na most én jövök.
hát én kb egy évvel ezelőtt nagyon szét voltam, nem volt egy igaz barátom se, két éves kapcsolatom ment tönkre, gyűlöltem a sulit, utáltam a reggeleket, folyamatosan ittam bánatból, bár sosem fordult meg a fejemben, hogy kinyírom magam, de azt hittem, hogy elindultam lefelé a lejtőn, és ennyi, így lesz vége. suliból annyit lógtam, amennyit csak lehetett, ezért ki akartak rúgni minden héten, szerencsére ez nem történt meg.
eltelt egy év, tele vagyok új barátokkal, 10 nap múlva költözök itthonról, soha nem voltam még ennyire szerelmes. asszem ilyenkor szokták azt mondani, hogy soha jobban.
az ember életében vannak néhezebb időszakok is, amiket valahogy ki kell bírni. az élet egy nagy körforgás, néha jó, néha rossz. ilyennek kell elfogadni. ezek mind közhelyek, de igazak.
összességében: szép az élet, szeretek élni. és ha jön egyszer még egy hullámvölgy (biztos lesz ilyen), optimistán fogok a dolgokkal szembenézni, mert ez az egyetlen megoldás.
van értelme az életnek. fel a fejjel gyerekek. | |
|
|
