acélember
ez a film sajnos hülye embereknek készült. jó oké szupermen, de azért én ennél többet vártam. egyrészt beleesett abba az irtó béna csapdába, amibe a dark knight-féle batmanek is (szerintem), hogy akkor most minden full ríl, dark, meg valóságszerűen súlyos, de közben ugye színesjelmezes emberekről meg idegen lényekről beszélünk egyúttal, és ez nyilván egy ilyen fura lavírozgatáshoz vezet, amiből igazából se a hardcore képregényrajongók, se az átlag filmnézők nem jönnek ki jól. merthogy ugye egyik tábornak az agyára mehet ez a szar megjátszós elbeszélésmód hogy most emberi dráma, meg szép nagytotálok és szomorú pillantások és a "hihetőségbe" makacsul kapaszkodó világ, a másiknak meg gondolom (jogosan) full bullshitnak tűnik a váltás a realitást bemutatni hivatott és az olyan elkerülhetetlen dolgok közt, mint pl a színes jelmez meg fantomhajtóművek, teljesen humanoid idegen lények (a kriptonon is angolul beszélnek) stb. valahogy úgy jön ki (nagyon rosszul) a két "oldal" közt a kémia, hogy egymás mellett tök kínosan hatnak és ez a kínosság szül egy ilyen szerintem nagyon sallangízű kamuérzetet, hogy igen ez itt most aztán húdekomoly meg epikus de mégis oly emberi - és ez egy kibaszott hazugság. superman film esetén szerintem igenis bekellene vállalni tökösen a készítőknek hogy öcsém ez az ember ez itt bizony kívül hordja az alsógatyeszt de cserébe tényleg egy teljesen cukipofa ám, és olyan erős hogy széjjel ver minden gazfickót mint a picsa - amit ebben a filmben megpróbáltak ugye tompítani a realitással de ez nem szül tökös szuperhősfilmet hanem ilyen tityitutyiskodó pretentious fost. meg baszdmeg: superman nem öl meg SOHA senkit, karakterdráma ide vagy oda. meg nem is hagyna meghalni senkit sztem szóval az afölötti szemhunyás hogy fél metropolis lakossága csak így sutty meghalt is elég nagy offos filmkészítői szempontból meg így alapvetően is basszameg. másrészt viszont, tökre tetszik a történetfelvezetés, hogy flashbackekből kapjuk az infókat, meg a gyermek/ifjúkori viszontagságokat bemutató részek tök hangulatosak, kár hogy nem mentek bele mélyebb dolgokba itt (clark kent első rejszolása elég nagy magaslabda najó nem de azért valami hasonló mehetett volna). meg a csatajelenetek is látványosak (ki gondolta volna mondjuk), a lexcorpos utalás is kedves, kár hogy több DC-univerzumbeli kikacsintgatás nem jutott bele. szóval nagyon felemás az egész, egy kicsit több alkotói bevállalással meg azzal hogy a full inkompatibilis szokásos bázis mellé kevésbé értelmi fogyatékos nézőréteget is megszólítottak volna ez még simán lehetett volna erős közepes is. annak mondjuk örülök hogy ezt moziban néztem meg és nem letöltöttem, mert úgy valszeg szarabbnak ítéltem volna meg. ja meg az a rész amikor kisgyerekként egy piros köntössel a nyaka körül játszik a kertben a kutyával azért kurvaszép. |
|
|