Azért most már igazán kíváncsi vagyok, hogy te hogyan határozod meg a kapitalizmust! handnél pl. már nagyjából tisztába vagyok, hogy számára a kapitalizmus = szabadverseny, meg liberalizmus (mondjuk ennek a kettőnek a keverése igen jellemző rá). Viszont tőled is ha úgy vesszük, valami hasonló köszön vissza, persze nem teljesen ugyanaz. Valamikor azt írtad, hogy az állami tulajdon (társadalmi tulajdon?) ellensúlyozza a kapitalizmust, tehát ahol a magánkézben lévő tulajdon dominál, az "kapitalistább". Ez kicsit hasonlít a Magyar Köztársaság alaptörvényébe foglalt "vegyes tulajdonrendszer" fogalmára, ahol a magántulajdontól elválasztják az állami tulajdont. És innentől fogva lehet kritika alá vonni a kapitalizmus totalitását, hiszen ezen az alapon gyakorlatilag nincsen "vegytiszta" kapitalizmus, sőt, mondjuk olyan helyeken, mint É-Korea, vagy hasonlók, gyakorlatilag nincs is kapitalizmus, hiszen minden állami tulajdonban van. Javíts ki, ha nem jól értettelek!
Ezzel a gondolatmenettel az a baj, hogy ehhez feltételezni kellene azt, hogy a magántulajdon megszűnik tőke lenni, amint az állam kezébe kerül, azaz nincs profittermelés, legalábbis úgy tűnik, hogy nem a magános tőkések számlájára, hanem a "társadalom felé profitol" az állami tőke, azaz egyfajta kollektív jólétet gerjesztő rendszer lenne. Nah de azt gondolom, hogy nem kell túlságosan bizonygatnom azt, hogy a tőke, attól még, hogy az állam kezébe kerül, tőke marad. Márpedig, mivel ez így van, akkor azt is mondhatjuk, hogy az állam kezében összpontosuló tőke nem mond ellen a kapitalizmus lényegének, hiszen ebben az esetben is csak, mint tőke funkcionál, azaz tőkés rendszerről (= kapitalizmus) beszélhetünk.
Az tény, hogy handnél még a XIX.sz. első felében népszerű polgári eszmények hódítanak (szabadverseny, mechankus materializmus), de ez nem azt jelenti, hogy a tőkés termelési mód fejlődése megállt volna ezen a ponton, viszont nem lett mássá a lényegét illetően. Minden intézményrendszer, amely a tőkés társadalomban eddig kialakult, éppen a tőkés termelés alapjait hivatott védelmezni. A gazdasági válságok elemi erejét és társadalmi következményeit orvosolandó, szinte a világon mindenhol az államosítottak, az állam gazdasági szerepét növelték, hogy mintegy egyenletesebbé tudja tenni ezeket a válság szituációkat. Azok az országok, amelyeket te nem sorolsz a kapitalista országok közé, mint É-Korea, a régi Szu., vagy hasonlók, úgy tűnik, mintha felszámolva a belső(!) konkurencia harcot, eltávolodtak volna a kapitalizmustól. De!! Saját magadnak mondasz ilyenkor ellent, mivel a kapitalizmust gazdasági rendszerként határozod meg, és kiemelsz mégis belőle gazdasági motívumokat. Ti. a konkurencia harc megjelenési formái meglehetősen gazdagok: a piaci kofák egymásra licitálásától elindulva a legnagyobb háborúkig mind-mind ugyanazzal a célzattal rendelkeznek. Ideológiai mozgatórugóként végtelen számú célt lehetne gyártani - és gyártanak is, hajjaj! - de gazdasági-történelmi szempontból nem változtat a lényegen. Fajelméletek, proletárállam, szabadságjogok védelmezése, vallási indítékok olyan ideológiák, amelyek magában a termelési módban györkeznek. Tüzetesen megvizsgálva ugyanis akár az ún. 2. világháborút, a hidegháborút (koreával, vietnámmal, disznóöböllel, stb.), az izraeli-palesztin konfliktus, dél-szláv háborúkat, mindegyikben ott lapulnak a gazdasági érdekek. Egy kis hazai ínyencségként hozva a cigányok elleni, ill. a cigányok a nem cigányok elleni lappangó konfliktusait: Kiváló példája ez annak, hogy hogyan lehet munkanélküliség átideológizálni, a termelésben elfoglalt szerepe szerint egy osztályérdekekkel rendelkező embereket szembefordítani egymással, mindezt az állam teljes közreműködésével. Ennek természetesen az az eredménye, hogy "magyar" melós acsarkodik a "cigány naplopóra", aki az adójából kapja a különböző segélyeket, acsarkodik csövesekre, mert ő meg van bizonyosodva afellől, hogy annak van munkája, aki dolgozni szeretne. De, persze odáig már nem megy a gondolat, hogy a bérszínvonal alapvető csökkenése a tőkések érdeke, hiszen ezáltal sajátítják el a profitot, és ezért nem kimondottan érdeke a tőkéseknek megállítani a munkanélküliség növekedését. Viszont azzal, hogy egy jól megjelölhető csoportot súlytanak elsősorban a munkanélküliséggel, egy egyszerű célpontot adnak az aktív munkásosztálybelieknek arra, hogy ne a tőkét magát támadják, hanem annak csak részletbeli dolgait. A "szociális háló", vagy nevezzük bárminek hivatott biztosítani azt a többlet munkaerőt, ami megjelenik a piacon, de szerepe csak arra korlátozódik, hogy a lehető legmélyebben tartsa a béreket. Ehhez pedig egy állam kell. Méghozzá egy olyan állam, amely erős gazdasági pozíciókkal rendelkezik, hiszen az értéktöbblet egy jó része adó formájában éppen hozzá jut. (Itt meg kell jegyezni, hogy ezt az értéktöbblet-részt az általános személyi jövedelmadó intézménye kiválóan palástolja, és ez tartja fenn az illúziót, hogy az állam a társadalom totális megjelenése, nem pedig a tőkés osztály centrális intézménye). | |
|
|
