A mai álmom:
A nővérem embert ölt. A szemem láttára szitává lőtt egy embert. Persze mindez önvédelemből történt.
A következő kép már mami szobájában volt. Megkötöztek ( fekete ruhás emberek, de valamilyen állatra is emlékszem, de nem pontosan...csak lihegésre) és kihúztak az udvarra azzal, hogy boszorkány vagyok és mielőtt a lángok nyaldosság testem, a börtön szagát is ki kell élveznem,így hát egy ártatlanul rács mögött érezhettem magam. Fogtam a rácsokat, néztem magam elé, összeszorult a szívem, reszkedtem, iszonyatosan féltem,remegtek a lábaim, a fogaim pedig olyan koccanó hangot hallattak, mit amikor borzalmasan fázom és összeütköznek a vacogástól. Féltem... attól, hogy nem élem át a halált és ha nem élek át valamit, akkor menthetetlenül megszünök élni....
Mikor felébredtem izomlázam volt a combomban...lehet hogy tényleg remegtem? Valószínű. De remélem, nem a halál, hanem a nyitott ablak volt közel hozzám, amikor aludtam s csak fáztam. Viszont annyira emlékszem a kavargó érzéseimre, hogy nagyon valósnak tűnt s nem bírom kiverni a fejemből. | |
|
|
