Ez a történet fájó sebet szakít fel - ezt várja az ember a barátaitól -, amit csak tetéz Iván érthetetlenül igaztalan vádja, hogy akkoriban még nem ittam annyit. Az igazság az, h sem nem mosolyogtam, sem nem tiltakoztam, mivel már csak a tűzben eszmélem fel, és minden energiámat az kötötte le, hogy a körémcsavart szőnyegből és tűzből szabaduljak. A műveletet cimboráim harsány röhögése kísérte. A történet tanulsága, hogy sose aludj el egy szőnyegen, mielőtt a spanok ki nem dőlnek. |