Sziasztok!
Tudom a múlt hét már régen volt, de sajnos nem működött a netem ezért csak most tudok egy kis tájékoztatót beilleszteni a PRANA-ról avagy a fény és levegőből való táplálkozásról. Aki teheti az szerezze meg ezt a könyvet:
JASMUHEEN TÁPLÁLÉKOM A FÉNY című Könyve előszavában így ír:
Mulatságos, hogy ha valamit tényleg meg kell csinálnunk, akkor az addig nem hagy békén bennünket, amíg el nem végezzük! Olyan, mint egy Keljfeljancsi, ami mindig az orrunk elé pattan, bármennyire is próbáljuk lenyomva tartani!
Azt hiszem, ez történt ezzel a könyvvel és azzal az egész folyamattal, amit én, és mostanra sokan mások végigcsináltunk azért, hogy lehetővé tegyük fizikai testünknek, hogy pusztán a fény táplálja és tartsa életben.
Bár 1995 szeptemberében azt a sugallatot kaptam, hogy készítsek egy tájékoztató füzetet arról, hogyan tarthat bennünket életben a prána, de soha nem vágytam sem arra, hogy széleskörűen "reklámozzam" ezt az eszmét, illetve a saját tapasztalataimat, sem pedig arra, hogy bárkinek is fizikai segítője legyek e folyamat végigcsinálása közben. Akkor ez nem tartozott földi szolgálatom feladatai közé.
Miután 1993 júniusában végigcsináltam a (később részletesen leírt) "folyamatot", mintegy hat hónapra befelé fordultam. Meditáltam (sokszor naponta mintegy három órát is), naplót írtam és általában arra törekedtem, hogy tiszta és jól érthető kommunikációt folytassak a belső vezetőmmel.
Ebben az időszakban kezdtem nagyon világos üzeneteket és utasításokat kapni (channelling) az isteni énemtől arra vonatkozóan, hogy mi a célom és "küldetésem" a jelenlegi megtestesülésemben. Megalapítottam a Self Empowerment Academy-t (Önerőnkre Ébresztő Akadémiát) és a Rezonancia Művészete elnevezésű tanfolyamokat kezdtem tartani, továbbá szemináriumokon tanítottam mindazt, amire rájöttem. Elutaztam bárhová, ahová csak hívtak.
1995 közepén meghívtak a Mesterek Nemzetközi Gyűlésére, amit az új-zélandi Taupo-tónál rendeztek meg. A meghívást kifejezetten azért kaptam, hogy mondjam el a tapasztalataimat arról, hogyan lehet pránából megélni. Ekkoriban már jó ideje nem is gondoltam erre, azonban időközben még több dolgot megértettem azóta, hogy leírtam a Rezonancia Művészete c. könyvem 27. fejezetét alkotó megjegyzéseimet.
Nem hiszem, hogy közülünk, akik tucatnyian végigcsináltuk a 21 napos folyamatot 1993. júniusában, bárki is sejtette, hogy mennyire megosztja majd ez a dolog nemcsak a mi fénymunkás közösségünket, de a Melbourne-ben, Adelaide-ban, Perth-ben és Tasmániában működő összes többi közösséget, sőt valószínűleg másokat is, akikről tudomásom sincs.
Sokan úgy reagáltak a 21 napos folyamatra, hogy lehetetlen "az átlényegülésig böjtölni magad". Mások kijelentették, hogy valószínűleg nem tudnának lemondani az evésről. Többen még pénzt is felajánlottak azért, hogy engedjem meg, hogy mindenhová kövessenek, így bizonyítva be nekik, hogy nem vagyok "zugevő". A folyamat sok kétséget és félelmet keltett, sok kritikát és bírálatot váltott ki.
Sokan végigcsinálták a 21 napos folyamatot, de utána áttértek egy friss gyümölcsökből és zöldségekből álló étrendre, egyesek pedig visszatértek a korábbi étkezési szokásaikhoz. Bár a 21 napos folyamatot végigcsinálók -- elvárásaiktól és ráhangolódásuktól függően -- különbözőképpen fejlődnek tovább, de kétségkívül csak a fény táplálja azokat, akik nem hagyják abba ezt a folyamatot.
A 21 napos folyamat lényege nem a böjtölés, hanem a megengedés és a bizalom. Arról van szó, hogy olyan magasabb rezgésszintekre hangolódjunk rá, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy a kozmikus fény tartson életben bennünket. Arról szól, hogy ráébredjünk: itt és most megkaptuk ennek lehetőségét.
De nem is egy önmegtagadási folyamat ez. Az utóbbi években gyakran közölték velem a mestereim, hogy még a folyadékok ivását is hagyjam abba. Biztosítottak arról, hogy a testnek csak "folyékony fényre" van szüksége. Én azonban szeretek egy csésze tea mellett beszélgetni a barátaimmal, és -- e könyv írása idején -- még nem győztem le az ízek hiánya miatt időnként felbukkanó unalom érzetet. Amikor úgy tudom abbahagyni az ivást, hogy nem érzem azt, hogy valamitől megfosztom magamat, akkor abba is fogom hagyni, mivel ennek az útnak minden lépését örömmel és kényelmesen, könnyedén és kecsesen akarom megtenni."
remélem nem zavartam!
üdv | |
|
|
