Ez jó volt. Minimál triónk szépen megérkezett Parád Óhutára kb. délben, ahol jelentős időt töltöttünk először a focipálya megkeresésével. Azt hittük, nem találtuk meg, pedig később kiderült, hogy többször is, csak nem hittük el. Hogy az a focipálya. (Térdig fű és két karón leszúrva - mondjuk kapuként)
S így beestünk a helyi kocsmába, ami nagyon kedves hely volt, mint kiderült szintén később, a helyi zenekartagok (Rekuperátor) is ott tevékenykedtek már.
Az eső menthetetlenül beterítette a Mátrát, a Kékes először csak elmélyítette magát, amolyan mélykékbe borult, majd tejesen beborult, vagy inkább beszürkült. S ekkor döntés született, hogy tartsuk a koncertet fedett helyen. S aztán lett amolyan magyaros félig kint félig bent megoldás, nagyon helyesen egyébként, a helyi forgalomból kivont iskola(hála bölcs kormányunk, hála, minek a tanító, a gyerek meg utazzon) udvarán került sor a rendezvény megvalósítására. Ám ehhez fesztivál formájúra kellett kialakítani a környezetet, ami egy garázs helyiségből a merevvé döglött macskahulla eltávolításával kezdődött. Ez kardinális jelentőségű tett volt, hiszen a későbbi italmérés helyszíne térben (de időben nem) megegyezett az állat kimúlásának topoligailag meghatározott pontjával. S így lett Kocsma a döglött macskához - később.
Addig helyi lakosok - és zenészek kerítettek ponyvákat, amiket tempós hatékonysággal az iskola falára erősítettünk, egyet a színpad fölé - a színpad téglákra helyezett fészerajtóból alakult ki, az iskola bejáratában, valamint az udvaron a fészer is kapott egy nagy ponyvát, ami alatt, mint később kiderült (nem derült ki, végig esett) az egész közönség (izmos fázisában kb. 60-80 fő) el is fért a söröcskéjével.
A hangosítást Cila és barátai alakították ki, hozott anyaggal, még fénytechnikai is volt - színes égők, ilyenek.
Kb. 6 körül el is kezdődött a produkció.
Nem volt jegy, nem volt biztonsági őr, nem volt verekedés és lejmolás. Egészséges magyar vidék szórakozott, hatalmas kontrasztban a sok lehúzós kurva pesti hellyel, a sok bunkó kidobóemberével. Valahogy itt érződött, hogy megbecsülik, ha valaki jön és megpróbál szórakoztatni, a tőle telhető legjobb indulattal. Megfigyeltük ám, hogy a helybeli lakosok, amikor eljöttek, legfőképp, hogy meghallgassák a helyi zenekart, szépen felöltöztek, nem különben a helyi zenekar tényleg nagyon rokonszenves tagjai (pesti pajtásoknak - a 60-80 emberből alig volt keményen betintázva valaki, nem sodort fűszagot a szél, és mindenki kedvesen mosolygott). Dee Dee bácsinak tökéletesen igaza volt, hogy érdemes megkóstolni ezt a hangulatot, az én kis falum ott dohogott a Mátrában.
Jó, a műsorról - először egy fiatal zenekar jött (nevüket nem tudom, mert nem voltak jelölve a plakáton), feldolgozások, de lendületesen, két énekes, szépen szóltak. A cuccot velük lőtték össze, s a koncert végére már nagyon jól szólt. Pedig a gitárok alapról mentek, de Carvinka basszuskombó szépen dörgött, a gitárkombók meg ügyeskedtek. A dobszerkót a gazdálkodj okosan! hozta.
Második zenekar a Sztrájk volt, velük már léptünk fel a Rézmálban, Rattusék kedves társzenekara, akik egyre jobbak. A zuhogó esőben egy rajongóra is leltek, aki a színpad elé tolt, hangulat fokozó díszletelemként funkconáló kerekes kordé tetején vad matróztánca közben először beszakította a deszkákat, majd katapultszerűen kilőve magát három olyan szabadesést produkált, amitől a lélegzet is bennmaradt, az ővé is, meg a közönségé is. A kordét ezután kitolták, a rajongót lenyugtatták, a Sztrájk pedig szépen leballagott. Jött a Ramones feldolgozás zenekar, aminek a GabbaGabbaHu nevet adtam a plakáton, de nem tudom, hogy mi a hivatalos nevük. Beszerásosan jó volt, ahogy nyomták, teljesen lepadlóztam. Szóval zavarba ejtően jó volt, nem ragozom. Ramones után a verpeléti Gazdálkodj okosan! lépett fel. Saját számok, lendületes előadás, kiváló énekhang, jó magyar punkzene, és ismét rokonszenves, egyáltalán nem arcos zenészek. Nagyon kellemes produkció volt! Utánuk jött a helyi Rekuperátor, akit a parádiak láthatóan nagy becsben tartottak, mert a közönség fellépésükre megduplázódott. Sőt, egy Gyrosos kocsi is érkezett, sőt a büfés még gitározni is beszállt, sőt az egész egy igazi fiesta lett, és mindenki utálta az esőt, mert még jobb lett volna, ha nem lett volna csuromvíz az udvar. Sok kedves magyar nóta, Kispálok, de volt saját is, tisztességes közönségbarát zene, nagyon szerethető volt az előadás, nagymamától unokáig a siker garantálva volt.
Rekuperátorék után jött a Pedros Amigos, akiktől lehidaltam újfent, kivló punkzene, feszes, dögös, iszonyú dögös, iszonyú kurva dögös, uhh de jó volt. No és akkor jöttünk mi Rolanddal. Én be voltam fosva, mert úgy éreztem, kicsit helyidegen, amit csinálunk, bár eddig mindenhol úgy éreztem...
Nekiindultunk, talán az első két szám még lendületében illeszkedett a Pedros által hagyott feszültséghez, aztán szépen leeresztettük a gumimatracot - a Fapadosnál éreztem, hogy kivertük a biztosítékot - döbbent nyögéseket hallottam a közönségtől, akiket csak félszemmel láttam, mert a mikrofonom gerjedése miatt a közönségre merőleges irányú pozicióban leheltem a szavakat. Szóval nyögtek, meg jöttek hangok, hogy hú bazd meg, s aztán a következő számnál a közönség fele hirtelen eltűnt. S a folyamat számonként hatványozódva folyt. A koncert végén gyakorlatilag alig maradt valaki, így gyorsan abba is hagytuk a Luxuskocsival. Persze erről most az jön le, hogy nem voltunk jók, de pont nem ez van. Egész tisztességesen muzsikáltunk, mondták, hogy nagyon faszán szóltunk, hála a hangosításnak, azt hiszem mindhárman élveztük az együttműködést.
Szóval vegyes volt, a közönség nem rajongott túlzottan, kivéve Örökrajongót, viszont mi élveztük a dolgot, s ezért nekem ez egy 80%-os koncert volt.
Utánunk jött a Rattus Hungaricus, megszokott überprofi minőséggel, most hogy hallottam a Stranglerst élőben, nincs sok különbség a két hangzás között. Nagyon jó, amikor Barangó és Dee Dee énekelnek, két nagyon különböző énekhang. Ági Strange little girls-e KIVÁLÓ volt, a legjobban az tetszett, hogy nem volt benne orgona, ettől ez a szám még jobb! Meg kell jegyeznem, hogy Ági tündérleánykája Petra pedig a Sheena című Ramones opust énekelte néhány órával előbb úgyhogy női hangból is akadt visszhangozni való a mátrai bérceknek. A Rattus után még következetett volna egy Clash tribute, de bizony befáradt az este, s csak egy London callingra futotta, amiben Barangó bebizonyította, hogy nagyon ért a büdös füstös koszos bluesrockhoz (amit nyilván utál).
Ekkor kettőre járt, nem jött ki rendőrautó, nem jöttek zaklatott szomszédok, mosolyogva bepakoltunk 10 perc alatt, elköszöntünk, s belerobogtunk a ködpamacsos esőverte hegyi szerpentines Mátrába, hazafelé.
Összegzés: kiváló jó kis fesztivál, valódi emberekkel, imádtam a Rekuperátor tagjait, ahogy mindent megtettek ezért a buliért, szerettem, ahogy Dee Dee-ék együttdobogtatták velük a szívüket, mert látszott, hogy a fővárosból is képesek szót érteni a vidékkel, bár alakulna ez így nagyban is. Bla bla bla, fecsegek, ideologizálok, hülyeség. A lényeg hogy fasza volt! |
|
|