Lóry:
Neked a gerinced fáj, mert elvonásod van
Ha rád néz valaki tudja, hogy baj van.
Nem tudják, hogy heroin a végzeted,
Te csak lassúlsz egyre, ez az életed.
Ha szívod a hernyót, akkor nem tudsz mit enni,
Ha lövöd a hernyót már nem vagy te senki.
Koszos ez az anyag, nem tiszta haver
Csak azt mondom neked, tőle a víz lever.
De én nem mondok semmit, hogy csinálj te bármit,
Te csak egy hülyegyerek vagy, itt csak ez a számit.
Te az anyagért vagy oda, én meg a nőkért,
Hogy szívjad ezt a szart arra senkise kért.
Ez a lopakodó halál, a neve a cucc,
De tudod beburkolt az anyag, ellene tenni nem tudsz,
Mindenhol ott van és mindent elpusztít,
Az ereje nagyon nagy, ezért mindenkit csábít.
Te beleestél haver, neked már véged,
Te csak egy senki lettél, már nincs semmi léted.
Te csak a tűket szúrod míg én a füvemet szívom,
Hogy ki marad fenn tovább, azt csakis én tudom
De oranokáká monda béke veled testvér,
A szintetikus roncsikád szart sem ér.
Refrén:
Lóry:
Elmondok egy sztorit, hogy tanulj belőle,
Az egyik fontom is be volt marhára lőve.
Odajött hozzám, és csak ennyit mondott:
,,Én leállok a francba, mert szanaszét hordom."
Én kérdeztem tőle, hogy mit dobott be,
Ő csak annyit mondott, hogy soha ne szúrd be.
Én tudtam, hogy mit mond és megfogadtam,
Hogy elpusztít az anyag én ezt megtanultam.
De ő jó gyerek volt, tudod ott volt a spiccen
Zolee:
Mindene megvolt, és most semmilye sincsen.
Csak azért mondom haver, hogy vedd észre magad!
Lóry:
Egyre csak pusztul az életed éd pusztul az agyad.
Nem tudsz mit tenni, téged kiírtott az anyag.
Nekem az élet a fontos és a pénz az Isten,
Nem kell nekem anyag, szükségbe nincsen.
Zolee:
És te még mindig szúrod azt a nyomorult hernyót
Lóri:
Én vidáman élek, de te nyalod a taplót
Az életed számlálva van, tudnod kell haver,
Ha túllövöd az anyagot az életed átver.
Refrén...
Zolee:
Nekem a nevem az Döglégy, ezt mindenki tudja
A fontom meg Lóry B a füvek rabja.
Nem lövöm az anyagot, és nem szívoma füvet,
Én a piánál maradtam ami nem ültet
Annyira, mint a koksz és a her,
Csak a whiskyt iszom meg, hidd el haver!
A heroin az koszos mint a szar,
Csak koldulsz haver, az anyag meg szétmar.
Mindenki csak lövi, meg szívja, meg fújja,
Vagy mit tudom én csinál ez a heroin útja.
Nekem a kábszer haver, kinn van a pályán
A botom a tűm és a korong a tárcám.
A játék a mindenem, ezt mindenki tudja
De a te életed haver, a halál útja.
Én ugyanúgy élek mint bárki más,
Nekem minek a kábszer és a pusztítás?
Téged a heroin tart fönn, engem meg a jég,
Ütöm a gólokat, nekem ez elég.
Te mindig szúrod azt a nyomorult hernyót,
Mindened az anyagért, csak nyalod a taplót.
Én jót akarok neked hidd el haver,
De ha tovább szúrod, ez az anyag csak átver!
Refrén... |
