itt az én sztorim:
Terveztem, hogy lemegyek, mert úgysem volt jobb dolgom, akkor meg miért ne a haverokkal legyek?! Szerencsére egy barátnő sem jött, így gond nélkül befértem a kocsiba. 6-ra volt megbeszélve a próbateremnél, ahova elsőnek értem oda. Mindenki késett, kicsit be is szartam, hogy átbasztak, és nem jönnek. Sajnos a telefonom játékainak a rekordjait nem tudtam megdönteni, így megint sikerült elbaszni egy csomó hasznos percet az életemből. Bepakolás, indulás. Ezután felvettük még Marcit, és sikerült úgy elindulni, hogy ő még a csomagtartóban pakolászott. A bedugult Petőfi hídon aztán elkezdődött az észosztás, figyeltük a jó nőket, meg nyomattuk a rasszista vicceket, a turisták vonalon elindulva. Benzinkútnál aztán betankoltunk ki-ki kajával, piával. WC-re persze nem engedtek minket, mondva „épp most lett kitakarítva”, ezt a baromságot. Aztán meg egy autó telibe fröcskölte Gepárdot. Az út többi része már csak sztorizgatással ment, meg mindig húztunk kalapból egy témát, amiről mindenki elmondhatta a véleményét pár percben. Meghallgattuk az új Kismicit, ami fasza, csak túl hosszúak a számok. Még kiröhögtek a többiek, amikor tudományos tanácsokat adtam, hogy lehet észrevenni, ha egy csaj már bármire kapható. A helyet könnyen megtaláltuk. Persze már csomó ember volt lent, kezdésnek 2 csávó örömből elkezdett birkózni, el is tört egy sörösüveg és engem is majdnem fellöktek. Az első zenekar – akiknek valami nagyon bonyolult nevük volt, el is felejtettem - még nem kezdett így kint lézengtünk. Pont fent voltunk, amikor végül elkezdték. Játszottak egy Kinks számot, de elég béna volt így inkább kimentünk. Vége felé aztán visszamentünk kirakni a cd-ket, pólókat, amiket én árultam. Világ legjobb mulatsága – csak egyszer unatkoztam kicsit, gondoltam is, hogy elkezdek beszélgetni a bizti őrrel, aki végig mellettem állt, de csak egy társalgás indító kérdés jutott eszembe, a „aztán szokott itt balhé lenni?”, de kitudja, ha megkérdezem, lehet tényleg lett, volna. Szerencsére, hallottam még a zenekartól egy Tina Turner, Beatles és egy Hungária feldolgozást is, komolyan mondom, óriási volt! Nesze alatt végig a terem másik végében voltam, ugye árultam a cd-ket, meg ettem a király kaját amit kaptunk (maximális respekt). Ahogy hallottam az emberek nyomták a szövegeket, meg a színpadig se láttam annyian voltak elől, szóval biztos jó volt. Szünetben még boltoltam pár cd, aztán a Neszések kisegítettek és vitték tovább az üzletet (ezért is nagy köszi!!!). Idén ez volt eddig a legjobb RLO koncert. A színpad is király volt, bár párszor belém fúródtak a hangszerek, és a közönség is jó lelkes volt. Sokan nyomták még az új számok szövegeit is, pogó, csápolók úsztatása. Aztán a csapjunk egy kis zajt alatt mindenki felment a színpadra, tényleg lehetett hallani az a kibaszottttt zajt. Koncert vége felé aztán annyira belelkesedtem, hogy Morrissey koncert mintára felmentem és megölelgettem Gepárdot, kicsit „Túl A Barátságon-os” lett, de hát ilyen ez a gyengédség férfiak között. Koncert után még egy kicsit álldogáltunk a pultnál, amíg el nem kezdődött a rock diszkó. Kint még fültanúja voltam a bevédés, tömegverekedés, utca igazság szabályainak, eléggé tanulságos volt. Hazaúton padlógáz, záróvonalon fordulgatás. Témák: a fájdalom küszöb, üzemi állattartás, szürke bőrű emberek, ismerőseink perverziói. Benzinkúton ablakmosó verseny (vesztettem). Szóval elég fasza volt, jól éreztem magam. Köszi skacok, hogy elvittetek. Jövő héten megint rock.
„ti meg 40 kilósok gyúrjatok, mert különben elfúj titeket a szél” | |
|
|
