Már majdnem elfelejtettem, de Bunkóbácsi legújabb képeiről eszembe jutott, hogy múlt héten mit álmodtam. Komolyan mondom, ha nem én álmodtam volna el se hinném, de képzeljétek Bunkóbácsival álmodtam. Ő egy zombi volt aki rám és a barátnőmre támadt. Hogy hogy került hozzánk meg ilyesmi az nem volt benne, csak az, hogy már verekszünk, vagyis inkább dulakodásnak mondanám. A lényeg, hogy kénytelen voltam megharapni a kezét, amiből mint a rossz horrorfilmekben, kiharaptam egy darabot. Ilyen undorító kékesszürke volt a húsa, meg nem vérzett, csak alatta ilyen sötétbordó gány volt. Persze őt ez nem nagyon hatotta meg, elvégre egy zombi volt, úgyhogy erősködött tovább, nekem viszont - és ez a legundorítóbb rész! - a fogamra ragadt az a húscafat, ott fityegett. Ettől nagyon rosszul lettem, meg öklendezni kezdtem, úgyhogy kénytelen voltam elengedni, hogy le tudjam venni, mert érthető módon öklendezés közben nem nagyon tudtam védekezni. Szóval elengedtem és levettem a darabját, ez alatt elkezdte a torkom szorongatni. De aztán minden jóra fordult, a szekrény tetejéről levettem az összecsukható fadobozos sakk-készletet (ilyenünk amúgy nincs is, csak kiskoromban volt otthon, sokat játszottam vele, ha megyek haza majd meg is nézem meg van e még). Szóval levettem és a fa doboz sarkával szétvertem a fejét. Jó alaposan. Tulajdonképpen addig amíg az arca helyén csak ilyen rózsaszín massza maradt. És akkor a barátnőm meg én is nagyon örültünk. |
|
|