A parasztember meg a világ
( 2. rész )
- Azt mondják ezek a mai fiatalok magukról, hogy ővelük bizony pörög ama nagy világ kereke. Mindent megengedhetnek maguknak, meg nekik aztán csuda egy gyermekkoruk van. Egy nagy büdös lófaszt! Elég csak felidéznem ama kis incidenst, amikor is a múltkor találkoztam , amikor is a múltkor találkoztam a Tercsi nénivel, aki a kertjében szedegette az almát a teszkós szatyorba, aztán összerándította a műfogsorát , mikor felidézte azt az esetet, mikor is a háború után kézigránátot dobtunk ki a Kultúrház wc-jéből megkoronázva ma jeles tánczmulatságot, s egyúttal pontot téve a végire. Á de még itt sorolhatnám a gaztettek, csínytevések sorát, s a kisdiákok csak hitetlenkedve fordulnának el, és jókat nevetgélnének, vagy a naivabak továbbmennének vmi politikai nézeteken, hogy holmi indíttatás vezérelt minket. Pedig dehogy : )
Na de szóval felmentem arra a pesti kirándulásra. Ünnepi gatya, miegyéb . Nem kelett volna. Nagyobb a mocsok, mint a cigány józsi portáján. Az utcákon mindenütt falfirkák, nem érdekes. Az viszont igen, hogy minden ember csak futkorászik céltalan. Én nem kertelek kedves barátom, ami a szívemen , az a számon : ezekben nincs gerinc, se tudat, semmi. A lányokat se szeretik az alkoholt sem, az életet sem. Úgy érzem rossz helyen járok. Ez az egész egy fellegország. Már vásárolni sincs kedvem. Mindenki csak árul: divatot, zenét, magát. De mi mást is lehetne árulni eme színpadon? A termelést itt megvetik. Ne is olvass tovább ifjú, menj el pijármenedzsernek, vagy lógj még pár évet a szüleiden, valami iskola címszó alatt. Hogy okuljál. Rád fér, a szüleidre is. Azok is egy szar generáció... |
|
|