shock magazin kritika:
STEP ON IT: ALLSCHOOL MONSTER
Moshpit-Tragedy
A Step On It az a fajta zenekar, akik ha szar zenét csinálnának, akkor sem lehetne rájuk haragudni. Tiszteletre méltó hozzáállásuk és az, hogy semmi mással nem törődnek a muzsikán kívül, magasan felemeli őket a hazai elitbe. Lehet, hogy az én fejemben élő elit másból áll, mint a folyamatosan kántált zenekarok csoportjából, de ezek értékrendbeli, nem feltétlenül minőségbeli különbségek. Nézzük a lemezt.
A hangzástól egyből jó kedvem lett. Közel sem tökéletes, de tökéletesen élő, csupasz, zsigeri zaj jön a hangfalakból, hallelúja! Rendben, úgy teljes a kép, ha megjegyzem, a dob egy picit testetlen, főleg a pergő és a cinek. De oda se neki. Az összkép gyönyörű, három rekesz sör a Bandanas stúdiónak. A stúdió honlapján a bemutatkozás második pontja: „3 éve létezünk; nem a pénz számít, hanem a hangzás... meg a Pilsner :). Ha valaki jönni akar stúdiózni, a belépő csak ez lehet.” El tudom képzelni, hogy itthon tíz stúdióból kilenc tönkretenné ezt a zenét.
Huszonnyolc dalról van szó, huszonhárom percben. A 28 nappal később száguldó élőhalottjai, mi? Tökéletes. Aki egy picit merészebben kutat a zenei világban, már tudja is milyen muzsikára számíthat. Szélvész karistolás, crust, punk, hardcore, egy pici metal, de akad itt olyan mocsárzene is, ami New Orleans-ban azonnali, tiszteletbeli polgárrá avatást jelentene. Sludge rajongóknak is kötelező tehát a lemez, sőt továbbmegyek, ha Magyarországon játszana az Eyehategod, kizárólag ezeket a férfiakat szabadna eléjük szervezni. Hozzáállásban testvérek, bár a Step On It technikailag jóval összeszedettebb. Most látom, hogy nem akkora hülyeség ez mint gondoltam, mert a kiadójuknál jelenik meg pár régi Eyehategod lemez újrakiadása. Ámen.
Lehet, hogy sokaknak az ének lesz lehúzó, de higgyétek el, ez a pánikcsirke hang annyira tökéletes ide, hogy bármi más csak elrontaná a muzsikát. Ráadásul a sipítozást azért felváltja mélyebb bugyborékolás is, sőt az a kedvencem, amikor a Don’t Blame Us-ban még dallamról meg szép vokálról is beszélhetünk! A legbetegebb pillanat a lemezen, ötvenhárom másodpercben. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy az infón megadott weblapon sem találom a dalok szövegeit, pedig nagyon kíváncsi lennék rájuk!
Hogy stílusban maradjak: nem pofázol, megveszed a lemezt. És mosolygunk.
megjelenés:
2006
pontszám:
9/10
szerző:
raindog
online: 2007. március
STEP ON IT: ALLSCHOOL MONSTER
Moshpit-Tragedy
A Step On It az a fajta zenekar, akik ha szar zenét csinálnának, akkor sem lehetne rájuk haragudni. Tiszteletre méltó hozzáállásuk és az, hogy semmi mással nem törődnek a muzsikán kívül, magasan felemeli őket a hazai elitbe. Lehet, hogy az én fejemben élő elit másból áll, mint a folyamatosan kántált zenekarok csoportjából, de ezek értékrendbeli, nem feltétlenül minőségbeli különbségek. Nézzük a lemezt.
A hangzástól egyből jó kedvem lett. Közel sem tökéletes, de tökéletesen élő, csupasz, zsigeri zaj jön a hangfalakból, hallelúja! Rendben, úgy teljes a kép, ha megjegyzem, a dob egy picit testetlen, főleg a pergő és a cinek. De oda se neki. Az összkép gyönyörű, három rekesz sör a Bandanas stúdiónak. A stúdió honlapján a bemutatkozás második pontja: „3 éve létezünk; nem a pénz számít, hanem a hangzás... meg a Pilsner :). Ha valaki jönni akar stúdiózni, a belépő csak ez lehet.” El tudom képzelni, hogy itthon tíz stúdióból kilenc tönkretenné ezt a zenét.
Huszonnyolc dalról van szó, huszonhárom percben. A 28 nappal később száguldó élőhalottjai, mi? Tökéletes. Aki egy picit merészebben kutat a zenei világban, már tudja is milyen muzsikára számíthat. Szélvész karistolás, crust, punk, hardcore, egy pici metal, de akad itt olyan mocsárzene is, ami New Orleans-ban azonnali, tiszteletbeli polgárrá avatást jelentene. Sludge rajongóknak is kötelező tehát a lemez, sőt továbbmegyek, ha Magyarországon játszana az Eyehategod, kizárólag ezeket a férfiakat szabadna eléjük szervezni. Hozzáállásban testvérek, bár a Step On It technikailag jóval összeszedettebb. Most látom, hogy nem akkora hülyeség ez mint gondoltam, mert a kiadójuknál jelenik meg pár régi Eyehategod lemez újrakiadása. Ámen.
Lehet, hogy sokaknak az ének lesz lehúzó, de higgyétek el, ez a pánikcsirke hang annyira tökéletes ide, hogy bármi más csak elrontaná a muzsikát. Ráadásul a sipítozást azért felváltja mélyebb bugyborékolás is, sőt az a kedvencem, amikor a Don’t Blame Us-ban még dallamról meg szép vokálról is beszélhetünk! A legbetegebb pillanat a lemezen, ötvenhárom másodpercben. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy az infón megadott weblapon sem találom a dalok szövegeit, pedig nagyon kíváncsi lennék rájuk!
Hogy stílusban maradjak: nem pofázol, megveszed a lemezt. És mosolygunk.
megjelenés:
2006
pontszám:
9/10
szerző:
raindog
online: 2007. március
| |
|
|
