"Amfetamin függőség a krónikus szedés abbahagyási tünetekben jelentkezik. Ezek: letargia, a figyelem összpontosítás nehézsége, motivációhiány, szorongás, hosszú alvás, gyakori REM szakaszokkal és drog utáni vágyakozással. Ezekben sok közös vonás van a depresszivóval, amit ténylegesen a mezolimbikus dopamin felszabadulásával magyaráznak."
A hatásmechanizmust nem idézem, mert nem biztos hogy érthető, inkább így magyarul: Az amfetamin többek közt a dopamin felszabadulását váltja ki. A dopamin, meg az a többi hormon a közérzetet befolyásolják, ezektől eléggé függ, hogy jól, vagy szarul érzed magad. A szervete idővel megszokja az amfetamin hatását, és kevésbé hagyja, hogy ezek a hormonok termelődjenek. Így a kívánt állapot eléréséhez mégtöbb amfetamin kell, és ez így megy tovább. Ha a szerencsétlen rájön, hogy mégsem akar amfetamint zabálni, mert már a normális állapot eléréséhez szüksége van rá, vagy már teljesen immunis, szembesül azzal, hogy az agya nem termeli azokat a hormonokat, amik a normális közérzethez kellenek, mert megszokta, hogy azok felszabadulását kiváltja az amfetamin. Ezért szar lesz a közérzete, és további amfetaminra vágyik, hogy jól érezze magát.
Ha nem szed többet amfetamint, idővel visszaáll a régi egyensúly, ha kibírja addig. Mert nagyon szarul érzi magát.
Ennyit röviden az amfetaminfüggőség kialakulásáról.
Fehér Ottó - Pszihofarmakológia - Kábítószerek és élvezeti szerek hatástana - JATEpress
Nem kioktatásként mondom, csak azért szólok, nehogy valaki amiatt szívja meg, hogy azt hiszi, nem alakít ki fügőséget. |
