a metrójegyek szomorú sorsa
Nem akarok metrójegy lenni, mert a metrójegy csak ilyen kis papírfecni, amit vagy megvesz az ember vagy nem, vagy nehezen kiszedi egy hatalmas gépből, de előtte még csomót várakozik.
És ha metrójegy lennék, semmi mást nem érnék, csak egy marék aprót, szóval ez nem lenne jó, pláne mert a népek egy része még azt a marék aprót is sajnálná rám, meg abból is gond lenne, hogyha nem lennék náluk, akkor megbüntetnék az embereket, pedig nem kéne miattam, mert én csak egy ilyen kis neohippi vagyok, vagy még annál is szörnyűbb képzet.
ha meg megvennének, akkor beledugnának egy gépbe, kiszakítanának a fejemből egy pici darabot, biztosan fájna.
meg számot is ütne rám az a gép. pedig nem is kértem újabb tetovációt. aztán összegyürkésznének, mocskos izzadságukat belém törölnék, ha meg már befejeződne az egész,
ez az egész fájdalmas tortúra, akkor a kijáratnál a főnök vagy odaadna valami elfuserált,
pancser, büdös ellenőrnek, aki rámfirkálna a koszos tollával, vagy eltépne FÉLBE, vagy beledobnának a kukába, a sok nagy szórólap közé, amik biztos nem szeretnének, biztos nem ugy tekintenének rám, mint valami öcsire, hanem bántanának, de ha nem is a kukába dobnak,
akkor a földre, és a népek átjárnának rajtam, taposgálnának, míg bele nem olvadnék a
semmibe.
jobb, hogy mégis ember vagyok. | |
|
|
