Ébred a város, és fáradtan kúszik a metró.
Egy öltönyös úr csapkod, mert kizárta az ajtó.
Zsebórája svájci, de ideje nincsen.
Két csöves meg összeveszik a csikken.
A tegnapi mámor még nyomokban látszik,
A holnap embere az életével játszik
Kávészaggal és füsttel telik a presszó,
Valami szar zene szól, tömegsikert rág a magnó.
Egyszerű figurák, egyszerű életet élnek,
S nem veszik észre, a saját lábukra lépnek.
A falakról gyémánt fogsor szebb jövőt ígér;
A tizenéves röhög rajta, rohan új dózisért.
Zajlik élet, indul az őrült rohanás, - BUDAPEST, BUDAPEST
De nem az első, nem ez az utolsó állomás. -BUDAPEST, BUDAPEST
Egyszerű figurák, egyszerű életet élnek,
De mindig örülnek egy újabb aranyköpésnek.
A falakról gyémánt fogsor szebb jövőt ígér;
A tizenéves röhög rajta, rohan új dózisért.
|
|
|