnek, széles látókörűnek és tapasztaltnak tekinti. Ismeretei és világképei természetesen a tömegmédiából származnak, de mivel egyszer már látott valamit, ami szerinte nem tömegmédia - lehet ez egy tankönyv, egy feljegyzés, egy weboldal vagy egy másik faszparaszt okoskodása - ezért már különlegesnek hiszi magát. A vitapartner ennek megfelelően primitív, buta, és a faszparaszt szemszögéből nézve egy faszparaszt. Rontja a helyzetet, ha a faszparaszt iskolába, netán egyetemre is járt, mert ettől aztán végképp a csodalény kategóriájába helyezi magát, hiszen ő tanult ember.
A faszparaszt alapvető vitastílusa az, hogy fölényesen vigyorog, és azt hajtogatja, hogy "nem." Legyen szó bármilyen témáról, saját álláspontját eleve megdönthetetlennek, érvekkel kikezdhetetlen dogmának tekinti, a fölényes vigyort pedig az rajzolja az arcára, hogy a vitapartnerére egy szánalmas kis majomként tekint, aki holmi ellenérvekkel dobálózik. Mondanom sem kell, ez nem vitát eredményez, hanem fölényeskedést, és ha a faszparasztnak társasága is akad, akkor az egész arra fog kimenni, hogy kinek tudnak hangosabban röhögni a haverjai a háttérben
.
Bár ez nem az én gondolatmenetem, de úgy érzem hogy kedves latinra ez a leírás tökéletesen illik. | |
|
|
