itt a teljes Höss vallomás:
RUDOLF HÖSS ÍRÁSBELI TANÚVALLOMÁSA A NÜRNBERGI PERBEN
Én, Rudfolf Franz Ferdinand Höss vallom előzetes szabályszerű megesketésem után, és kijelentem a következőket:
1. Negyvenhat éves vagyok, és 1922 óta az NSDAP tagja. 1934 óta az SS tagja. 1939 óta a Waffen-SS tagja. 1934. december 1. óta tagja voltam az SS-őrköteléknek, az úgynevezett halálfejes köteléknek (Totenkopf Verband).
2. 1934 óta megszakítás nélkül tevékenykedtem a koncentrációs táborok igazgatásában, és 1938-ig Dachauban teljesítettem szolgálatot. Azután segédtiszt voltam Sachsenhausenben 1938-tól 1940. május 1-ig, ekkor kineveztek Auschwitz parancsnokává. Auschwitzban 1943. december 1-ig parancsnokoltam, és becslésem szerint legkevesebb két és félmillió áldozatot végeztek és irtottak ott ki gázzal és elégetéssel, s legalább félmillió halt meg éhen és betegségben, azaz körülbelül hárommillió halottat tesz ki ez összesen. Ez a fogolyként Auschwitzba küldött összes személyeknek körülbelül 70-80 %-a. A többit kiválogatták és a koncentrációs tábor üzemeiben rabszolgamunkára alkalmazták. A kivégzett és elégetett emberek között körülbelül 20.000 orosz hadifogoly volt. (Ezeket korábban a Gestapo emelte ki a hadifoglyok börtöneiből.) Ezeket az oroszokat Auschwitzban kiszolgáltatták a Wehrmacht-transzportoknak, amelyeket a Wehrmacht reguláris tisztjei és legénysége vezettek. A többi áldozat, körülbelül 100.000 német zsidó, és nagyszámú holand, francia, belga, lengyel, magyar, csehszlovák, görög és más országbeli lakos, többnyire zsidó. (1) Egyedül Auschwitzban 1944 nyarán körülbelül 400.000 magyarországi zsidót végeztünk ki.
3. A WVHA (Gazdasági Igazgatási Főnökség) - amelyet Oswald Pohl Obergruppenführer irányított - volt felelős az igazgatási ügyekért, vagyis a koncentrációs táborok elszállásolási, ellátási és orvosi ellátási ügyeiért. Az RSHA (2) megszervezése előtt a titkos állmrendőrség (Gestapo) és a bűnügyi rendőrség birodalmi főnöksége volt felelős a letartóztatásokért, a koncentrációs táborokba küldésért, az ottani büntetésekért és kivégzésekért. Az RSHA megszervezése után ezeket a funkciókat ugyanúgy gyakorolták, mint eddig, de Heydrich, az RSHA főnöke által aláírt parancsok alapján. Amikor Kaltenbrunner volt az RSHA főnöke, a védőőrízet, a koncentrációs táborba küldés, a büntetések és a különkivégzések ügyét illetően Kaltenbrunner vagy Müller, a Gestapo főnöke, Kaltenbrunner helyettese írta alá a parancsokat.
4. A gázzal való tömeges kivégzések 1941 nyarán kezdődtek, és egészen 1944 őszéig tartottak. Én személyesen 1943. december 1-ig felügyeltem az auschwitzi kivégzésekre, és a WVHA koncentrációs táborainak felügyeletében teljesített folyamatos szolgálatom alapján tudom, hogy ezek a tömegkivégzések az előbb említett módon folytak le. Minden elgázosítással végrehajtott tömegkivégzés az RSHA közvetlen parancsára, felelősségére és felügyelete alatt történt. Közvetlenül az RSHA-tól kaptam minden parancsot ezekre a tömegkivégzésekre.
5. 1943. december 1-én a WVHA D hivatalcsoportja I. hivatalának főnökévé neveztek ki, és ebben a beosztásban felelős voltam az RSHA és a WVHA igazgatása alatt álló koncentrációs táborok közötti ügyek egybehangolásáért. Ez volt a beosztásom a háború végéig. Pohl, a WVHA főnöke és Kaltenbrunner, az RSHA főnöke gyakran személyesen tanácskoztak a koncentrációs táborokat illetően, és szoros szóbeli és írásbeli kapcsolatot tartottak. Kaltenbrunnernek az RSHA-beli irodájában Berlinben 1944. október 5-én kimerítő jelentést adtam a mauthauseni koncentrációs táborról. Kaltenbrunner a jelentés rövid szóbeli kivonatát kérte, és azt mondta, hogy minden döntés jogát fenntartja magának mindaddig, amíg alkalma nem lesz a jelentést részletesen áttanulmányozni. Ez a jelentés több száz halálraítélt, úgynevezett "névtelen fogyoly" munkára beosztásával foglalkozott.
6. A zsidókérdés "végleges megoldása" az összes európai zsidó teljes kiirtását jelentette. Parancsot kaptam, hogy 1941 júniusában könnyítsem meg a kiirtást. A Főkormányzóságban abban az időben még három megsemmisítő tábor volt: BELZEC, TREBLINKA és WOLZEK. Ezek a táborok a biztonsági rendőrség és az SD (3) különleges osztagai alá tartoztak. Meglátogattam Treblinkát, hogy megállapítsam, hogyan hajtják végre a kivégzéseket. A terblinkai táborparancsnok azt mondta nekem, hogy fél esztendő alatt 80.000 embert semmisített meg. Fő feladata a varsói gettóból származó valamennyi zsidó megsemmisítése volt. Monoxid-gázt használt, és nézete szerint módszerei nem voltak nagyon hatékonyak. Én tehát, amikor az auschwitzi megsemmisítő épületet felállítottam, a Ciklon B-t használtam, ez kristályosított cián. Egy kis nyíláson dobtuk be a halálkamrába. A klimatikus viszonyoktól függően háromtól tizenöt percig tartott, amíg ez a gáz megölte az embereket a halálkamrában. Tudtuk, hogy mikor haltak meg az emberek, mert elhalt a kiáltozásuk. Rendszerint egy fél óráig vártunk, mielőtt kinyitottuk az ajtókat és eltávolítottuk a tetemeket. Miután elvitték a hullákat, lehúzták gyűrűiket és kiszedték aranyfogaikat.
7. A treblinkai módszerekkel szemben további tökéletesítésként olyan gázkamrákat építettünk, amelyek egyszerre 2000 embert fogadtak be, míg a treblinkai tíz gázkamra csak kétszázat. Áldozatainkat a következőképpen válogattuk ki: Auschwitzban két SS orvost foglalkoztattunk, akik felülvizsgálták a beérkező fogolyszállítmányokat. A foglyok elmentek az egyik orvos előtt, aki - mialatt elmentek előtte - gyors döntéseket hozott. A munkaképeseket beküldték a táborba. A többieket azonnal a megsemmisítő telepre küldték. A kiskorú gyermekeket kivétel nélkül megölték, mert fiatal koruk következtében nem voltak munkaképesek. A terblinkai módszerekkel szemben tettünk még egy javító intézkedést, ez abban állt, hogy a treblinkai áldozatok csaknem mindig tudták, hogy pusztulás vár rájuk, míg Auschwitzban megpróbáltuk becsapni az áldozatokat, elhitetve velük, hogy tetvetlenítésre visszük őket. Némelykor persze felismerték valódi szándékainkat, úgyhogy néhány alkalommal lázongások törtek ki, és bizonyos nehézségeink támadtak. Az asszonyok gyakran ruháik alá rejtették gyermekeiket. De ha a gyermekeket megtaláltuk, természetesen továbbítottuk és megöltük őket. Ezeket a megsemmisítéseket titokban akartuk végrehajtani, de a szakadatlan hullaégetésből származó, émelygést okozó bűz az egész környéket áthatotta, és a környező községekben minden ember tudta, hogy Auschwitzban megsemmisítések folytak.
8. Időről időre külön kezelendő foglyok érkeztek a helyi Gestapo irodából. Ezeket a foglyokat benzin befecskendezésével ölték meg az SS-orvosok. Az orvosoknak azt az utasítást adták, hogy szokványos halálozási okot tüntessenek fel, és egészen tetszésükre bízták ennek kiválasztását.
9. Időről időre orvosi kísérleteket végeztünk a női foglyokon, például sterilizálást és rákra vonatkozó kísérleteket. Az e kísérletekbe belehalt emberek zömét már előzőleg halálra ítélte a Gestapo.
10. Körülbelül 1941 márciusától 1943 szeptemberéig Rudolf Mildner volt a Gestapo főnöke Kattowitzban, és ebben a minőségben a harmadfokú kihallgatásokat végző auschwitzi politikai osztály vezetője (4). Gyakran küldött foglyokat Auschwitzba bebörtönzésre vagy kivégzésre. Különböző alkalmakkor felkereste Auschwitzot. A Gestapo-törvényszék, az SS-vérbíróság sokszor összeült Auschwitzban, és személyeket hallgatott ki, például szökevény hadifoglyokat, stb. Mildner gyakran volt jelen ilyen személyek kihallgatásánál, akiket az ítélet értelmében szokás szerint Auschwitzban végeztek ki. Megmutattam Mildnernek az egész auschwitzi megsemmisítő berendezést, s ő nagy érdeklődést tanúsított, mert zsidókat kellett küldenie területéről Auschwitzba kivégzésre. (5)
Értek angolul, mint ahogyan a föntebbiekben áll.
A fenti adatok megfelelnek a valóságnak. Ezt a nyilatkozatot önként és kényszer nélkül tettem. A vallomás átolvasása után aláírtam és megerősítettem. Nürnberg, Németországban, 1946. április ötödik napján.
Rudolf Höss |
