10.01. kripta
valahogy úgy alakult, hogy ezen végül nem kellett dolgoznom, a norms felvétel miatt mégis ott voltam már valami 4-5 körül és meglepett a hirtelen jött 5-6 sör, úgyhogy leginkább az a pillanat van meg, hogy nézem az észlelést és azon gondolkozom, hogy ezért, hogy ezen a helyen, ezen az estén ezt a zenekart láthatom, még a fideszt is érdemes kibírni. legjobb zenekar.
power flower koncertekre ajánlott vicces játék, hogy melyik picsa szám riffje van a zajos szintis showműsor alatt. szokásosan jó koncert volt, még mindig az a lassabb szám a kedvencem. unit fasza volt, totál széthullás és kurva kemény hardcore - a kedvenc dolgaim. paksot meg akartam nézni, mert valahogy mindig elkerülöm őket, de most se sikerült, valamit lidérckedhettem alatta.
10.11. dürer - uh fest
az elmúlt pár évben mindig lementem 1-2 napra tágítani a komfort-zónámat, szeretem az UH-bingó nevű játékot játszani, hogy kiválasztok egy random napot és elmegyek anélkül, hogy bármit meghallgatnék. most viszont testvéreim nyitották az egészet a neon drog arkestrával, úgyhogy amiatt mentem, nem is néztem meg utána semmi mást. nem mindig tudtam pontosan dekódolni, hogy a szintihangok melyik betriggerelt dobtestből és hogyan születnek, de ettől talán még jobban is tetszett. rich kid on lsd mondta utána, hogy ő várta volna, hogy igazán begyorsuljon, ami utólag visszagondolva tényleg furcsa kicsit - négy kurva jó punk dobos és a tupatupa sebességig sem igen jutott el soha az imprózás. volt egy-két rész, amikor már elkezdtem zsibbadni a 40 perc folyamatos hangzuhanytól, de aztán mindig pont időben jött valami kis csavar, amitől újra felélénkült a figyelmem. jó nagy hülyeség volt ez, tetszett!
aztán nem néztem meg semmi mást, hanem átmentünk hazai pályára.
10.11. kripta
hexa végére estünk be, 1-2 számot még megnéztem belőle. brutál disztrót hozott a külföldiek sofőrje, úgy nézett ki a merch pult a kibaszott sok pólóval, mint a tatabányai gerecse rockbolt, csak itt nem kárpátia és expolited, hanem gloom és electro hippies volt egymás mellett.
egyáltalán nem hallgattam meg ezt az FLQ-t, de tökre tetszett. az énekes annyira bizarr módon volt antipatikus, hogy az már előnyére vált frontemberként. a dobolás nagyon inspiráló volt, egészen egyszerű dolgokat játszott a faszi, de nagyon ötletesen, ezt szeretem mindig a legjobban és valahogy én is így szeretnék dobolni, csak közben úgy, hogy ne kelljen gyakorolni soha egy másodpercet sem. igazából a gityózások is tök faszák voltak, kicsit sajnálom is, hogy nem vettem lemezt, de végülis a disorder under the scalpel blade-et meg megvettem, az azért jobban tetszik. | |
|
|
